Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Doktor úr, még, fájdalomcsillapítót!

Doktor úr, még, fájdalomcsillapítót! Doktor úr, még, fájdalomcsillapítót!
Horváth Kálmán

A világ nem bélyeg, nem pénz, nem hatalom. A világot nem szabad birtokolni, nem lehet mások elől elzárni, a világ a mindenség, benne vagyunk, ha elpusztítjuk magunkkal végzünk.

Manapság már sokféle világ van, az egyik virtuális, az éterben terjed, mobilon, számítógépen tolakszik az életünkbe, kéretlenül beszél, megles, hamisítja az igazságot, ránk sózza a vacakot. Az ember olykor beletörődve teszi fel a kezét, ez van, azt kell elfogadni, szennyeződhet a környezet, leomolhatnak a tornyok, hatalmi trónon ülhet az ostobaság, a világ ilyen.

Vannak emberek, egyre kevesebben, a való világ szerelmesei. Ők, akárcsak Radnóti, azt érzik, hogy belőlük nőtt ki minden virág és bokor, ők a kezük munkájának tartják a templomokat, plázákat, kórházakat, iskolákat, hidakat, ezért nemcsak féltik, őrzik is őket.

Olykor padláson, pincék mélyén rejtőzködik a világ szépsége, sokszínűsége, fél előjönni, nem akar keveredni, ahogy az egészséges sem a betegekkel.

Sok ilyen világ létezhet, az egyik ilyen Gyovai Istváné. A szerencsés újszülöttek torkába a gólya aranyat tesz, bölcsőjébe labdát vagy tollat, ne gondolkodjék sokat a környezet, mi haszna lesz az új életnek. A csecsemő Gyovai ecsettel együtt érkezhetett, de a háborút követő felfordulásban elveszhetett élete iránytűje.

Gyovai fogorvos lett, majd negyven éven át praktizált, családot alapított, járta a maga útját, és külföldről nem orkánkabáttal, nem rádiósmagnóval, nem hűtőszekrénnyel tért haza, hanem az emlékekkel. Az egyszer elveszett ecset később előkerült, valami múzsaféle is beröppent az angyalföldi panelba, miközben kiderült, hogy a komputer hiába veri a mellét, memóriája másnak is van.

Gyovai festett, többnyire emlékezetből. Azt mondja, a szép, az érdekes megmarad. Nála örökké zöldül a fű, panorámái bombabiztosak, és amíg családi képén tejet iszik, édesapja figyelni fogja. Gyovai nem fest kerítést, nála az arab inkább öreg, mint terrorista, plakátokat soha nem örökít meg, nála a béke örök.

Gyovai doktor, most, 72 évesen, kicsomagolja, a nyilvánosság elé, a facebookra teszi az életét. Nem ő beszél, hanem a rejtekhelyekről előmerészkedő sok-sok kép. „Én vagyok a világ, ha nem tetszem, megérdemlem a pusztulást.”

Címkék