Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Legenda és igazság: Lőcse gyönyörűségei és Győrött kivégzett fehér asszonya

Legenda és igazság: Lőcse gyönyörűségei és Győrött kivégzett fehér asszonya
Bódi Ágnes

Öt éve alakult meg a Tátra-Szepesség-Pieninek Regionális Idegenforgalmi Szervezet (OOCR Tatry Spiš-Pieniny), ebből az alkalomból több ország újságíróinak részvételével október végén tanulmányutat szerveztek Szlovákiában, hogy eredményeiket bemutassák. Mikor hazaértem beszámoltam egy győri barátomnak, hogy Lőcsén is jártunk.  (A szerző felvételeivel.)

„Ugye, tudod, hogy Győrött végezték ki a híres lőcsei fehér asszonyt?” – kérdezte. Mutassuk hát be Lőcsét, és azt az asszonyt, akit Jókai „megírt” híres regényében, és akit valóban a mai győri Széchenyi téren végeztek ki.

Emlékezetünkben úgy él Korponay Jánosné Géczy Julianna, mint Lőcse árulója, aki a császári csapatokat beengedte a városba. Holott történelmi tény, hogy Lőcse előzetes tárgyalások után, szabályos kapituláció útján került a császáriak kezére. Ennek ellenére a fiatal nőt hazaárulásért kivégezték. Géczy Julianna, más néven Korponay Jánosné Osgyánban (Ožďany) született 1680-ban, és Győr piacterén fejezték le 1714. szeptember 25-én.

Szlovákiában a muzeológusokat annyira izgatta a híres asszony legendája, hogy levéltárakban is végzett hároméves kutatómunka után sikerült 2013-ban egy kiállításban bemutatni sorsát. Géczy Julianna életét a Szlovák Nemzeti Múzeum Vajanský rakparti épületében elevenítették fel múzeumi leletek, kordokumentumok, korabeli viseletek, valamint műtárgyaknak köszönhetően.

Ahogy akkoriban erről a pozsonyi Új Szó is beszámolt, a cél az volt, hogy a legendát letisztítsák, és az asszony valós történetét mutassák meg a látogatóknak, rávilágítva, hogy szerepe csak diplomáciai volt, azaz üzeneteket közvetített a két oldal között, mielőtt Lőcse kapitulált. A kiállítást bejárva tárult fel Géczy Julianna legenda által övezett és igazi személyisége, valamint a történelmi kor – nagy alakjaival együtt, az élen Rákóczi fejedelemmel. A kiállítás három részre tagolódott: az egyik a kort, a másik Lőcse kapitulációját, a harmadik pedig Géczy Julianna életútját mutatta be.

Olyan értékes dokumentumokat tartalmazott a tárlat, mint a Szatmári békeszerződés eredetije, Géczy Julianna kihallgatási jegyzőkönyvének másolata, testamentuma és kivégzése előtt a börtönből írt levelei. A kiállítás létrejötte 19 intézmény együttműködésének volt köszönhető.

Lőcse városa úgy döntött, hogy helyreállítja a történelmi sérelmet és a nemesasszony egyik leszármazottjának, Korponay Zoltánnak átadták az ítéletet visszavonó dokumentumot. Ma a múzeum honlapján nem említik a kiállítást.

Eltérő hírek szóltak arról is, hogy hol nyugszik a híres asszony: 2009-ben elterjedt ugyanis, hogy a rimaszombati járásban lévő Osgyán község római katolikus templomának kriptájában Korponayné Géczy Julianna földi maradványai találhatók. A lőcsei Szepességi Múzeum munkatársai mintát vettek a csontvázakból, valamint a koporsókból és a ruházatból. Ezek alapján bebizonyították, hogy a kriptában lévő maradványok a Bakos és a Luzsénszky család tagjaié. Végül arra a következtetésre jutottak a lőcsei Szepességi Múzeum kutatói, hogy biztosan nem Korponayné Géczy Julianna, azaz a lőcsei fehér asszony maradványai pihennek a szlovákiai Osgyán római katolikus templomának kriptájában.

De Lőcse nemcsak erről híres. Székesegyháza, a Mária-hegyi Szűz Mária Látogatása székesegyház 2005-től tagja a Mária-zarándokhelyek Európai Egyesületének. Az új, neogótikus stílusú templomot az 1906–1922 között építették. A római Santa Maria Maggiore főszékesegyház egyik teljes joggal és megbocsátó hatalommal rendelkező kirendeltsége. Keresztülvezet rajta a Mária-turistaút, amely az osztrák Mariazellből kiindulva egész Szlovákián át halad, és a lengyelországi Częstochowa városába tart.

