Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Magyarország még nem elég okos

Magyarország még nem elég okos
Kulcsár László

Ez a következtetés vonható le a Magyar Európai Üzleti Tanács (közismert rövidítéssel: HEBC) idei jelentéséből, amely bár – a nálunk régóta tevékenykedő, a nemzeti jövedelmet gyarapító, munkát és technológiát adó, az exportot alapvető mértékben meghatározó, a magyar ipart, szolgáltatást, gondolkodásmódot az európaihoz, a nemzetközihez (a globálishoz!) igazító – multik szándékait és ajánlásait teszi közzé, valójában hazafiasnak (nem hazaffyasnak!) értékelhető igyekezetüket tárják elénk, előmozdítandó a nevében már rég nem köztársaság boldogulását.

A HEBC idei (sorrendben már tizenkilencedik) ajánláscsomagja arról alkot véleményt, hogyan lehetne létrehozni az „okos Magyarországot”. Miként az ABB, az AkzoNobel, a Heineken (!), a Henkel, a L’Oréal, a német gyökerű Magyar Telekom, a Nestlé, a Nokia, a Shell vezérigazgatói, ügyvezetői, elnökei (tehát „a Tanács”) megfogalmazták: sürgető, nagyon sürgető annak a stratégiának a kidolgozása, amely jó évtizedre, akár 15 évre is kijelöli a fejlődés irányát, az útját s módját az ország tartós fölvirágoztatásának.

Ma kora délelőtt sajtótájékoztatón mondták el sorra a súlyos felelősséget viselő – egyben a reménybeli derűs jövőbe tekintő és a legjobbakhoz való fölzárkózást célnak meghatározó – hölgyek és urak: a HEBC szerint „Magyarország a gazdaság hosszú távú fenntarthatóságát a digitális átalakulás és az innováció nyújtotta lehetőségek kihasználásával, az oktatás átalakításával, valamint a tudás alapú iparágak fejlesztésével érheti el”.

A módszereket, lehetőségeket, ajánlásokat, szerfölött udvarias módon megfogalmazott bírálatokat – csaknem két évtized óta hagyományos szokás szerint – a testület vaskos jelentésben adta közre, nyújtotta át magyar és angol nyelven az újságíróknak. Optimista módon az olvasható a dokumentumban, hogy „minden eszköz rendelkezésre áll az ország gazdaságának felgyorsításához”. Megállapíttatott: a kormány programokkal is támogatja a digitális átalakulást, a fenntartható növekedés első számú módját.

Érthető módon gazdasági szereplőkként elemzik hazánk jelenlegi állapotát és fejlődésének módjait, illetve hátráltatóit. A tanács ajánlásokat fogalmaz meg a kutatást és a fejlesztést szolgáló beruházásokra, ösztönzésükre, az e-oktatás széles körű bevezetésére és az állami ügyintézés elektronikussá tételére (e-kormányzásra).

Különösen fontosnak tartják a Magyar Európai Üzleti Tanács tagjai a gazdaság szerkezeti átalakítását, hangsúlyosan szólnak a gazdaság fehérítésére teendő (ma még korántsem elégséges) erőfeszítések szükségességéről, az energiaipar hosszú távú, stratégiájának újrafogalmazásáról.

Jakab Roland (Ericsson Magyarország), a testület elnöke nyugtázta, hogy az ország elindult a digitális átalakulás útján; örvendetesnek mondta (a testület nevében) a digitális jólét program második felvonását, hozzátéve „az „Invented in Hungary” / „Magyarországi találmány" szemlélet már a kutatási és fejlesztési ösztönzők reformjának is köszönhető.

Ma is visszatérő téma volt a tanács tagjainak a hozzászólásában, hogy miközben látványosan csökken a munkanélküliség hazánkban, gyakorlatilag elfogyott – mert mindenekelőtt anyagi megfontolásból elhagyta az országot! – a képzett munkaerő. Éppen ezért sürgősen át kell alakítani az oktatást, széles körben el kell terjeszteni azt a duális képzést, amely Európa működő(bb) felében kiválóan bevált, motorja a föllendülésnek, és be kell vonni a gyermeket nevelő nőket, a fogyatékkal élőket és az időseket is a munkaerőpiacra.

Ha „okos Magyarországot” szeretnénk, akkor az állami ügyintézésnek a mostaninál jóval több (értsd: az összes!) területére be kell vezetni az elektronikus állami ügyintézést, átalakítandó és hatékonnyá teendő a szolgáltatásokat az állampolgárok és az üzleti szektor számára. Az e-kormányzáshoz persze elengedhetetlen a digitális írástudás, amelyre már ma, legkésőbb holnap meg kell tanítani a lakosság széles körét és persze az államigazgatásban dolgozókat.

