Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma csütörtök van, 2019. június 27. Az év 178. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737634. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az OECD jelenti: Kormányzati körkép, 2017

Az OECD jelenti: Kormányzati körkép, 2017
Infovilág

A gazdasági növekedés lassan erőre kap az OECD térségben, de a globalizációellenes reakciók valósak, a kormányoknak pedig kezelniük kell őket. A közintézményekbe vetett bizalom szintje alacsony, és erőteljesen megerősödött az a vélekedés, hogy a közpolitikák válogatott érdekcsoportokat részesítenek előnyben. 

A rövidebb gazdasági ciklusok, a technológiai változás és a diszruptív innováció felvette a reformok szükségességét a nemzeti munkaerő-piacokon és a szociális védelmi rendszerekben, a klímaváltozás, az adóelkerülés és a terrorizmus összehangolt, világméretű cselekvést követel. A politikai polarizáció és a polgároknak közintézményekkel szembeni bizalmatlansága kiszámíthatatlanabbá teszi a reformok sikerességét. Az állami intézmények, valamint a választott tisztségviselők integritásának erősítése, a folyamatos párbeszéd megteremtése az állampolgárokkal nyílt, részvételen alapuló (participatív) politikai döntéshozatali folyamatok révén, valamint a kormány azon képességének az erősítése, hogy a különféle opciók közül a legmegfelelőbb politikákat válassza ki – mind kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy újra összekösse a kormányokat állampolgáraikkal, és segítse az inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedést. A kormányzati körkép 2017. évi kiadása az ilyen államigazgatási reformokra szolgáltat bizonyítékot.

A költségvetési konszolidáció folytatódik, de az adósságszintek továbbra is magasak, az állami befektetések mértéke pedig csökkent.
•    Az OECD országokban az átlagos költségvetési deficit 2015 ben a GDP –2,8% a volt a 2009 ben regisztrált –8,4% kal szemben annak következtében, hogy az országok a pénzügyi válságot követően stabilizálják az államháztartást.
•    A strukturális egyenleg a 2009 ben regisztrált –6,3% kal szemben 2015 ben a potenciális GDP –2,4% ára javult az OECD országokban, ami a hosszú távú trendekre való visszaállást jelzi.
•    Az átlagos bruttó államadósság mértéke 2015 ben elérte a GDP 112% át az OECD országokban, ezen belül tizenegy országban az adósságszint elérte vagy meghaladta a GDP t.
•    Az állami beruházások átlagosan a GDP 3,2% ára rúgtak 2015 ben; ezen belül Magyarországon 6,7%, Izraelben pedig 1,5% volt az arány. Ez átlagosan 4,1% os visszaesés 2009 hez képest, amikor expanzív költségvetési politikákat vezettek be. Az állami beruházások harmada gazdasági ügyekre – főként a közlekedésre – irányul, ezt követi 15,2% kal a védelem.

Nőttek az egészségügyre és a szociális védelemre fordított állami kiadások.

•    A szociális védelemre és az egészségügyre fordított állami kiadások 2007–15 között nőttek a legnagyobb mértékben az OECD országokban, az előbbi esetében 2,6 százalékponttal, az utóbbi esetében pedig 1,7 százalékponttal.
•    Figyelembe véve a tényt, hogy a közbeszerzési kiadások harmadát az egészségügyre fordítják, kulcsfontosságú az átláthatóság és a hatékonyság erősítése a gyógyszerek, valamint az orvosi technológiák és eszközök közbeszerzése területén avégett, hogy alacsonyabb költségek mellett legyen biztosítható a jobb egészségügyi ellátás.

Az állami foglalkoztatás átlagban stabil, de országos szinten fontos eltérések figyelhetők meg.

•    Bár sok OECD ország számol be számottevő létszámcsökkentésről a központi állami foglalkoztatásban a válságot követő megszorító intézkedések következtében, az általános állami foglalkoztatás (az össz-foglalkoztatottság százalékában) mérve kis mértékben nőtt az OECD országokban 2007–15 között, mégpedig 17,9% ról 18,1% ra.
•    Az átlagszám azonban elrejti az egyes országok közötti eltéréseket. Az általános állami foglalkoztatás az össz-foglalkoztatottság százalékában mérve a Nagy-Britanniában és Izraelben csökkent a legnagyobb mértékben (több mint 2,5 százalékponttal) a 2007–15 közötti időszakban. Ezzel szemben Csehországban, Észtországban, Magyarországon, Szlovéniában és Spanyolországban ugyanebben az időszakban 2 százalékpontot elérő vagy meghaladó növekedés volt tapasztalható.
•    Emellett az arányszám (az általános állami foglalkoztatás össz-foglalkoztatottságon belüli hányada) elrejti az abszolút állami foglalkoztatásban bekövetkezett változásokat. A 2014–15 közötti időszakban Törökországban például 3,9% kal nőtt az általános állami foglalkoztatás, Hollandiában több mint 3,6% kal csökkent. Az arányszám nem tükrözi ezeket a változásokat, mert az általános állami foglalkoztatás az össz-foglalkoztatáshoz hasonló arányban változott.
•    Átlagban elmondható, hogy a D1 es (legfelső) szintű vezetők a D2 es szintű vezetőknél 27% kal, a középszintű (D3 as szintű) vezetőknél pedig 72% kal keresnek többet; több mint kétszer annyit keresnek, mint a D4 es szintű vezetők, és 2,6 szor többet, mint a vezető szakemberek. Ez arra enged következtetni, hogy a vezetői feladatok ellátásáért járó felár jóval magasabb a szakmai specializációért járónál. A titkárok/titkárnők átlagban négyszer kevesebbet keresnek, mint a D1 es szintű vezetők.
•    
A nők csekély számban töltenek be a kormányzati vezetői pozíciókat.

