Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Végveszélyben az oknyomozó újságírás Magyarországon

Végveszélyben az oknyomozó újságírás Magyarországon Végveszélyben az oknyomozó újságírás Magyarországon Végveszélyben az oknyomozó újságírás Magyarországon
MÚOSZ

Budai pódiumbeszélgetésen mutatták be a Nyomtass Te Is! című félszamizdatot. A lap szerkesztőinek célja, hogy vidéken, főleg a totális kormányzati média által uralt kistelepüléseken az embereket másfajta információkhoz juttassák, mint amivel a Nemzeti Együttműködés Rendszere megkínálja őket. A cél az, hogy a hetilap egymillió példányban jelenjék meg. – Szegő Péter írása.

Korábban is tudtuk, hogy jogszerűtlen volt a Népszabadság megszüntetése, de az elmúlt napokban ez jogerőssé vált – adott erős entrée-t a mintegy negyvenfős közönség előtti pódiumbeszélgetésnek az esemény moderátora, Csepelyi Adrienn, a Népszabadság volt munkatársa, aki jelenleg a Népszava kultúra-rovatának vezetője.

Nincs ideje elolvasni? Hallgassa meg!

A magyar sajtó történetében rengeteg űr keletkezett; az egyik ilyen a Népszabadság tavalyi megszüntetése volt – mondta Révész Sándor újságíró, a Népszabadság volt, a HVG jelenlegi munkatársa, aki szerint „most olyan lap, mint amilyen a Népszabadság volt, nincs”.

„Amikor kocsival elindulok Budapestről, és tíz-húsz kilométer után elhallgatnak a rádiók, az az egyik legrosszabb élmény” – így László János, a Nyomtass Te Is! című félszamizdatot kiadó E-demokrácia Műhely elnöke. A megyei és a fideszes önkormányzati lapok egyszerű szócsövek, a kormányzat erőforrásai pedig végtelenek. A hatalom az agymosást most már nem is finoman végzi, hanem a legdurvább módon. Valamit meg kell próbálni ezzel szembehelyezni – mutatott utat.

Az önkormányzatok szintjén Magyarországon gyakorlatilag a rendszerváltás óta sajtóterror van – vette át a szót Révész. Nincsenek helyi önkormányzati szabad lapok, ahol az ellenzék képviselői, a helyi hatalomtól különböző felek szabadon megszólalhatnának. Ezt az SZDSZ és az MSZP is így csinálta – tette hozzá a szabadelvű újságíró.

Majdnem mindegyik lap egy szócső – jött László Jánostól a rekontra, aki némi fényt azért lát az alagút végén: Budaörsön az önkormányzat demonstratíve nem készít lapot, a helyi lapok működésébe viszont nem szól bele. (Budaörs polgármestere 1990-től Wittinghoff Tamás, aki 2010-ig az SZDSZ-t erősítette, azóta a Budaörs Fejlődéséért Egyesület [BFE] játékosa. A képviselő-testületben a BFE-nek abszolút többsége van – Sz. P.)

„Ez örvendetes, de a franciák erre azt mondják, hogy szúnyogpisi a tengerben” – lombozta le a kedélyeket (ha addig voltak egyáltalán kedélyek) Révész, aki ugyanakkor arra is fölhívta a figyelmet, hogy a médiát illetően most sokkal jobb a helyzet, mint a rendszerváltás előtt volt: akkor normális bel- és külpolitikai újságírás nem volt, most van. Moderátori kérdésre úgy reagált: „valamikor biztos” jobb lesz a média helyzete a mostaninál, de most az apátia és a tanácstalanság az úr. Arra hívta föl a figyelmet, hogy az első Orbán-kormány idején még a fél kormány írt a Népszabadságba, maga Orbán Viktor 2001 körül „egy lelkesen Európa-párti cikket”.

A nyomtatott sajtó hanyatlik – folytatta László János a borongást. Húsz éve kétszázezer példányban kelt el a Népszabadság, a megszűnésekor harmincezren állt a számláló. „A nyomatott sajtó hanyatlik. A minőségi újságírás egyre nehezebben tudja magát eltartani” – tette hozzá. Arra hívta föl a figyelmet, hogy például a HVG-t megveszik, a Hvg.hu-t viszont nem. „Ha az újságíró éhen hal, nem ír újságot” – keltett némi derűt.

Az oknyomozó újságírás „végveszélyben van Magyarországon” – emelte a tétet Csepelyi Adrienn, aki egy példát hozott erre: Rogán Antal helikopteres sztorijának megírásában „rengeteg munka van, de ezt nagyon nehéz megértetni az emberekkel”. Ráadásul egyre nehezebben élnek az emberek, egyre nehezebben vesznek meg több hetilapot.

