Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mit ér a találmány, ha magyar? – egy beszélgetés folytatása 20 év múltán

Mit ér a találmány, ha magyar? – egy beszélgetés folytatása 20 év múltán
Kulcsár László

„A tűzoltó első számú ellensége a tűz, a má­sodik pedig az idő. Barátja pedig a körül­tekintő polgár, aki nem okoz tüzet, kárt, vi­gyáz magára és másokra...” – Így kezdődött az a beszélgetés, amelynek nyomtatott formája (sok egyéb témával együtt) éppen 20 évvel ezelőtt jelent meg az 1988-ban alapított, ám már rég megszüntetett Reform című független demokratikus magazinban.

Szerénységem beszélgető társa az akkor, 1997-ben 54 esztendős, ma már dr. Szőcs István, az IFEX Mérnökiroda Kft. tulajdonos-ügyvezetője, kutató-fejlesztő mérnök, az impulzuspuska feltalálója. Azóta már újabb környezetkímélő és elképesztően hatásos találmány, a szabadalmak sokaságával védett FoamFatale tartály-tűzoltási rendszer is az ő nevéhez fűződik. Tudományos munkáját doktori fokozattal ismerték el, gyakorlati tevékenységét pedig oklevelek, kitüntetések sokaságával.

Ne rohanjunk előre! A húsz esztendővel ezelőtti beszélgetés egy alapvető kérdést igyekezett tisztázni, nevezetesen: ki találta föl a tűzoltást forradalmasító IFEX-eljárást, amelyet a köznyelv impulzuspuskaként ismer? A Focus című német hírmagazin azt írta, hogy akkor, hogy Frans Steur, a holland származású, Németországban élő vállalkozóé az érdem. Az időközben szabadalommá érett találmány lényege, hogy néhány liter vízzel megfékezhető, eloltható az akár tomboló lakástűz.

„Az impulzusos tűzoltási módszer – mondja Dr. Szőcs István, s az egyszerűség kedvé­ért csak impulzuspuskaként emlegeti a technikát – a nyolcvanas évek végén vált kivitelezhetővé. Lényege, hogy az oltóanyagot, mindenekelőtt vizet, egy pil­lanatban nagy energiá­jú lökéshullám (impul­zus) segítségével, különösen finoman porlaszt­va juttatják, szinte rálövik az égésre. Az eredmény: a lán­gok tüstént kialszanak. A sűrí­tett levegő segítségével bejut­tatott oltóanyag a porlasztás következtében hihetetlenül hatékony hűtő-, illetve oltófe­lületet képez. A vízcseppecskék ugyanis mindössze 2–200 mikron nagyságúak, ugyanakkor 430–540 kilomé­teres óránkénti sebességgel lövellnek ki a tűzfészekre. Az igen nagy felületű vízköd in­tenzív hőcserét hoz létre, s egy liter vízből 12–15 köbmé­ternyi vízköd képződik, a su­gár hatótávolsága 8–10 mé­ter.

A Szőcs-féle IFEX-módszer és az impulzus­puska nagyban is műkö­dik, s két átala­kított úszó, lánctalpas katonai járműre szerelt nyolc IFEX-ágyú el is készült – tájékoztatott a feltaláló húsz évvel ezelőtt. Ezek a leggyakoribb nagy, különösen olajkúttüzek ellen gyorsan bevethetők. A tűzesetek többségében elegendő a vizes változat, bár száraz vegyi anyaggal és habképző oldattal is tölthető. Teljesítményükre jellemző, hogy az elméleti tűzoltóanyag-tömegáramuk másodpercenként 90 tonna.

Mi lett a Steur-ügy vége? – kérdezem Szőcs Istvánt, miközben képtelen vagyok eldönteni, hogy a rengeteg szakmai és tudományos címe közül melyiket válasszam is ki érdeme szerint, és korántsem udvariasságból. A 74 esztendős szakember az impulzus tűzoltási technológia és a FoamFatale tartálytűz-oltási technológia feltalálója, 72 szabadalom tulajdonosa (jelenleg éppen négy szabadalmon dolgozik!), három kettő orvos, egy pedig tűzvédelmi mérnök lett, felesége kohász és tűzvédelmi mérnök, könyvvizsgáló, és kettejüknek már három unoka aranyozza be az életét…

Impulzuspuska-gyűjtemény a mérnökirodában.