A Magyar Európai Üzleti Tanács, amely az Európai Gyáriparosok Kerekasztalának (ERT) kezdeményezésére alakult 1998-ban, úgy véli, hogy csakis az oktatás korszerűsítése, a (meg)újító gondolatok, ötletek fölkarolása, a jól képzett és ismereteit folyamatosan gyarapító, a világ haladásával lépést tartó munkaerő képes megteremteni az igazán okos Magyarországot.

Az újságírói kérdések között az Infovilág szerkesztője arra volt kíváncsi, hogy mely cégek alkalmazzák, segítik, szorgalmazzák a szakmai készségek és általános ismeretek gyarapításában kiválóan bevált duális képzést? A válaszokból kiderült, hogy a Henkel a műszaki felsőoktatásban kíván együttműködni, mert például Békés megyében szerfölött nehéz műszaki végzettségűeket találni a termeléshez. Az Ericsson, a Nokia, a Magyar Telekom és mások is évek óta kiváló kapcsolatokat ápolnak a felsőoktatási intézményekkel, mindenekelőtt kutatási témák közös kidolgozásával járulnak hozzá a gyakorlati és elméleti képzés színvonalának az emeléséhez, miközben folyamatosan népszerűsítik a mérnöki természettudományos pályát. A duális képzésre irányuló kérdés a magyarországi oktatásra terelte a figyelmet. Végső konklúzióként kikristályosodott: az alapfokú képzést kellene úgy átalakítani hogy a pedagógusok képessé váljanak tanítványaik gondolkodásának a kor követelményeihez igazodó fölgyorsítására.   

Nem hagyhatja szó nélkül a krónikás, aki ma délelőtt egy szerfölött értékes sajtótájékoztatóra volt hivatalos.

A hosszú, elnökségi asztal fő helyére ültették a tisztségének kijáró kormány-főtisztviselőt, aki természetesen minden szépet és jót elmondott arról, hogy a 2010 tavasza óta bekövetkezett „szédítő ütemű változásoknak rövid távon is nyertese lehet az ország”, továbbá „Magyarország világszinten élen jár a hozzáadott értéket adó munkahelyek teremtésében”, meg „az ország a világ egyik legdiverzifikáltabb gazdasága”...

Ha ez így van, akkor dagadhat minden magyar keble.

Még egyszer: az esemény sajtótájékoztató volt. A sajtótájékoztatók (egyik) sajátossága, hogy a meghívók és persze azok is, akiket véleménynyilvánításra fölkértek a házigazdák, az expozék után fölajánlják az újságíróknak a kérdezés lehetőségét. Normális esetben a sajtótájékoztatók szervezői (a tájékoztatók!) el is várják, hogy a tudósítók kérdezzenek, elvégre ezért hívják össze az ilyen rövidebb-hosszabb beszélgetéseket. És persze normális esetben az újságírók kérdeznek is, elvégre az a dolguk, hogy nem pedig kódexmásolóként, mikrofonállványként engedelmesen és lehetőleg szó szerint továbbítani az elhangzott szépet és jót. Régi igazság ugyanis, ahol csak a szép és a jó buggyan ki a házigazdák száján, az mindig (legalább is a legtöbb esetben) gyanús.

Ez esetben is kérdeztek volna az újságírók, ám mire a jegyzeteikből föltekintettek, a kormány-főtisztviselőnek már hűlt helye volt. Elszállt, elpárolgott, kilibbent a művészbejárón.

Milyen érdekes! Amikor például a parlamenti tudósítók szeretnének kérdezni a számukra kijelölt néhány négyzetméteren, az „elvileg megszólíthatók” fülükre ragasztott mobiltelefonnal viharzanak át a sajtó számára ma még szabad tenyérnyi zónán, tehát „elvileg szerfölött elfoglaltak, megszólíthatatlanok”. Ha meg netán elfelejtették volna telefonjukat a fülükre ragasztani, akkor (akinek volt gyerekszobája) újságírói kérdésekre közli: nem kíván válaszolni, küldje el írásban a kérdést – persze a sajtóosztálynak. Az illemhez nem ragaszkodók vagy egy szót sem szólnak, vagy úgy néznek az újságíróra, mint cigány a vasvillára, mi több, szavaikkal nem egyszer meg is alázzák azt, aki a lapja, rádiója, tévéje, hírportálja nevében kérdezni, szólni merészel.

Nem is értem, miként lehet az ilyen érinthetetlen, megszólíthatatlan hölgyeket és urakat egyáltalán a sajtó jelenlétével zaklatni. Elvégre őket a köz pénzéből, valamennyiünk adójából tartjuk el - az átlagosnál sokszorta magasabb szinten. 

Kellemes karácsonyt!