A Fidesz stratégiája az, hogy a kistelepülésen élőket információs vákuumban tartja, és ő szállítja a torz információkat – folytatta a sirámokat László János, aki szerint „durva és pofátlan formája a manipulációnak”, amit a Fidesz csinál. Megfélemlítik az embereket, erre ők a Fideszre szavaznak. „Egyszerű képlet, de bosszantó látni” – jegyezte meg, egyúttal egy érzékletes példát hozott arra, hogy mennyire működik az elhallgatás: pár éve még találkozott olyan emberrel, aki nem hallott arról, hogy „Orbán Viktor szülőfalujában” stadiont építettek. (Az E-demokrácia Műhely elnöke nyilvánvalóan Felcsútra célzott, de Orbán Viktor Székesfehérvárott született – Sz. P.)

Csepelyi még erre is rá tudott licitálni: volt, aki idén nyáron megkérdezte tőle, hogy mi van vele a Népszabadságnál.

Az egyetlen épeszű alternatíva – tudniillik a demokratikus liberális kapitalizmus – nem vonzó, és nem villanyoz fel sokakat – borongott Révész, hozzátéve, hogy a közoktatásból teljesen hiányzik az, ami „egy rendes polgárnak” kell ahhoz, hogy pontos véleményt alkothasson a világról.

László János a Nyomtass Te Is!-ről azt mondta: egy példány egy A4-es papírból áll, aminek mindkét oldalára nyomtatnak, és amit bárki meg tud csinálni. Hetente jelenik meg, a hét legizgalmasabb témáival. A lap célközönsége a kistelepülésen élők.

A kérdés, hogy miképp tudják ezt milliós példányszámban vidékre eljuttatni – mert nagyot álmodni az E-demokrácia Műhely elnöke. Szeretnének a megyei lapok kormányközeli einstandolása után kialakult független vidéki műhelyekkel, például a Szabad Péccsel vagy a Veszprém Kukaccal együttműködni.

„Tótkomlóson egy párfős közösség segít nekünk, és lefedik az egész települést, nagyon profin csinálják” – tette zárójelbe a reménytelenséget. A cikkek nagy része nem saját, de mindig forrásmegjelöléssel élnek. Aki rendszeres olvasójuk lesz, az a forrásaiknak is az lesz. „Jogilag teljesen szabályosan csináljuk. Ha valakitől hosszabban idézünk, az engedélyét kérjük” – mondta László János, hozzátéve, hogy az utolsó oldal megyénként különböző.

A Népszava kulturális rovatvezetője, Csepelyi Adrienn egy történetet mesélt el a lap létjogosultságát igazolandó: az ukrán határ mellett, az Isten háta mögött élő nagymamájával beszélgetett a menekültekről, s kiderült, hogy a nagymamájának alapvető információi hiányoznak. „Háromnegyed óra telefonbeszélgetés után egy csomó dolgot másképp látott” – tette hozzá Csepelyi. Szerinte nem a kemény maghoz, tehát a hardcore hívőkhöz kell szólni, mert ők meggyőzhetetlenek, hanem inkább „a szürke zónában” lévőkhöz.

Az már jó, „ha egy helyi fideszest fölbosszant a lapunk” – vette vissza a szót László János, hozzátéve, miszerint „mi ezt viccesen nevezzük szamizdatnak, de ők vidéken ezt tényleg így élik meg”. Mint fogalmazott, „borzasztó, mennyire erős vidéken a félelem”.

Erre erősített rá Csepelyi is: ha otthon – mármint az ukrán határon – valaki a Facebookon tetszikel valamit, ami nem NER-kompatibilis, azzal az egzisztenciáját kockáztatja.

László János szerint a félelem ellen hathat, ha személyesen elmennek hozzájuk a lappal. „Ha látják, hogy mi nem félünk, ők is kevésbé fognak” – reménykedett.

A pódiumbeszélgetés vége felé, egy, a média függetlenségére vonatkozó kérdésre a HVG munkatársa, Révész Sándor azt mondta: egy lapnak nem kell függetlennek lenni, politikailag semlegesnek pedig pláne nem. A Borszem Jankó kormánypárti volt, a Pesti Hírlapra Tisza Kálmán tette le a kauciót, a Népszava a két világháború között az MSZDP, a Beszélő pedig a kilencvenes években az SZDSZ lapja volt, de „ettől még nagyon jó lapok voltak”.

A végén még egy apró, de annál hatásosabb csattanóként coming outolt egy fiatalember: húsz éve Demokratát olvas, de a Fidesznek a Moszkvához történő dörgölőzése kinyitotta a csipáját.