Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Győr többet érdemel(ne) – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán

Győr többet érdemel(ne) – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán
Kulcsár László

Meggyőződésem, nem kevés pénz áll(t) rendelkezésre a győri európai ifjúsági olimpiai fesztivál megrendezésére. Csodálom, hogy a város vezetése nem fogott össze a minden bizonnyal meglévő és tehetős magánbefektetőkkel, hogy legalább erre a nagyszabású, nem mostanában visszatérő nemzetközi sportesemény-sorozatra elkészüljön néhány, régóta vágyott, és hosszú távon biztonsággal kamatozó beruházás.

Kozma Endre, a sok ezer látogatót vonzó Régi Győr várostörténeti portál alapító szerkesztője ezt írja a Bécsi-kapu (Köztársaság, Erzsébet) térre és a Király utcára néző, Schäffer-házként ismert épületről: „A kétemeletes, késő klasszicista lakóház 1840 körül épült, hátával a kazamatáknak támaszkodik. Érdekes udvara kettős kijáratú. A lépcsőház első emeletéről a kazamata tetejére lehet kijutni...”

Nos, erről a tekintélyes, így, málladozó-omladozó állapotában is megkapóan szép, Európa egyik gyönyörű barokk terét övező épületek sorából viszont szívet szaggató módon kirívó Köztársaság tér 3. alatti saroképület elérkezett élete végéhez. Ha annak idején, mintegy 180 esztendővel ezelőtt nem építették volna meglehetősen masszívra, már rég összeomlott volna.

A Schäffer-ház azonban dacolt az idővel, mindenekelőtt a II. világháború bombázásaival és a tőle kőhajításnyira folyó Rába hídjainak a fölrobbantásával. (A visszavonuló náci haderő Győr, a vizek városa valamennyi hídját fölrobbantotta – a pinnyédi kivételével; a robbantással megbízott katonát egy helyi személy ártalmatlanná tette, lelőtte…) A fél világ által ismert győri Bécsi kapu tér északi oldalán viszonylag jó állapotban megmaradt a Bécset (is) védő végvár Sforza-bástyája, a város egyik ékessége. Szépen fölújították a karmeliták templomát, az Ott- és Altabak-házat, közepén pedig Kisfaludy Károly szobra tekint nyugat felé, a hidakon át Újváros irányába…

Vissza mondandónk kiindulópontjához: a napokban véget ért győri európai ifjúsági olimpiai fesztiválhoz – a Schäffer-ház okán. A Bécsi-kapu teret az idén február–július között részben fölújították: hónapokig hatalmas árkok szabdalták, mintha ásatásokat végeztek volna. Sajnos, a szépítő igyekezetre szánt pénz látni valóan kevésnek bizonyult ahhoz, hogy teljes felújítást végezzenek a barokk város meghitten szép terén.

Ezért aztán nem sikerült rendbe tenni a Vaskakas taverna melletti, régóta omladozó saroképületet (Schäffer-ház), amelyből (jobb ötlet híján) csodálatos, ötcsillagos szállodát lehetett volna (lehetne!) kialakítani. Vagy ha azt nem, akkor eredeti rendeltetése szerint – akár luxuslakásokat magába foglaló – lakóházat. Mellette, a bástyába ékelődött Vaskakas taverna is láthatóan évek óta kihasználatlan, azaz nem arra használják, mint amire hivatott lehetne: messze földről vendégeket vonzó, romantikus étterem. Tetején kora tavasztól késő őszig az egyik legszebb panorámát kínáló kávézó működhetne. Mindez a szépen rendbe tett, kialakított vársétánnyal együtt a dicső történelmet megörökítő ékköve lehetne a városnak.

Ez a felvétel 2017. november 18-án (tehát hónapokkal az eredeti cikk megjelenése után) készült, elrettentésül és bizonyítékául annak, hogy a messziről szépnek és épnek látszó épületek közelről szemlélve: omlanak, romlanak. Néhány százezer forintból még helyreállítható lenne a lábazat és szigetelése. A téli csapadék és a fagyok ennél sokkal durvább pusztítást végeznek majd, akárki meglássa.

És még mindig Győr: a nagyon rég óta a város korzójának számító Baross út két sebhelyét is be kellett volna gyógyítani. Évek óta üresen tátong a jobb sorsra érdemes, 2009-ben nagy dérrel-durral avatott Matias cukrászda és étterem. Néhány hónappal ezelőtt vele szemben, a valamikori anya- és gyermekruházati bolt helyén kialakított Patio étterem is csődbe ment, halálos áldozata is volt a gazdasági drámának. Ha a város vezetése csak egy kicsit is előre látó lett volna, megkeresi azt az anyagi forrást, amellyel megmenthette volna az éttermet, amelyet – kiváló konyhája, cukrászdája lévén – nem csupán a helyiek, hanem a külföldiek is kedveltek, számon tartottak, és ahová visszatértek.

Ceterum censeo: jó lenne, ha a győri (és nem győri) befektetők nem pusztán (a hideg számításaik szerint gyorsan megtérülőnek tetsző, az építészetet művészetnek is tekintő közönségnek egyáltalán nem tetsző) egyen-albérlőházak sokaságára költenék anyagi forrásaikat, hanem a város képét gazdagító létesítményekre is.

Mert Győr és győriek ezt megérdemelnék. Ha másért nem, hát azért, mert a budaörsiek, a budapestiek után arányosan talán ők fizetik a legtöbb adót, amelynek egy részét okos és előrelátó tervezéssel a város örökségének a megőrzésére is fordíthatnák.