Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Nem védik meg a jogvédőket a gyilkosságoktól és az erőszakos eltüntetésektől

Nem védik meg a jogvédőket a gyilkosságoktól és az erőszakos eltüntetésektől

A világ országai nem tesznek eleget a kötelességüknek, és nem védik meg a jogvédőket, így egyre többen lesznek – egyébként megelőzhető – gyilkosságok és erőszakos eltüntetések áldozatai – áll az Amnesty International legújabb jelentésében.

A Halálos, de megelőzhető támadások: a jogvédők ellen elkövetett gyilkosságok és erőszakos eltüntetések című jelentés olyan emberekről és a munkájukkal járó egyre nagyobb veszélyekről szól, akik az emberi jogok védelmének szentelték az életüket.

A dokumentumban megszólalnak a jogvédők, köztük környezetvédők, LMBTIQ- és nőjogi aktivisták, újságírók, illetve ügyvédek rokonai, barátai és munkatársai, akiknek szeretteit és kollégáit megölték vagy elrabolták. Beszámoltak arról, hogy az áldozatok hiába fordultak nem is egyszer védelemért a hatóságokhoz, azok nem foglalkoztak velük, és elmondták azt is, hogyan maradt el az elkövetők felelősségre vonása.

„Meggyilkolt és elrabolt jogvédők családjaival beszéltünk a világ minden táján, és mindig ugyanazt hallottuk: a jogvédők tudták, hogy veszélyben van az életük” – mondta Guadalupe Marengo, az Amnesty International jogvédőkkel foglalkozó nemzetközi programjának vezetője. „A halálukat és eltűnésüket minden esetben támadások előzték meg, amelyekkel a hatóságok vagy nem foglalkoztak, vagy még bátorították is a támadókat. Ha az államok komolyan vették volna a fenyegetéseket, és eleget tettek volna a kötelességüknek, életeket menthettek volna meg.”

Az Amnesty új jelentése a világ minden tájáról származó jogvédők történeteit gyűjti össze, hogy bemutassa a rájuk leselkedő egyre nagyobb veszélyeket, és felhívja a figyelmet az elkövetők felelősségre vonásának elmaradására. A jelentésben egyebek között szerepel:

Berta Cáceres hondurasi környezetvédő és őslakos aktivista, akit éveken át tartó fenyegetések és támadások után 2016-ban lőttek agyon.

Xulhaz Mannan LMBTIQ-aktivista, akit egyik munkatársával együtt 2016-ban késeltek halálra Bangladesben. Másfél év elteltével is még mindig várat magára az igazságszolgáltatás.

Pierre Claver Mbonimpa egy burundi emberi jogi szervezet alapítója, akit nyakon és fejbe lőttek 2015-ben. Hónapokkal később, miközben külföldön lábadozott, a fiát és a vejét meggyilkolták.

A „dumai négyek”, négy szíriai aktivista, akit fegyveresek az irodájukból raboltak el 2013-ban, és azóta sem látta őket senki.

Egyre gyakoribbak a támadások

Amikor 1998-ban az ENSZ-közgyűlésében megszavazták az emberi jogvédőkről szóló nyilatkozatot, a nemzetközi közösség vállalta, hogy elismeri és megvédi létfontosságú munkájukat. Az Amnesty jelentéséből azonban az derül ki, hogy kiállni az alapvető jogokért még mindig veszélyes hivatás, a múlt két évtizedben jogvédők ezreit ölték meg vagy rabolták el állami hatóságok és különféle csoportok.

A Front Line Defenders adatai szerint csak tavaly legalább 281 jogvédőt öltek meg a világon, harmadával többet, mint esztendővel előtte. A valós szám ennél sokkal magasabb lehet, mivel sok meggyilkolt vagy elrabolt embert nem jogvédőként azonosítottak.

Az Amnesty jelentése bemutatja a támadások mögött húzódó sokféle indítékot is. Néhány embert a foglalkozása (újságíró, jogász, szakszervezeti tag) miatt támadtak meg, ők olyanok, akik befolyásos ellenfelekkel szálltak szembe vagy közérdekű információkat osztottak meg a közvéleménnyel.

