Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Baywatch – tengerparton lekváros palacsinta

Baywatch – tengerparton lekváros palacsinta
Horváth Kálmán

Semmit sem érnek a tömör vélemények. Milyen film a Baywatch? Közhelyes. Megtalálható benne az elmúlt 90 év szinte valamennyi panelje.

A tengerpart lehetne Saint Tropezen a maga csendőrségével, a túlsúlyos kamasz jöhetne az izraeli Forró rágógumiból, a luxushajós rejtekhelyeket James Bond is bejárta, a szépséges gonosz sem nagy felfedezése a forgatókönyvírásnak, és az sem, hogy ha elfogy a történet, akkor a fürdőruhás testek viszik tovább a cselekményt. A Baywatch a világ másik fele, homokos tengerpart, luxussal, mosollyal, egy olyan étteremmel ahol mindig esznek, és soha sem mosogatnak. Ez nem a hínáros, a lángosos, a sült hekkes, a lekváros palacsintás tó, ez nem kiruccanás a hétköznapok megszokásából, nem a gyermekéhezés tagadásának kormányzati propagandája. A Baywatch a magyar álom, a mindenkori politika ígérete: ha rendesen szavaztok, nektek is lesz Baywatch, ha rosszul ikszeltek, maradtok Trianonnál. 

Szóval ilyen a film, irigylésre méltó, már-már elérhetetlen távolságú. Egyébként vidám, de kevésbé humoros. Izgalmas, igazi feszültség nélkül. Szórakoztat, mégsem gondolkodtat. Látványossága nem maradandó, viccei, bölcsességei felejthetők.

Mégis, a Baywatch vonzó, fapados járatok, törölt szállásfoglalások helyett jobb a kertmoziban, kézben a pattogatott kukoricával, „bocsi” popcornnal nézelődni, mint átvert turistaként bolyongani egy idegen ország pálmafái alatt. Ez Baywatch értéke, nem ver át. Könnyed nyári szórakozást ígér, és ha nincsenek időjárási frontok, akkor tarja is a szavát. Ráadásul elgondolkodtat. Olykor arról, hogy mit keresünk is a moziban.

Külön szerencsénk nekünk, magyaroknak ez jár, hogy a bemutatóval egy időben Budapest is Baywatch lett. Nem is akármilyen, az előkészületekből tucatnyi film telne ki, és a költségvetésbe még az is beleférne, hogy a fürdődresszes nyári lányok télen szőrmebundát viseljenek. A vizes sportok világversenyének tűzijátékát majd össze lehet hasonlítani a Baywatch záró képeivel, és természetesen ünnepi megnyitónk sem marad el a mozi flancos partyjától.

A mi jómódunkat, nem százezer dolláros jövedelmek, hanem aranyérmek jelentik, szabadságunkat a rendezők jóindulata. Az ellenséges propaganda mondhat bármit, de ha otthon maradunk, és nem mászkálunk az utcán, akkor senki nem akar sehova elterelni bennünket. A vízi mentők is itt lesznek, csónak helyett rohamkocsit kapnak, az ország minden részéről rendelik fel őket, mert amíg Dagály a dagály, Angyalföld a Baywatch addig itt nem történhet baleset, senki sem fulladozhat, és drogkereskedők, gyilkosok helyett csak tisztességes építési vállalkozók, polgármesterek, gázszerelők élvezhetik a mindig szabad versenyt.

Lehet, hogy a jelenünk áttekinthetetlen, mint a vizes világbajnokság költségvetése, de azért a múltunkra jól emlékszünk. Egykoron ültünk a tévé előtt, és bámultuk a piros fürdőruhás csajokat, a nők és a férfiak mellizmait, lehetett bármilyen bárgyú a soros (nem az, akire gondolni tetszenek, természetesen a következő) epizód, a Baywatch-et nem a magvas mondanivalókért szerettük.

Igazából itt, a vízi mentők világán keresztül szembesültünk emberi gyarlóságunkkal, azzal, hogy tévézés közben nem akarunk tanulni, művelődni, csak álmodozni tengerről, óceánról, napfényről, buliról, könnyű kalandról, mindarról, ami a világ másik végén járandósága, és nem kiváltsága az embernek. Nem akartunk szembe úszni az árral, szívesebben sodródtunk, nem is jutottunk sehová.

Most sem mi mentünk Baywatchra, a film jött el hozzánk. Lehet, hogy meg sem értjük, hogy ez nem a régi történet, még akkor sem, ha mutatóba feltűnik benne a korábbi sorozathős Pamela Anderson vagy David Hasselhoff. Ebben, a mostani változatban már Dwayne Johnson a főnök, Kelly Rohrbachon, Alexandra Daddarion feszül a piros ruci, és az operatőr Eric Steelbergen látszik, hogy nem a szakmunkás képzőben kapta a mesterlevelét.

Baj persze nincsen, ahogy Jóska cs. és királyunk mondaná, minden nagyon jó, minden nagyon szép, ha pedig valaki ezt nem hinné, választottjaink: Habony Árpád, Rogán Antal, Vajna Timea, Tiborczék és a többiek bármikor szívesen elmennek, ellenőrzik az eredeti – nem az angyalföldi – helyszínt, és blogbejegyzéseikben be is számolnak a látottakról.

Úgy, hogy máris visszavonom az eddigieket: persze, hogy Baywatch is a miénk…

Baywatch magyarul beszélő, amerikai akció-vígjáték, 116 perc. Szereplők: Mitch Buchannon Dwayne Johnson/Galambos Péter, Matt Brody – Zac Efron/ Markovics Tamás, CJ Parker – Kelly Rohrbach/Horváth Lili, Summer Quinn –Alexandra Daddario/Csifó Dorina, Victoria Leeds Priyanka Chopra/Bogdányi Titanilla, Stephanie Holden – Ilfenesh Hadera/Pap Katalin, Thorpe kapitány –  Rob Huebel/László Zsolt, Casey Jean Parker – Pamela Anderson, Julia – Charlotte McKinney/Tamási Nikolett, Mentor – David Hasselhoff/Forgács Péter, Dave – Hannibal Buress, Rodriguez Oscar Nunez, Ellerbee Yahya Abdul-Mateen II/Pál Tamás, Amber – Izabel Goulart Laudon Andrea, Leon Jack Kesy/Varga Rókus, Ronnie Greenbaum – Jon Bass/Czető Roland.

Rendező: Seth Gordon, forgatókönyvíró: Damian Shannon, Mark Swift, operatőr: Eric Steelberg, zene: Christopher Lennertz, producer: Beau Flynn Dwayne Johnson Ivan Reitman Michael Berk Gregory J. Bonann.