Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Idejében kapcsoltak Dániában

Az újságíró archívumából: Idejében kapcsoltak Dániában
Kulcsár László

A múlt század nyolcvanas éveinek vége felé örvendetesen megélénkültek hazánk és az észak-európai térség politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatai. Magyar–dán viszonylatban csúcspontnak számított Őfelsége II. Margit magyarországi látogatása 1987 októberében. A kapcsolatápolásból a magyar sajtó is kivette a részét, mindenekelőtt a kormány félhivatalos orgánumának számító Magyar Hírlap írt bőségesen a többi között Dániáról. (A képen: a Jydsk Telefontársaság szolgáltatási területén a 19./20. század fordulóján használt távbeszélő-készülék.) 

Szerénységem akkoriban rövid idő alatt három-négy alkalommal is járt riportúton Hamlet, Hans Christian Andersen mesemondó, Søren Kierkegaard filozófus, Niels Henrik David Bohr Nobel-díjas fizikus és még sok kiválóság hazájában. Politikusokkal, művészekkel, műszakiakkal egyaránt beszélgettem, elemzéseket, kommentárokat publikáltam a dániai fejleményekről. Ezenközben alkalmam nyílt a példás gyorsasággal nemzetközi színvonalúra fejlesztett dán távközléssel is megismerkedni, ami azért volt különösen izgalmas a tudósító számára, mert itthon addigra a mindennapok különösen sok bosszúságát okozta elsősorban a telefonhiány.

Hamlet hazájában hódít a legkorszerűbb elektronika

Panamában állítólag a megrendelés után egy órával megkezdik a telefon fölszerelését; Dániában – ez viszont biztos értesülés! – erre átlagosan két hetet kell várni. A Dán Királyságban ki­válóan működnek a telefonok, nem csupán a hivatalokban, a la­kásokban, hanem a gépkocsikban (néhány évvel ezelőtt még státusszimbólumnak számított az autótelefon, mára munka­eszköz lett), sőt a traktor vezetőfülkéjében is. Szemem láttára, fülem hallatára beszélt egy dán gazda a szántás közben tartott kávészünetben a traktorjára szerelt készüléken fiával, aki a főiskola után Ausztráliában (!) tölti a gyakorlóidejét.

Miért éppen Dániát emlege­tem telefonügyben? Mert bi­zonyos hasonlóság volt egyko­ron hazánk és a kis észak­-európai ország között. Knud Frank Andresen, a DTI (Danish Telecom International AS) termelési igazgatója be­széli, miközben kávét tölt ma­gyar vendégének s önmagá­nak is a papírpohárba:

A II. világháború utáni hetekben, hónapokban legna­gyobbrészt kézi kapcsolású központok működtek nálunk, s csak a mifelénk nagynak számító városokban, Koppen­hágában vagy például itt, Århusban voltak rotary-rendszerű, automata telefonköz­pontok. 1966-ra négyötödrészt, 1969-re már az egész országban automata hálózat bonyolította le a távbeszélő-forgalmat. Há­rom esztendő sem telt bele, és már működtek az első SPZ- rendszerű, számítógéppel ve­zérelt, de még analóg-crossbar centrálék, és 1985-ben üzembe helyezhettük az első, teljesen elektronikus Ericsson-gyártmányú telefonközpontot.

– És ma mi a helyzet önök­nél?

– Mintegy harmadrészt di­gitális a hálózatunk, analóg központot nem vásárolunk, nem gyártunk, de az ilyeneket kicserélni is oktalanság lenne, mert kiválóan dolgoznak.

– Mondható-e, hogy a dán telefónia, általában a távköz­lés eljutott az elektronikus korszakba?

– Az elektronika kora jó másfél évtizeddel ezelőtt meg­kezdődött nálunk...

– ...mert bizonnyal igen nagy pénzeket injekciózott be az állam a távközlés fejlesztésébe...

– Nálunk csak 51 százalék­ban állami tulajdon a távköz­lési ágazat, a többi magántár­saságok kezében van. A mint­egy 2,5 millió előfizetőn a koppenhágai, a jütlandi, a füni és a dél-jütlandi telefontársaság ennek a fölsorolásnak felel meg. A mi területünket ellátó Jydsk (jütlandi) telefontársa­ság egymillió-ötvenötezer állomást működtet.

–  És mit csinál az önök cége, melynek nevében a telecom, a távközlés a hangsú­lyos fogalom?

– A mi cégünk jelszavában van a lényeg: „Egy partner is elegendő”, ha valaki korszerű telefont szeretne. Távközlési rendszerek tervezésével, szere­lésével, eladásával, szakembe­rek kiképzésével, menedzselés­sel, tanácsadással foglalkozik. Mindenekelőtt a legjobb hazai fejlesztő szakembereket igyek­szünk megnyerni abból a cél­ból, hogy a világ legkorsze­rűbb, élvonalbeli műszaki meg­oldásainak az ismeretében, a saját szellemi-technikai, technológiai tudásunk, tőkénk hoz­záadásával itthon és külföldön versenyképes ajánlatokat tehessünk. Mindenekelőtt teljes megoldásokban, rendszerekben gondolkodunk: a tervezéstől az üzembe helyezésig. Az iga­zán eszményi feladat ott meg­szervezni a távközlést, ahol mindeddig jóformán semmi sem volt. Például a fejlődő országokban, Afrikában, a Közel-Keleten...

