Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2019. április 22. Az év 112. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737568. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az autoriter Orbán sosem próbálná meg kiléptetni a magyarokat az unióból

Az autoriter Orbán sosem próbálná meg kiléptetni a magyarokat az unióból
Infovilág

Így az sem valószínű, hogy Trump kivinné az Egyesült Államokat bármelyik nemzetközi szövetségből. Még Le Penék győzelme esetén sem magától értetődő, hogy a franciák automatikusan kilépnének az EU-ból, merthogy a nagy többség a maradás mellett van.

Ehelyett inkább olyan unióban érdemes gondolkodni, amelyen belül néhány nagy tagállamot populista kormányok irányítanak. Valószínűleg nem elsősorban az értékek vezérelnék a szervezetet, nem a közös szociális politikát és környezetvédelmet tartaná szem előtt, hanem a nemzetközi kereskedelmet. Inkább összpontosítana a biztonságra, azaz segítene a tagoknak megvédeni a külső határokat, de belülre megmaradna a szabad mozgás joga, ám ez nem vonatkozna azokra, akik a jóléti juttatásokra utaznak.

Merkel szigorúan uniópárti, de egyben szorgalmazza a nemzetállamok erős pozícióit a szervezeten belül, azt pedig jól össze lehet illeszteni a populista érdekekkel. Szóval a változások nem okvetlenül jó irányba mutatnak, de legalább összhangban lennének a földrészen végbemenő politikai mozgásokkal.

A Financial Times tekintélyes elemzője úgy gondolja, hogy igenis az EU szétesését eredményezhetné, ha Le Pen jövőre megnyeri a francia elnökválasztást. A Nemzeti Front vezetője népszavazást akar az uniós tagságról és az ország kiválna az euró-övezetből. Nagy kérdés továbbá, hogy Németország miként tudna együttműködni egy nacionalista és tekintélyelvű Franciaországgal. Megint a két vezető állam ellentétei dominálnának az európai politikában.

Egyben a tekintélyelvű nacionalizmus erői virulnának az egész kontinensen, Moszkvától kezdve, Varsón és Budapesten át Párizsig. És Trump alatt nem lehet arra számítani, hogy az USA majd stabilizáló tényezőként hat az európai politikai szélsőséggel szemben.

Közben Merkel feladata egyszerűen ijesztő. Keleten ott van az ellenséges Oroszország, dél felől a Közel-Kelet lángokban áll. Az új amerikai elnök nyíltan megvetését fejezte ki a kancellár iránt. A déli uniós tagállamokkal az euró-válság megmérgezte a kapcsolatokat, a keleti tagokkal pedig a menekültügy rontotta meg a viszonyt. Le Pen megválasztása a végső csapás lehet a Merkel által képviselt Európa számára, amelyet politikusnemzedékek építettek az 50-es évek óta.

A Financial Times vezércikke arra figyelmeztet, hogy Trump Amerikájában joggal aggódnak a demokrácia hívei, de nem szabad felülniük a médián keresztül érkező provokációknak, a csatát a politikában kell megvívniuk. A leendő elnök idáig megsértett minden lehetséges szabályt, és úgy tűnik föl, hogy ezen az úton halad tovább. Nagyon ért ahhoz, hogy leszólja az ellenfeleit, amire azok pontosan úgy reagálnak, ahogyan ő akarja: a rothadó, politikailag korrekt elit képviselőiként. A hagyományos sajtóra ugyanez érvényes, vagyis: a régi rendet próbálja megvédeni. Ám nem szabad belemenni az iszapbirkózásba, ahol a tények nem számítanak, csakis az érzelmek fontosak. A nyílt, multietnikus, vallás tekintetében sokszínű Amerika hívei joggal nyugtalanok.

De ne engedjék, hogy lépre csalják őket! Ha Trump beváltja az ígéreteit, az jókora kihívás a polgárjogok számára a következő négy évben. Ám nem elsősorban a provokatív retorikára kell reagálni, a kormányzati döntéseket kell támadni, mert ott hatékonyabban lehet fellépni. A populisták imádnák a kulturális csatát, ellenfeleiknek ragaszkodniuk kell a politika terepéhez.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung úgy látja, hogy a Jobbik Orbán legjobb ellenfele a szélsőjobbról, csak éppen sok okból nemigen hihető, hogy valóban arcot vált a Fidesz kihívójának számító párt. Vona Gábor két éve igyekszik megszabadulni a szélsőséges címkétől, szerinte a törésvonal immár nem a jobb- és baloldal, hanem a mostani és az előző század között húzódik.