A Szent Jakab-templom több mint 700 éve a történelmi városmag közepén áll, Lőcse (Levoča) plébániatemploma. Háromszoros nemzeti kulturális műemlék, a templomon kívül további kulturális műemlékeknek számítanak a híres középkori faragómester, a lőcsei Pál mester és a barokk stílusban megalkotott műveiről híres Szilassy János aranyműves remekművei. Oltárai a középkori faszobrászat legszebb alkotásai közé tartoznak.

A Szent Jakab templom kétségkívül legfontosabb remeke késő gótikus, hársfából faragott főoltára, mely méretei által, 18,6 méter magasságával a világ legnagyobb gótikus oltára; az UNESCO Világörökségi listájára 2009-ben jegyezték be. A Pál mester keze munkáját dicsérő oltár a szentély egész terét betölti, közepén Szűz Mária Jézussal, jobbja felől Szent Jakab, balján Szent János kapott helyet. A mester és tanítványai tíz éven keresztül dolgoztak a remekművön. A főoltár egyik legértékesebb része az Utolsó vacsora ábrázolása az oltár alsó részében, a predellán.

Ma látható ablakait a 19. század második felében helyezték el. Ezek egy része az innsbrucki Tiroler-Glasmalerei Anstalt-nál készültek 1876-ban. A déli oldal összes ablaka, pedig Kratzmann-alkotás. Az ablakoknak a 2. világháborúban elszenvedett sérüléseit már 1955–56-ban kijavították, illetve pótolták a megsemmisült részeket is.

A templomot az egész középkori Európa által tisztelt id. Szent Jakab apostol emlékére szentelték fel, aki a harcosok, vándorok és a munkások védőszentje volt. Ünnepnapja július 25-ére esik. Azon a napon tartották régen Lőcsén minden évben a nagyvásárt. A Szent Jakab római katolikus plébániatemplom Szlovákiában a legkiemelkedőbb egyházi műemlékekhez tartozik. A templom és belső berendezése 1965-től nemzeti kulturális műemlék. A Thurzó-kápolnában a Thurzók síremlékei sorakoznak. Ott temették el Thököly Imre és Zrínyi Ilona három közös gyermekéből az egyiket. (Thökölytől három gyermeke született, de mindegyikük – köztük az is, akivel Munkács ostroma idején várandós volt – kiskorában meghalt.)

A képen a szégyenketrec.

A város főterét Szlovákia legszebb terei közt tartják számon, a gótikus templom mellett álló csodaszép gótikus városháza a város szimbóluma. A tér közepén álló régi városházában egészen 1955-ig működött Lőcse város tanácsa. A városháza 1550 körül épült föl leégett elődjének helyén, annak egyes részeit felhasználva. Mai árkádsoros, erkélyes külsejét 1615-ben alakították ki, a tetőből kiemelkedő, díszes emeletrész pedig Schulek Frigyes tervei alapján a 19. század végén épült.

A külső falon látható 17. századi óriási allegorikus freskók az öt polgári erényt ábrázolják, a mértékletességet, az elővigyázatosságot, a derekasságot, türelmet és az igazságosságot, természetesen latin felirattal. Az épület eredetileg reneszánsz tornyát a 18. században barokkosították.

Az épület ma a Szepesi Múzeum Lőcse történelmét bemutató állandó kiállításának ad otthont. A 28 keresztgerendás nagy tanácsteremben őrzik a lőcsei fehér asszony, Korponay Jánosné Géczy Julianna fára festett képét, mely azt ábrázolja, amikor titkon a labancokat hívja. A kép állítólag csak a múlt században készült, sokáig egy kert pincekapuján lógott, Jókai még ott látta. A városháza legszebb része az innen nyíló reneszánsz díszítésű, keresztgerendás mennyezetű tanácsterem, melynek falain Habsburg uralkodók és hajdani lőcsei polgármesterek arcképei lógnak.

A városháza épülete mögött látható vasból kovácsolt kis építmény az egykori szégyenketrec, melyben az elítélt bűnözőket és a léha erkölcsű, ledér asszonyokat tették közszemlére. Az ide látogatók szívesen kipróbálják, akár csoportosan is, hogy milyen benne állni.