Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az óriáskerék nem áll meg

Az óriáskerék nem áll meg Az óriáskerék nem áll meg Az óriáskerék nem áll meg
Horváth Kálmán

Woody Allen öregszik. Semmi baj, nem áll neki rosszul a kor. Fegyelmezettebb, amikor mesél kevesebb a sziporka, több a tanulság. A régi panelokat elhagyta, filmjeiben már nem a szorongó kisember vagy a félénk szerelmes a főszereplő, hanem a környezet.

Egy időben Madridba, Párizsba, Rómába kirándult, most visszatért New York Coney Island homokos óceánpartjára. Ez Brooklyn ismert része, Woody Allen errefelé született, egyik híres aforizmájában az orvos azt mondta az apjának: „Sajnálom, mindent megtettünk, mégis kinyomta magát.”

A forgatókönyv egyszerű, egy bajban lévő lány menedéket kér régen látott apjától, aztán beleszeret mostohája barátjába. Ennyi. A történet máshol is úgy csordogálna, ahogy ebben a céllövöldés, óriáskerekes világban, nem is az a fontos, hogy mi történik, hanem az, hogy a nézőnek minderről, mi jut eszébe. A múlt században, az ötvenes évek elején járunk, egy régi Woody Allen ilyenkor emlegetné a hidegháborút, de ez az új nem politizál, finoman utal a gazdaság romlására, aztán máris ott vagyunk egy szerelmi négyszögben, a szülő–gyermek kapcsolatban, a beteljesülésre váró álmokban. Az ember nézi az óriáskerék képeit, és eszébe jut a Fábri Zoltán-féle Körhinta, a Baywatch mentőcsapata, a Twin Peaks befejezetlensége, sőt, a legendás, a 40 esztendőnél többet nem vállaló Domján Edit is. Talán ez is az oka, hogy a kritikus nem a filmet, hanem saját emlékeit minősíti, Woody Allen gyóntatópapként, na, jó, rabbiként szedi ki belőle legféltettebb titkait.

A színészek, mintha nem is lennének színészek, ezért is ennyire híresek: Kate Winslet, James Belushi, Justin Timberlake, Juno Templea mozi egyik világválogatottja. Természetesen mozognak, beszélnek, első blikkre elhisszük nekik, hogy apák, pincérnők, barátok vagy vendégek. A mosoly és a könny precízen kimérve, mindenki annyit ad és kap, amennyi jár. Nagy szavak, emlékezetes mondatok sincsenek, ebből a filmből nem tanulunk meg sem udvarolni, sem szakítani, de azt igen, hogy az érzéseink nem gombócok, egyszerűbb kimondani, mint megrágni őket. Ráadásul az idősödő Woody Allen rendezőként szemérmes, szexjeleneteit akár 60 évvel ezelőtt is forgathatta volna, az erőszakot nem ábrázolja, csak jelzi, szemmel láthatóan nem akarja Hitchcockot a mesterének nevezni vagy a 007-es ügynököt megfogni magának.

A szép befejezést kedvelő csalódhat. Az óriáskerék ugyanis nem áll meg. Forog tovább, akkor is, ha vége a vetítésnek, a gépész már elment, a takarítók is végeztek a moziban, de Woody Allen még mindig a maga történetével piszmog. A néző ezt nem látja, de tudja, hiszen maga is besegít, mert a történetet nem hagyta el, viszi haza, folytatja. Egyszer majd ő meséli el, hogy az elveszett lány megkerült, a piromániás kisfiúból tűzoltó lett, a család is egyben maradt, csak Woody Allen öregedett, de ez nem látszik rajta...

Wonder Wheel – Az óriáskerék. Amerikai filmdráma, 101 perc, 2017. Rendezés és forgatókönyv: Woody Allen. Színész: Kate Winslet, Justin Timberlake, Juno Temple, James Belushi, Max Casella, Robert C. Kirk. Forgalmazza: Cinetel, bemutató: december 7.