A kormány és a hozzá közel álló média számára viszont a Jobbik lett az első számú célpont és ebbe beletartoznak személyeskedő mélyütések is. Ez utóbbi Magyarországon akár halálos is lehet egy olyan szervezet vezetőjének esetében, amelynél a melegellenes hangok jócskán előfordulnak. De hát Vona meghiúsította kvótaügyben az alaptörvény módosítását, meg követelte a letelepedési kötvények eltörlését, onnantól ketyeg az ellene irányuló hadüzenet.

A pártvezér azt mondja, ha két év múlva hatalomra kerülnének, azonnal emelnék a béreket és növelnék a személyes szabadságot, merthogy Orbán ural mindent. A romákról és a zsidókról jelenleg úgy vélekedik, hogy azok egyértelműen magyarok, meg hogy ez számára soha nem volt kérdéses. Azt mondja, hogy a német sajtó pl. némileg hisztérikusan fogadta, amit a magyar cigányságról fejtett ki, hogy ti. a problémát meg kell vitatni. Hozzáteszi, hogy a radikálisokat személyesen rakta ki a pártból. De ettől még kapcsolódik a Jobbikhoz a betiltott Magyar Gárda utódszervezete. Ugyanakkor Vona megkerülte a választ, amikor az újságíró a szintén a párthoz kötődő 64 Vármegyéről és más félkatonai csoportokról kérdezte. Egyébiránt a Fideszen belül úgy gondolják, hogy az elvesztett parlamenti szavazás ellenére stratégiai győzelmet arattak, mert mostantól kezdve a nemzeti érdekek elárulásával lehet vádolni a Jobbikot.

A Die Weltnek feltűnt, hogy míg a sajtó Nyugaton széltében-hosszában tárgyalja Merkel újraindulását, addig Keleten szinte agyonhallgatják a hírt, amely szerint a kancellár negyedszer is megpályázza a kormányfői tisztséget. Az újságok legfeljebb pár sorban számoltak be róla, kommentár, elemzés semmi, és nem nyilatkoznak a politikusok sem. Feltűnően nyugodt maradt Orbán Viktor is, aki pedig az egyik legvehemensebb bírálója a német miniszterelnöknek. Szerbiai látogatásán a magyar vezető csupán Obama ellen rohant ki. Sajnálatosnak nevezte, hogy egyes nagyhatalmak elő akarják írni országa számára, miként viselkedjék a menekültkérdésben vagy a jogállamiság kapcsán. A szöveg ismerős, tavaly ugyanezt mondta, csak akkor Berlin volt a címzett.

A Süddeutsche Zeitung kommentárja úgy ítéli meg, hogy az uniónak nem szabad hallgatnia a török elnök ügyében, mert csak még nagyobb bajt hoz a saját fejére. Erdogan semmibe veszi az EU összes alapértékét, letöri a totális hatalom útjában álló ellenállást, ám Brüsszel ezt tűri, amivel magáról állít ki bizonyítványt. Putyin képes volt gazdasági intézkedésekkel engedelmességre kényszeríteni a török politikust, az uniót viszont megbénítja a félelem, hogy mi lesz a menekültügyben kötött megállapodással.

Pedig nyugodtan félbe lehetne szakítani a felvételi tárgyalásokat, a 28-ak csak saját maguknak tennének jót vele. Erdogan ugyanis Trumppal és az orosz államfővel együtt azok közé tartozik, akik éppen tűz alá veszik az európai típusú liberális demokráciát. A nem hivatalos szövetségnek az EU-n belül is vannak hívei: Magyarországon és Lengyelországban már hatalomra kerültek. Ebben a rettenetes helyzetben nem szabad semmi kétséget hagyni afelől, hogy Európa komolyan veszi a saját értékeit.

 

 

 

 

 

Címkék