Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Igazságtétel: Raffaello – A festőfejedelem

Igazságtétel: Raffaello – A festőfejedelem
Matuscsák Tamás

Egy régi igazságtalanságot próbál jóvá tenni a Pannonia Entertainment lenyűgöző művészettörténeti sorozatának, „A művészetek templomainak” immár kilencedik bemutatója, a „Raffaello – A festőfejedelem 3D” című színes, szinkronizált olasz ismeretterjesztő filmje.

Valamiért ugyanis az a festő, akit életében és hosszú ideig halála után is idősebb kortársaival, Michelangelóval és Da Vincivel legalábbis egyenrangúként emlegettek, sőt, gyakran eléjük is helyeztek, akit a római Pantheonba temettek, és szarkofágjára azt írták: „Rafael ez, kinek a Természet félte hatalmát. Tudta: legyőzi, míg él, s holtan a sírba viszi”, ma sokkal kisebb ismertséget élvez, mint a másik két zseni.

Az idén készült, 90 perces olasz film elképesztő alapossággal megy végig Raffaello életén és munkásságán, így a szintén híres festő apa és a gyönyörű anya által dédelgetett, de igen hamar árvaságra jutott kisfiút első lépéseitől kezdve végigkísérjük a művészeti életben igen ritka azon a szerencsés úton, amely révén karrierje elképesztő gyorsasággal ívelt a legnagyobb magasságokig. A művészt szenvedélyesen szerető alkotók számos olyan helyszínt mutatnak be nekünk, nézőknek, ahová közönséges földi halandó vagy be sem juthat (mint amilyen a pápai rezidencia régi fürdője és a látogatók elől elzárt folyosói és termei), vagy ahová átlagos turista nem tervez látogatást (mint például az urbinói hercegi palota avagy Raffaello szülőháza).

A kamera alaposan végigjárja a rendkívül termékeny alkotó gyakran hatalmas méretű, sokalakos műveit, bemutatva azok grandiózus kompozícióját és rejtett részleteit, bibliai utalásait és varázslatos színeit, a ruharedők, hajtincsek és ékszerek elképesztő részletességgel kidolgozott formáit és pazar fény-árnyék játékát, a mesterien megformált, szerfölött kifejező férfiarcokat és az angyali szépségű nőket.

A portrék és falfestmények százai mellett azonban egészen megkapó életrajzot is kapunk, amely felfedi azokat a pillanatokat, amelyek emberivé teszik ezt a már-már félisteni tehetségű fiatalembert: barátságát Leonardóval, művészi féltékenységét a Sixtusi kápolnán vele egy időben dolgozó Michelangelo iránt, a női nem iránt tanúsított féktelen étvágyát, sírig tartó szerelmét, amely egy transteverei pék leányához, a szépséges és  titokzatos La Fornarinához kötötte, végezetül pedig igen korai halálát, amelyet a halálos ágyánál  imádkozó, a Raffaellót mindenkinél többre tartó, művészetimádó pápa (Ludovico Medici fia), X. Leó is végigasszisztált. Ez, az ismeretterjesztő filmeknél igen ritkán átérezhető érzelmi töltés az, amely – a különleges technikával készült csodás felvételek mellett – egészen ritka magasságokba emeli ezt az alkotást.

A mai filmkészítési lehetőségek valóban új távlatokat nyitnak az alkotók és a nézők számára, hiszen a drónok és speciális lencsék segítségével sosem látott részleteket mutathatunk/láthatunk meg. Ugyanakkor éppen ez a máskülönben hibátlannak mondható film hívja fel a figyelmet arra is, hogy vannak olyan témák, amelyek esetében a technika fitogtatása már-már az élmény rovására megy. Egy napjainkban egyre gyakrabban alkalmazott trükk segítségével ugyanis a rendező Raffaello festményeinek alakjait, az általa ábrázolt személyeket, épületeket vagy azok egyes elemeit mintegy elemeli a vászonról, és a 3D-technika segítségével – ha igazán háromdimenzióssá nem is, de többsíkúvá teszi.

Ebben az esetben azonban a technika visszaüt, mivel Raffaello éppen abban volt zseniális, amint ezt éppen az ő egyik leghíresebb képén, az Athéni iskolán szokás művészettörténeti órán megtanítani, hogy miként lehetséges a perspektíva és a fény-árnyék ábrázolásával a valóság három dimenzióját egy kétdimenziós alkotásban megörökíteni. Ez a filmtrükk tehát legtöbbször nem hozzáad, hanem elvesz a művek értékéből, bár kétségkívül van néhány olyan beállítás is, amely igen érdekes, újszerű látványt nyújt a képeknek.

A lényeg azonban az, hogy a „Raffaello – A festőfejedelem” című filmnek hála a valaha élt egyik legcsodálatosabb tehetségű embert és mesés alkotásait fedezhetjük fel (újra) magunknak, és hosszan elgondolkozhatunk azon, hová emelkedhetett volna még e zseniális művész, aki bár a reneszánsz egyik legnagyobb alkotója volt, de az antik római stílus újrateremtésétől (lásd a Bibbiena kardinális számára kifestett vatikáni lakrészt) egészen a már-már a barokkot idéző Krisztus színeváltozásáig mindent tudott a festészetről, amit tudni lehetséges, ha nem ragadja el 37 éves korában a halál…

A reneszánsz legünnepeltebb festőjét bemutató film hamarosan látható lesz a hazai mozikban.