„A Steur-ügy előzménye: a nyolcvanas évek végén fejlesztettem ki az impulzusos tűzoltás technológiáját, csakhogy itthon a legilletékesebb, a tűzoltóság nem volt rá vevő. Sok évre rá, 1994-ben megkeresett Németországból Frans Steur, mondván: vízköddel oltókkal foglalkozik, tehát a találmányom beleillik az érdeklődési körébe. Videót is látott az impulzuspuskám működéséről, aminek hatására cége profilt kíván változtatni, és a jövőben csak impulzusoltókkal foglalkoznék. Ajánlatára licensz-szerződést kötöttünk, segítettem neki abban, hogy a termék piacérett, tömeggyártásra is alkalmas legyen.

Közösen jártunk szakkiállításokra, hogy a lehető legszélesebb körben ismertté váljék. Igyekezetem érthető volt, hiszen a szerződésünk szerint szép summára számíthattam szabadalmi díj formájában. Igen rövid idő alatt óriásivá nőtt az érdeklődés az impulzus-puska iránt mindenekelőtt Németországban, továbbá a világ más részein is, dőltek a megrendelések, és azok arányában én is megkaptam a részesedésemet.

A holland Steur elképesztően ügyes üzletember: disztribútori megállapodások sokaságát kötötte meg a világban, és mintegy kétmillió dollárral tért haza a körútjáról. Ennyi pénz már elegendő volt a teljes körű gyártáshoz – a csomagolásig, küldésig bezárólag. Csak akkor döbbentem rá, hogy nekem is ekként kellett volna cselekednem – sóhajt dr. Szőcs –, de hát én nem az ilyesmiben vagyok otthon…

Dr. Szőcs erre a legbüszkébb: együtt szerepel az Álmok álmodói / Világraszóló magyarok című kötetben példaképével, Szilvay Kornéllal, a száraztűzoltó módszer megalkotójával.  

…És elkövetkezett a pillanat, amikor a hatalmas üzleti siker után Szőcs István számlájára át kellett volna utalni a royalty-t, a szerződésben meghatározott szabadalmi díjat, a részesedést. Steur elismerte Szőcs István járandóságát, de őszintén bevallotta – miként beszélgetőtársam a két évtizeddel ezelőtt történteket fölidézi –, nincs szíve ennyi pénzt kiemelni a vállalkozás kasszájából. Arra bíztatta a magyar üzlettársát, hogy perelje be őt a saját pénzéért, és a bíróság biztosan megítéli majd a neki járó díjat.

„A tisztánlátás céljából az én könyvvizsgálóm szeretett volna betekinteni Steur vállalkozásának papírjaiba, ám a holland nem engedte meg neki. Rádöbbentem, hogy ott, kinn Steurt Magyarországról perelnem akár életfogytig tartó idegeskedéssel járna, értelmetlen. Megkerestem egy helybéli, tehát német, innováció-menedzsmenttel foglalkozó barátomat, hogy segítsen. Összehozott egy közeli, menő iparossal (elismertségére jellemző, hogy ő építette a müncheni olimpiai stadion acélszerkezetét!), egy korántsem kispályás játékossal, aki meglátta az ügyben a hatalmas üzletet. Megállapodtunk: megveszi tőlem a szabadalmakat, miáltal Steurrel szemben ő válik licenszadóvá, ennél fogva a hollandus már aligha fog egy tekintélyes német nagyvállalkozóval szőrszálakat hasogatni. Ráadásul a két férfi ismerte is egymást. Nagyiparos barátunk, nevezzük Hansnak, meghívta magához Steurt, aki a baráti beszélgetés közben beszámolt neki arról, hogy micsoda aranybánya a magyar mérnök találmánya és annak sorozatgyártása, exportálása az egész világba…”

Miután Hans H-H. barátunk érdeklődéssel végighallgatta a sikereivel és a várható nyereségével dicsekvő „tűzoltó hollandot”, üzent Szőcsnek, a budai Farkasvölgyben lévő vállalkozás vezetőjének: szíveskedjék Hamburgba repülni szerződés-aláírás céljából. Az ügyvédei által addigra előkészített szerződés szerint övé lett a szabadalom, a magyar mérnök számlája pedig 2,5 millió német márkával lett vaskosabb.

