Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Győr többet érdemel(ne) – a Bécsi kapu tértől a Káptalandombon át

Győr többet érdemel(ne) – a Bécsi kapu tértől a Káptalandombon át
Kulcsár László

Valami nagyon nincs rendben a négy folyó városában. Mintha lyukacsossá vált volna a győriek lokálpatriotizmusa. Nagy általánosságban az látszik, hogy rajonganak szülőhelyükért, választott otthonukért, ám ha jobban szemügyre vesszük a részleteket, bizony, helyenként torokszorító a valóság.

Mint például a Káptalandomb déli följárata. A nyugati és déli oldalról már nem is egyszer írtunk lapunkban (Győr többet érdemel(ne) – Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán; Ötletroham az omladozó Schäffer-ház láttán (2.); Egy kis séta – nem Nagyváradon, hanem Győrött), ám a Városháza eddig nem reagált. Azaz, legyünk tárgyilagosak: bár a város főépítészével szerettünk volna beszélni, hogy kérdéseinkre kifejthesse szakmai véleményét, furcsa módon a főépítészi iroda a városháza marketingfőnökéhez irányította a krónikást, mondván, majd ő válaszol a kérdésekre. Erre az újságíró nem tehet mást, mint fölszisszen. Mindazonáltal reméljük, lesz majd egyszer egy marketinges, aki előkészíti az interjút egy olyan főépítésszel, aki fontosnak tartja a sajtó és általa a közvélemény tájékoztatását. Ez a város ugyanis ezt érdemelné.

Tehát Bécsi kapu tér és Káptalandomb. Az előző írásainkban már említtetett, gyászos állapotú Schäffer-házzal szemközt magasodik a Bécsi kapu tér 11./Király utca 1. alatti sarokerkélyes, Schröder-házként is ismert, 17. századi műemlék lakóház. Bár az eredetét magyarázó tábla „sajtóhibás” (az Amade családot Amede néven említi), az megtudható róla, hogy 1750 körül barokk stílusban átalakították. Az Országos Műemléki Felügyelőség a helyi ingatlankezelő vállalattal közösen 1992-ben felújította. E huszonöt év alatt meglehetősen elhasználódott, már ami a tér felőli homlokzati képét illeti.

A Google négy évvel ezelőtt képet készített róla, és már akkor is:

miként most is(!):

koszos párnák meg fémtányérokra hasonlító lim-lomok „ékesítették” a kaputól balra az első emeleti zárt erkély ablakait és a szomszédosokat is. Holott a ház láthatóan lakott, még az állampárt irodája is ott van, igaz, a Király utcai földszinten, és feltehetően működik is…

Győr történelmi belvárosának harmadik évszázadába lépett épülete arról is híres, hogy (miként említtetett) a 18. század első felében a (Győrtől nem messziről gyökerező) várkonyi báró Amade család háza volt, itt halt meg a költő Amade Antal 1737-ben, és itt élt fia, Amade László is diákként 1717–21 között, aki apjánál jelesebb lírikus, és sokáig hivatásos katona volt.  

Jó két évtizeddel ezelőtt egy másik emléktáblát is elhelyeztek a Bécsi kapu tér 11. alatti épületen, emlékeztetvén az arra járót, hogy ebben a házban élte át a város II. világháborús ostromát Borsos Miklós szobrászművész, akinek Nagyszebenből származó családja (eléggé nem dicsérhető döntéssel!) az I. világháború közepén Győrt választotta otthonául.

