Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Számlaadás szervezetten

Számlaadás szervezetten
Horváth Kálmán

Megírta már sajtó nemegyszer, kapzsiságtól csöpögnek az éttermi számlák. Jön a gyanútlan külföldi, mert valamikor hallotta, hogy a Magyarország szép, lakói vendégszeretők, az oroszokat például 40 éven át marasztalták, és bár eltüntették a szocializmust, azért a gulyást, a csokis palacsintát, és a puszit meghagyták. (Külföldi turisták fogyasztás utáni túlszámlázása miatt razziáztak a budapest-belvárosi rendőrök június 10-én éjszaka. Előállítottak 13 személyt. A nyomozók eddigi adatai szerint a múlt másfél évben legalább 19 külföldi sértettet károsított meg a bűnszövetségben működő csoport. Kép: police.hu)

Olvastuk, mert megírták, hogy manapság kigyúrt kidobóké, konzumnőké az éjszaka, az idegen puszi helyett frászt kap. Erre mondják az idegenforgalom politikai ellenfelei, hogy ez már nem vendéglátás, ez kérem bűnözés, ráadásul szervezett, éppúgy, mint a szakszervezet, a kormányzás vagy a focibajnokság.

A szervezettséget észlelő turisták előbb nyeltek, aztán tiltakoztak, a többi között hazájuk budapesti nagykövetségén. Aztán, mert mást nem tehettek, hazavitték hírünket a hideglelős éjszakákról, miközben a turizmus itthoni szakemberei szervezetten magyarázták, hogy néhány esetből nem szabad általánosítani. Véletlenek mindig lesznek, de aminek dübörögnie kell, az dübörög, hazai és külföldi mesterszakácsok adják nevüket az ízekhez, az ágazatot már ország legtekintélyesebb gázszerelője fejleszti, és miközben civilek hajléktalanoknak ételt, a miniszterelnök lánya a jövő szakembereinek osztja az észt. Az tehát hazugság, ellenséges propaganda, hogy nálunk, Magyarországon, a szervezett bűnözők asztalt foglaltak a vendéglátásban.

A külföldi persze többet ért a mosolyból, mint a köztévé vagy a rádió híreiből, neki mondhatják, hogy jókor van jó helyen, ha a számláját verőlegények adják át, és ha kevés rá a pénze, ezek a verőlegények kísérik a legközelebbi bankautomatához.  A külföldi nem akar választást kezdeményezni, ő már tudja, hogy legközelebb hol tölti a szabadságát, lehetőleg minél messzebb ezektől a tarfejű, izomagyú nevezetességektől. Igazából nem is a látvány rémiszti el, hanem a tudat, hogy mindez a hatóságok tudtával történhet meg. Az idegenek olvasatában azt jelenti, hogy a bűnözés Magyarországon, köszöni, jól van, bármikor meglátogatható, s mert nem nátha, gyorsan ki sem heverhető.

Szegény külföldiek, ezek után mit tehetnek? Elköszönnek, és nem csodálkoznak, hogy amikor távoznak, akkor a jobb érzésű, a túlszámlázással, az állandó kioktatással elégedetlen, a dübörgést kongásként észlelő, becsapott hazaiak is mennek velük.

Szervezetten.