„Ennek fényében visszagondoltam az ötlettől a szabadalmi bejegyzésekig eltelt mintegy másfél évtizedre, a tengernyi munkára, a családomtól elvett rengeteg időre, amit már soha vissza nem adhatok szeretteimnek, a kiadások sokaságára, hiszen a kísérletezés, a szabadalmaztatás korántsem olcsó – megállapíthattam: megdolgoztam a pénzemért, amiről mindaddig álmodni sem mertem, és amelynek egy része akár fájdalomdíjként is fölfogható a Steurrel folytatott huzavonáért…”

Visszatérve az impulzuspuska-ügyre: amikor Szőcsék ajánlották a magyar tűzoltóságnak, nem kellett – tudtuk meg húsz évvel később. Aztán amikor Steur kezdte kínálgatni, kapva kaptak rajta, és mert német gyártmány, jó néhány százat vásároltak belőle, és ma már bizonyára valamennyi tűzoltóautón megtalálható. Nagy előnye, hogy például kisebb tüzek esetén motorkerékpáros tűzoltó – vállán az impulzuspuskával – roboghat a helyszínre, és pikk-pakk elolthatja a tüzet. Az ilyen kivonulás a csúcsforgalomban gyakorta csak nagy nehezen haladó szerkocsis vonulásnak a töredékébe kerül, ráadásul a károsult számára is kíméletes, hiszen nem okoz további károkat, mint a hagyományos, víztömlős oltás. Az impulzus-oltási technikának ilyen formában történő alkalmazása Japánban a legnépszerűbb. A motoros tűzoltók könnyen mozognak szűk sikátorokban, vagy tömeges autópálya szerencsétlenség esetén

– Tudom, nem túl ildomos ilyet kérdezni, mégis megteszem: mire fordította az akkoriban csillagászati összegnek számító két és fél millió márkát?

– Semmi gond, nem titok: mindenekelőtt további műszaki fejlesztésekre, új tűzoltóhabok kutatására, és persze a családomra…

Elmondta: az 1990 táján kezdett tűzoltóhab-fejlesztéseit – anyagi lehetőseinek megfelelően – új lendülettel folytatta, és a kézi tűzoltó-készülékekben alkalmazott hab mellett belekezdett nagy tűzoltó-berendezések fejlesztésébe. A működési elvük azonos volt a kézi készülékekével…

Ezekről magyarázatképpen a lényeg: „Kész habot sűrítettünk nagy nyomás alatt az oltóberendezés nyomásálló tartályába. Szükség esetén csak ki kellett nyitni a tartály szelepét, a hab hatalmas erővel kiáramlott, óriásira duzzadt és lefedte a tüzet, elszigetelte a lángokat tápláló levegőtől. Erre már a hazai piac is vevő volt, sok ezret sikerült eladnunk belőle. A megoldás volt az abszolút újdonság: a tartályból azonnal (a fölvert tojásfehérjére hasonlító) kész hab vette föl a küzdelmet a tűzzel. A legnagyobb vevők a MOL, a vegyi üzemek, és a vasút voltak.”