Tudjuk, hogy az épület nem állami, nem önkormányzati tulajdon, éppen ezért állagáért elsősorban a benne lakók felelnek. Mindazonáltal legalább a külsőségekre adhatnának többet, és eltávolítanák a koszos párnákat és más lim-lomokat a homlokzati ablakokból…

E házzal átellenben (leszámítva a Schäffer-házat!) jó, sőt, kitűnő példa is kínálkozik, a Lebó Ferenc szobrász- és éremművésznek köszönhető Múzeumház. Kötelező látni- és csodálnivaló ez a kellemes lilás-rózsaszín, 18. századi, kétemeletes épület, amelynek földszintjén meghitt hangulatú kávézót, teázót alakítottak ki, a város történelmére emlékeztető sokféle ismeretterjesztő kiadványt kínáló pultokkal. Aki netán a püspökvár tornyában lévő kilátóba szeretne följutni, ugyancsak itt vásárolhat belépőt. Nagyon megéri! Onnan, föntről, szép időben jól látszik a Szigetköz egy része és még Pannonhalma is, továbbá az elragadó, dicső történelmi emlékeket őrző barokk (a horizonton pedig a 20. századi) Győr.

Ha már említtetett a Múzeumház, sajnos, ide kell írni azt is, ami nem változott az utóbbi egy évben. Íme a tavaly májusi felvétel erről a helyről:

Úgy látszik, az Infovilág sok ezer látogatója közül hiányoztak a város azon tisztségviselői, akiknek dolga-felelőssége lenne a lapunkban tavaly már szóvá tett „bástyasétányi szemétlerakó” eltüntetése. (a közvetlen környék tulajdoni viszonyait fejtegette az Arrabona Városvédő Egyesület, érdemes elolvasni az eszmefuttatást itt; tessék kattintani!

Mert a pompás Múzeumház és a többi épület (a Kőtár fölötti terasz is) szemétlerakóvá züllött. A Püspökvár gazdasági bejáratával szemközti területet (ahová a Múzeumház is támaszkodik) szemügyre vevő ezt látja:

Jó száz méterrel följebb kaptatva érünk a 11. században alapított, húsz év óta kisbazilika címmel fölruházott Nagyboldogasszony székesegyházhoz, amely már hónapok óta zárva van, felújítják.

Csakhogy hiába kerestük a templomon dolgozó cég tábláján a dátumot, hogy mikorra végez a munkákkal, nem leltük. Megtaláltuk viszont az északi oldalon, a dombról lefelé tartó házsor egyikében a Szent László-látogatóközpontot, ahol átmenetileg elhelyezték a lovagkirály koponyacsontját tartalmazó hermát, valamint a Könnyező Szűzanya kegyképet is, a magyarországi római katolikus egyház kiemelkedően értékes kegytárgyait. Javasoljuk a megtekintésüket, miként a Káptalandomb többi kiállítását, köztük a boldog Apor Vilmos, a gyulai plébánosból győri megyéspüspökké előlépett hős emlékhelyét is, aki mások között édesanyámat és szerénységemet is védett a nyilasoktól, ám végül is 1945. nagypéntekén erőszakoskodó, részeg szovjet katona lövéssorozata sebezte halálra, mert nem volt hajlandó „málenkaja rabótára” rendelkezésükre bocsátani a pincéből éppen akkor a felszínre jött fiatal nőket. A szemem láttára esett össze a bennünket a pincében oly’ gyakran istápoló, bátorító „pap bácsi”, miként mi, gyerekek hívtuk…

Az ugyancsak káptalandombi egyházmegyei kincstár bejáratával szembeni, „műemlék jellegű”, 1767 körül épült barokk stílusú sarok-lakóház még elhanyagoltabb állapotban szégyenkezik, mint az írásunk elején említett Bécsi kapu téri saroképület. A házat (rajta a tábla: Káptalandomb 16–22.) jól láthatóan lakják. Kívülről viszont megállapíthatatlan, hogy a lakók tulajdona-e vagy éppen az egyházé. Az viszont biztos, a kép is bizonyíték rá, hogy sürgősen felújításra szorul.

És ha már ott járnak majd a szakemberek, célszerű lenne újra festeni a kincstárnak Győr legkeskenyebb köze felőli, idétlen irka-firkáktól díszlő oldalfalát.

Győr ugyanis ennél többet érdemel.