Másokat egyszerre fenyeget az erőszak és a hátrányos megkülönböztetés azért, amit csinálnak és azért is, akik ők maguk. Közéjük tartoznak a nőjogi aktivisták, a szexmunkások, az LMBTIQ-emberek, az őslakosok vagy más sérülékeny csoportok tagjai. Mások bizonyos helyzetekben vannak különös veszélyben, például konfliktusok vagy szervezett, erőszakos leszámolások során.

„Bár az indítékok különbözhetnek, a cél mindig ugyanaz: elhallgattatni azokat, akik fel merik emelni szavukat az igazságtalanságok ellen, és szembe mernek szállni a gazdasági vagy politikai érdekekkel. Ezek a támadások a szélesebb közösségben is éreztetik a hatásukat, félelmet keltenek és aláássák mindenki jogait” – mondta Guadalupe Marengo.

A felelősségre vonás elmaradása növeli a veszélyt

Ha a fenyegetéseket és támadásokat nem vizsgálják ki és nem torolják meg a törvények szerint, az aláássa a jogállamiságot, és azt az üzenetet küldi, hogy következmények nélkül lehet a jogvédőket bántalmazni.

Bertha Zúniga, a hondurasi aktivista, Berta Cáceres lánya szerint: „Már anyám halála előtt egyértelmű volt, hogy a gazdasági szereplők, a magán biztonsági erők, az állami szervek és a szervezett bűnözői csoportok összejátszanak. Nagyon nehéz megfelelő vizsgálatot végezni, mivel mindegyikük bűnrészes anyám megölésében. Anyám igazságot érdemel, ezért nagyon fontos lenne, hogy az összeesküvés minden elemére fény derüljön. Az is létfontosságú, hogy megelőzzük a további gyilkosságokat.”

Az Amnesty felszólítja az országok vezetőit, legyen prioritás számukra a jogvédők munkájának elismerése és védelme. A hatóságoknak nyilvánosan támogatniuk kell és el kell ismerniük az emberi jogok területén végzett tevékenységüket. Minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozniuk az ellenük intézett támadásokat, a gyilkosságok és erőszakos eltüntetések ügyében megfelelő nyomozásokat kell indítaniuk, az elkövetőket pedig bíróság elé kell állítaniuk. Továbbá: nagyon fontos, a kormányok tegyék egyértelművé, hogy a jogvédők elleni támadásokat nem tolerálják.

„A jelentésben szereplő brutális támadások egyenes következményei egy világméretű jelenségnek: a kormányok ahelyett, hogy megvédenék a jogvédőket, súlyos veszélynek teszik ki őket az ellenük indított lejárató kampányokkal, koholt eljárásokkal és azzal, hogy a nemzeti érdekekre veszélyes embereknek festik le őket” – mondta Guadalupe Marengo.

„Ahhoz, hogy ez a veszélyes értelmezés megforduljon, az országoknak nyilvánosan is el kell ismerniük a jogvédők társadalmi szerepét. Ennyivel tartozunk azoknak a bátor embereknek, akik akár az életük árán is megvédik a jogainkat.”

A jelentés az Amnesty májusban kezdődött „Bátorság” elnevezésű világméretű kampányának a része, amelynek célja, hogy felhívja a kormányok figyelmét a jogvédők munkájának fontosságára, illetve szavatolja, hogy biztonságban és szabadon végezhessék a munkájukat.

A jogvédők az élet minden területén ott vannak. Lehetnek közösségi vezetők, újságírók, ügyvédek, egészségügyi dolgozók, tanárok, szakszervezeti tagok, közérdekű szivárogtatók, jogsértések áldozatai, az ő hozzátartozóik, emberi jogi szervezetek munkatársai, politikusok, akár állami tisztviselők.

Vannak köztük, akiknek a munkája a jogok védelme és vannak, akik ezt önkéntesen teszik; vannak közöttük, akik rendszeresen, szervezett keretek között és vannak, akik csak egy alkalommal állnak ki az emberi jogokért. Jogvédő tehát lehet kortól, nemtől, foglalkozástól, származástól, nemi identitástól vagy szexuális irányultságtól függetlenül bárki, aki felemeli a szavát az emberi jogok megsértése ellen, és terjeszti az emberi jogok eszméjét anélkül, hogy mások elleni gyűlöletre, hátrányos megkülönböztetésre vagy erőszakra buzdítana.