És most vissza a nagy tűzoltó-berendezésekhez, mert tagadhatatlan: dr. Szőcsnek ez a szíve csücske. Idestova jó negyedszázada foglalkozik olyan habok fejlesztésével (ne feledjük: vegyészmérnök!), amelyek alkalmasak óriási olajtartályok tüzének az elfojtására. „Szőnyben, a MOL telephelyén építettünk egy kísérleti berendezést, amely egy jó 21 méter átmérőjű tartályban lévő gyúlékony anyag tűzének a megfékezésére hivatott. A mintegy 500 négyzetméteren lángoló benzint a tűz keletkezése után 30 másodperccel megkezdett speciális habos (FoamFatale) berendezéssel negyven másodperc alatt sikerrel eloltottuk. A hab a tartály peremére szerelt körgyűrű alakú vezetékből áramlik a kör középpontja felé, hogy igen rövid idő alatt légmentesen bezáruljon. A lényeg: a tartály felőli oldalán hosszában felvágott csőből a hagyományos intenzitás tízszeresével lövell ki a hab a tartály palástjának belső felületére. Azt azonnal hűtve, megvédi a hő okozta károsodástól, majd amikor a lefolyó hab eléri az égő, lángoló szénhidrogén szintjét, elkezd körkörösen a tűzfelület középpontja felé áramolni. Persze, ehhez egyéb fejlesztésre is szükség volt: az oltáshoz bőséggel elegendő kész habot a légköri nyomásnál 16-szor nagyobb (16 bar) nyomás alatt tartjuk készenlétben. Tehát nem úgy, mint a régi módszerrel, amikor a helyszínen keverték a hab-alapanyagot vízzel. Az általunk kifejlesztett tárolt energiával oltásnak nem lehet versenytársa a hagyományos oltás.”

Mérnökünk megjegyzi: a fejlesztéshez sosem vettek igénybe külső segítséget, hanem az általa vezetett cég saját maga termelte ki a szükséges pénzt. A laboratóriumi körülmények között kifejlesztett speciális habanyagot nagy mennyiségben is elő kell állítani, hogy „élesben” is kipróbálhassák, szükség szerint többször is tökéletesítsék, a többi között fölgyorsítsák a terjedését a lángoló benzin felületén. Olyannak kell lennie, hogy föl ne kapja például a sok száz fokon tomboló láng nagy sebességgel függőlegesen feláramló füstgáza, hanem inkább rátapadjon az éghető anyagra, és légmentesen beborítsa, párazáró filmet képezzen rajta.

A képen: szaúdi elismerés a tartálytűz-oltási módszer bemutatásáért.

– Alighanem órákig elbeszélgethetnénk erről a szenzációs újdonságról. Gondolom, a nagy kőolajtárolók és termelők – mindenekelőtt a Közel-Keleten – kapva kaptak a megoldáson. Jól vélem?

– A megoldás híre elterjedt a világban, a szakmában: a külföldi kiállítások, szakfolyóiratokban megjelent cikkek, előadások révén. Meghívtak Szaúdi-Arábiába éppúgy, mint Houstonba, a Chevron/Texaco tűzoltó-parancsnokainak kétnapos továbbképzésére előadónak az impulzus-technológiáról és a tartálytűz-oltásról gyakorlati bemutatóval együtt. Az eredmény: elsőként a Chevron kuvaiti óriás olajtartályainak tűzvédelmére kértek tőlünk ajánlatot. Az eredmény: egy jelenleg is futó projekt, egy 12,5 millió dolláros megrendelés.

– Végezetül egy nagyon időszerű kérdés: egyre több nagy tűz sújtja a világ sok pontját. Egy évvel ezelőtt csaknem egész Izrael lángolt, nemrég Portugáliában tomboltak erdőtüzek, veszélyeztetve lakott területeket is. A talán még ma is föl-föllobbanó kaliforniai tűzvészben sokan meghaltak, százak eltűntek, települések semmisültek meg. Van-e – legalább elméletben – hatásos módszer az ekkora tüzek megfékezésére?

– Szerkesztő úr, ön tud, vagy legalább is sejt valamit – mondja dr. Szőcs István. – Nem kívánok a részletekről beszélni, mert nincs rá felhatalmazásom, egyébként is még nem fejeződött be a szabadalmi eljárás. Annyit azonban elmondhatok, hogy társaimmal együtt a legjobb úton vagyunk, hogy rövidesen nagy bejelentést tegyünk ebben a témakörben, mindenekelőtt az erdőtüzek megfékezésében.

– Mérnök úr, várom, várjuk a nagy hírt, és köszönöm a beszélgetést.