– Európában vagy a tenge­rentúlon nem is nagyon dol­goznak?

– Dehogynem, sőt a szocia­lista országokkal is igyekszünk együttműködni, mert hallatla­nul nagy piacnak ígérkezik. A lengyelekkel máris van kapcsolatunk. Tekintettel a kelet-­európai országok konvertibi­lis fizetőeszköz-hiányára, mi az olyan fizetési megoldástól sem idegenkedünk, amely egy vagy több harmadik cég be­vonásával zajlik le, és telefonközpontért például nyersanyag, iparcikk érkezik Dániába. A lényeg, hogy mi hozzájussunk a pénzünkhöz. Ennek fejében szavatoljuk a legkorszerűbb technikát. Például azt, ami napjaink dán távközlésének az építőköve, a DIKON-rendszert. Négy veze­tékszálon 480 előfizetőt szolgál ki. Ez a digitális átviteltechni­kai megoldás – nem csupán a mi értékelésünk szerint – már ma a holnap technikája, mely­től csak egy lépés az ISDN-, azaz a integrált digitális táv­közlési hálózat kialakítása. Azé a szolgáltatásé, amely ugyanazon a vezetéken egy­idejűleg telefon-, telex-, tele­fax-összeköttetésre, nagy sebességű elektronikus adatátvi­telre, képtelefonra, kábeles te­levíziózásra, rádiózásra is le­hetőséget kínál.

Gépkocsival tíz percnyire található a DTI-től az ugyan­csak århusi székhelyű Jydsk Telefon távbeszélő-társaság csupanövény, tágas, a vállalat gazdagságát sugalló, de nem hivalkodó központja. Eigil Iversen a végzettsége szerint a stratégiai részleg közgazdásza ugyan, de távközlési mérnökö­ket is zavarba hozó mélysége­kig ismeri a szakmát. Ő is a DIKON-rendszert tartja a legcél­szerűbb folytatásnak, miköz­ben (minden bizonnyal a hazai fölhasználok számára készült, ezért semmit el nem titkoló vetített szöveg és ábrák segít­ségével) fölvázolja a jyllandi telefontársaság, a JT rövid és középtávú terveit, fejlesztési elképzeléseit:

 Százmillió koronát (majd­nem egymilliárd forintnak megfelelő összeget) költünk társaságunk területén az első szakaszban az ISDN bevezeté­sére. Ez teljesen a mi befektetésünk, műszaki fejlesztésnek is mondható, meg fog térülni. Tavaly nyáron kezdtük és a tél végére fölszereltük az üze­mi kísérletben részt vevő mint­egy 350–400 előfizetőnél mind­azokat a berendezéseket (nagy teljesítményű memóriával el­látott telefonkészülék, nagy sebességű, szövegszerkesztős telex, telefax, ami két másod­perc alatt továbbít egy gépelt oldalt, videotexterminál...), amelyeknek használatát az in­tegrált digitális távközlési há­lózat és a DTI DIKON kapcso­lási rendszere lehetővé teszi. Kilenc hónapos próba után összegezzük a tapasztalatokat, elemezzük a magán- és válla­lati előfizetők véleményeit, hogy 1991-ben megkezdhessük a teljes átállást az ISDN-re. Addigra a gyártók is fölkészül­hetnek.

– A munka második fázisá­ban, 2005-től kezdődik a széles sávú jelátvitel megvalósítása, azaz a rádió- és a televízió-mű­sorok is a telefon-dugaljzatból „jönnek”. Végül 2020-ra – ha addigra nem változik alapvetően a távközléstechnika – befejezzük a korszakváltást.

– Nem túl nagy feladat ez egy regionális telefontársaság számára?

– De az; csakhogy ne fe­ledje: a szolgáltatásbővítés – amellett, hogy alapvető házi feladatunk – egyik feltétele a fennmaradásunknak, a megél­hetésünknek. Emellett áraink­kal is versenyképesnek kell maradnunk. Itt a telefontársa­ságok (amelyek már rég nem csupán telefonközpontok) kez­dettől fogva gazdálkodó szer­vezetek, vállalatok, nagy fele­lősséget viselő vállalkozások. A fogyasztó érdekeit messze­menően tiszteletben tartó ver­seny nem zárja ki a hazai és külföldi  társvállalkozások együtt munkálkodását. Ez a távközlésben egyébként is alapfeltétel.

– Egyidejűleg folyik az ISDN üzemi kísérlet az århusi és egy másik központunk, va­lamint a svédországi göteborgi és a stockholmi központ között. Århus körzetében már működik a hagyományos, tehát analóg hálózattal összekapcsolt DIKON-rendszer. Nem maradhatunk ki a fejlett világ táv­közlési forradalmából; technikánkkal az igen nagy sebességű (64 kilobit–140 Megabit másodpercenként!) jelátvitelt céloztuk meg. A megvalósítás­hoz adott a szellemi, a techno­lógiai kapacitás és a pénzfor­rásaink is megvannak.