•    Az OECD országok vonatkozásában átlagban elmondható, hogy a nők 2017 ben a parlamenti képviselőknek mindössze 29% a nő, és csak 28% a a miniszter.
•    Ehhez hasonlóan, miközben a nők az állami szektorban foglalkoztatott összes munkavállaló 58% át képviselik, aközben csak 32% át töltik be a felsővezetői pozícióknak.
•    A nők egyenlő arányú képviselete a közélet és az állami foglalkoztatás minden szintjén kibővíti a jó szervezeti teljesítmény eléréséhez rendelkezésre álló tehetségek bázisát.
A teljesítményértékelő eszközök és a viselkedéskutatások javítják az állami szektor eredményességét és hatékonyságát.
•    Csaknem minden országban van kötelező teljesítményértékelés a központi állami foglalkoztatottakat érintően. A teljesítménynek jutalmazáshoz kapcsolása továbbra is kihívás, a teljesítményhez kötött bérek pedig 2010 óta változatlan szinten állnak.
•    Az OECD országok egyre szélesebb körben alkalmazzák a kiadások felülvizsgálatának eszközét a kiadások hatékonyabb ellenőrzése és a rangsorolás javítása céljából. A 2008–16 közötti időszakban huszonkét OECD ország vizsgálta felül legalább egyszer a kiadásait, szemben a 2000–07 közötti időszakkal, amikor csak öt ország tette ezt meg.
•    A viselkedéskutatások alkalmazása kezd gyökeret verni az OECD országokban, főként a politikavégrehajtás javításának eszközeként. Fennáll a lehetőség a teljes politikai ciklusra kiterjedő alkalmazásukra is, főleg a politikák kidolgozása és értékelése terén.

A nyílt kormányzási kezdeményezések fellendülőben vannak, de több értékelésre van szükség.

•    Az országok egyre fokozottabban intézményesítik a nyílt kormányzás elveit, így az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a részvételt. Az OECD országok mintegy fele (35 országból 17) fogadott el nemzeti stratégiát a nyílt kormányzásra vonatkozóan.
•    Az OECD országok zöme „alapértelmezésben nyílt” politikát honosított meg, amelynek értelmében minden kormányzati adat nyílt hozzáférésű, kivéve, ha jogszerű indokokkal igazolható az ellenkezője.
•    Jelentős eltéréseket mutat azonban az, hogy milyen mértékben segítik elő az országok az adatok újrafelhasználását a kormányzáson kívül (pl. hackatonokon és közös alkotó rendezvényeken) és a kormányzáson belül (képzések és tájékoztatások útján).
•    Csak kevés ország méri fel azt, hogy a nyílt kormányzási kezdeményezések elérik e a kívánt gazdasági és társadalmi, valamint az elszámoltathatóságot és az állami szektor termelékenységét javító hatást.

Többet kell tenni a kormányzatba vetett bizalom helyreállításáért és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításáért.

•    A kormányzatba vetett bizalom még mindig a válság előtti szinten áll. Az OECD országok átlagát tekintve 2016 ban az állampolgárok 42% a számolt be arról, hogy bízik a nemzeti kormányban, szemben a 2007 előtt mért 45% kal.
•    Továbbra is fennállnak az egyenlőtlenségek a népességcsoportok között a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a szolgáltatások rugalmassága és színvonala területén. Minden OECD országra igaz, hogy az alacsony jövedelműek nagyobb arányban számolnak be egészségügyi ellátási igényeik ki nem elégítéséről, mint a magasabb jövedelműek. Hasonlóképpen, a szociálisan és gazdaságilag hátrányos helyzetű tanulók a nem hátrányos helyzetűeknél csaknem háromszor nagyobb valószínűséggel nem szerzik meg az alapszintű jártasságot a tudományok terén.
•    A kormányoknak az „e kizárás” új formáinak megjelenését is meg kell előzniük. Az állampolgárok egyre nagyobb hányada használ digitális csatornákat a kormányzattal való kommunikációhoz, tartósan fennálló különbségek vannak e csatornák igénybe vételének szintjében végzettségi szint, lakóterület és életkor szerint.