Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A sajtó csaknem elveszítette sajtójellegét – eszmecsere a független újságírásról és az álhíriparról

A sajtó csaknem elveszítette sajtójellegét – eszmecsere a független újságírásról és az álhíriparról
Farkas József György

A média és a politika viszonyával, annak legújabb fejleményeivel foglalkozó budapesti konferencia kiemelkedő sajtóérdeklődés mellett zajlott, ami nem csoda – ezúttal az újságírók munkájának aktuális körülményei kerültek megvitatásra.

A német szociáldemokratákhoz közel álló Friedrich Ebert Alapítvány és a Political Capital elemzőcég által összehívott kerekasztal szervezői és résztvevői a sajtó és a politikai hatalom együttélésének legújabb formáiról és fejleményeiről cseréltek eszmét.

Az, hogy ez az együttélés mindennek inkább mondható, mint békésnek, általában nem indukált különösebb vitát. Bár a rendszerváltást követően többé-kevésbé folyamatosan felbukkantak összezördülések a mindenkori politikai vezetés és a függetlensége lehetőség szerinti megóvására törekvő média között, ez a folyamat drámai módon felerősödött 2010 után, s napjainkra akár befejezettnek is tekinthető, tapasztalva a kormánybarát tömegtájékoztatás mindent beborító fölényét.

A Political Capital e témájú, hamarosan megjelenő legújabb tanulmányát a cég elemzője, Wessenauer Veszna ismertette a megjelentekkel, majd a média és a politika jelenlegi kapcsolatairól cserélt véleményt a téma négy szakértője: Bajomi-Lázár Péter (a Médiakutató folyóirat alapítója), Magyari Péter (a 444.hu munkatársa), Orosz Márta (oknyomozó újságíró Berlinből) és Urbán Ágnes (a BCE Infokommunikációs tanszékének docense).

Részletkérdésekben előfordul vita közöttük, de a témát nemzetközi környezetbe helyezve is azt állapították meg, hogy ebben az évtizedben, különösen pedig 2014-et követően Magyarországon addig példátlan, olykor még a Rákosi-időkre is hajazó hegemóniára törekvés jellemezte a hatalomnak a sajtóhoz kapcsolódó erőszakos lépéseit. Ezeket részint az országon belüli politikai erőviszonyok alakulása, a kormánybarát gazdasági tényezők helyzetbe hozása, részint az újságíró hivatáson belüli szolidaritás megfogyatkozása nyomán – kis kivételtől eltekintve – siker koronázta. Utaltak a közmédia propaganda-szócsővé változtatására, a vidéki lapok uniformizálására, a szakma művelőinek olykor fizikai ellehetetlenítésére, s hasonló jelenségekre, amelyek mind a sajtó figyelmeztető-ellenőrző szerepének elsorvadásához vezetnek.

Minderre saját gyakorlatukból hozott példák sorával reagáltak a vita második felének résztvevői, akik számos kollégájukkal együtt maguk is megszenvedték a felsorolt jelenségeket. Bátorfy Attila, az Átlátszó.hu (előtte a vs.hu) munkatársa, Gidai Judit, a veszprémi Napló volt szerkesztője, Nimmerfroh Ferenc, a Szabad Pécs (előtte a Dunántúli Napló) újságírója és Murányi  András, a Zoom.hu hírigazgatója (a Népszabadság egy évvel ezelőtti - október 8-i - bezárásáig a legnagyobb példányszámú napilap főszerkesztője) megdöbbentő történetek egész sorát tárta a résztvevők elé, akik ezt ilyen tömény formában előzőleg nemigen hallhatták.

A rendszerváltás utáni, többnyire külföldi szakmai befektetőkkel történt tulajdonosváltások ma már szép emlékeknek tetszenek, a későbbi fejlemények pedig kísérteties hasonlóságot mutattak. A lapokat, kiadókat előbb átvették a többségükben profitorientált külföldi vállalkozók, majd később tőlük a hazai cégek, amelyek viszont – előbb burkoltan, majd egyre inkább kitapinthatóan – már politika-orientáltaknak bizonyultak. A „rebellisebb” zsurnaliszták olykor csoportos kirugdosása, pártkáderek vezető pozíciókba helyezése, a politikai, majd a gazdasági cikkek központosított szerkesztése nyomán a média jó részét nem lehet a szó hagyományos értelmében újságnak tekinteni, miután gyakorlatilag a hivatalos álláspont és a kormánypropaganda mellett a külön erre a célra gyártott fél- és álhírek engedelmes továbbítóivá váltak – vélekedtek egybehangzóan a részvevők.

Hozzászólásaik alapján azonban némi optimizmusra ad okot, hogy a sokkot és a lebénítást követően számos pályatárs törekedett és törekszik elveiknek és korábbi gyakorlatuknak megfelelő lehetőségeket találni a további működésre, az újságírás és az újságírók hitelének, tekintélyének megőrzésére, helyreállítására – még ha ez esetenként kíméletlenül nehéz is…

Megemlékezés a Népszabadság bezárásáról

Október 8-án lesz pontosan egy éve, hogy utoljára jelent meg a Népszabadság. Politikai okokból szüntette meg és a kormánypropagandát működtető vállalkozó, Mészáros Lőrinc kezére játszotta át cégét a tulajdonos, Heinrich Pecina.

A volt Népszabadság munkatársai demonstrációval emlékeznek a megszüntetés évfordulójára, és nyilvánosan adják át az általuk alapított Népszabadság-díjat a sajtószabadságért-szólásszabadságért sokat tett kiválasztottjuknak.

Október 8-án vasárnap a rendszerváltozás utáni Népszabadság munkatársai találkoznak a Pozsonyi út 5. számú ház előtt, ahová lelkes lokálpatrióták egy kőrisfát ültettek nagyszerű kollégánk, Bächer Iván emlékére.

Mindenkit szeretettel látnak tehát vasárnap, október 8-án délelőtt 11 órakor Iván kőrisfájánál, akinek jelentett valamit a Népszabadság, és fontos a sajtó szabadsága!

A rendezvény szervezője a Népszabadság Egyesület.