Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Elégedetlen az állami egészségüggyel? Fizessen a magánorvosiért!

Elégedetlen az állami egészségüggyel? Fizessen a magánorvosiért!
(Tudósítónktól)

Folyamatosan zajlik a betegforgalom átirányítása a magánegészségügyi rendszerbe: 2012-ben a lakosság 37, az idén már 57 százaléka vett igénybe valamilyen magánorvosi szolgáltatást – derül ki az Union Biztosító felméréséből. Az ezerháromszáz, 25–55 éves közreműködésével elvégzett kutatásból kiderül: öt esztendeje 33 ezer, három éve 41 ezer, az idén már átlagosan 57 ezer forintot fizettek az érintettek egy év alatt szakorvosi rendelőkben.

A megkérdezettek 28 százaléka kész arra, hogy a magánorvosi alapszolgáltatásokat piaci egészségbiztosításon keresztül vegye igénybe, és ezért átlagosan havi 5–6 ezer forintot fizetne is.

A lakosság elsősorban a magyar állami egészségügyi rendszer hiányosságai miatt fordul a magánszolgáltatók felé. Az egészségügy általános helyzetéről a közmegítélés a 2014-i felmérés óta tovább romlott: az osztályzatoknak már akkor is alacsony szintű 2,26-os átlaga az idénre 1,76-ra esett. Ezzel párhuzamosan 2014 óta 50-ről 65 százalékra emelkedett azok aránya, akik félelemmel gondolnak arra, mi történik velük, ha orvoshoz kell fordulniuk egy jövőbeli betegséggel.

A szakorvosi ellátásokban a betegek legnagyobb gondja a hosszú várakozási idő: a kiválasztott rendelésre átlagosan 35 napot kellett várniuk a válaszadóknak (2014-ben 32 napot), az előzetes bejelentkezés ellenére pedig a rendelőben is átlagosan csaknem még további egy órát.

Részletesen: a várakozók hetedének több mint 2 hónapot kellett várnia a szakorvosi vizsgálatra, jó ötödének pedig egy-két hónapot. Három-négy heten belül 27 százalék, egy-két hét elteltével 36 százalék bejutottak a vizsgálatra.

További gond a szakorvosi rendelők hiányos, elavult felszereltsége. A páciensek mintegy fele bírálta az ellátás szakmai színvonalát, és romlott a véleménye a szakdolgozók–betegek kapcsolatát illetően is.

Mindezek alapján érthető, hogy gyakorlatilag minden vizsgált társadalmi-demográfiai csoportban egyre nagyobb teret nyernek a magánorvosi szolgáltatások: az idén már 57 százalék jelezte: igénybe vett valamilyen magánorvosi szolgáltatást. Azok aránya pedig, akik úgy nyilatkoztak, hogy csakis a magánegészségügyi intézményrendszert használják, három év alatt 5-ről 8 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan három év alatt csaknem 40 százalékkal, 41-ről 57 ezer forintra emelkedett az orvosi ellátásra kifizetett átlagos összeg is.

A magánegészségügyi szolgáltatások mainál is szélesebb körű igénybe vételének az anyagiak szabnak gátat: azok 84 százaléka, aki továbbra is az állami rendszer mellett marad, a számára megfizethetetlen magánorvosi díjakkal indokolja a döntését. (Kis híján harmaduk nem ismer olyan magánorvosi rendelőt, amelyet problémájával felkereshetne.)

A problémák megoldására a hazánkban is terjedő magán-egészségbiztosítás kínálkozik. Öt évvel ezelőtt csupán 7 százalék jelezte, hogy van ilyen biztosítása, az idén az arány 15 százalékra nőtt. A felmérés közben bemutatott alapszintű egészségbiztosítási konstrukció iránt (várakozási idő nélkül nyújt járóbeteg-ellátás, diagnosztikai és laborvizsgálatok, kis műtétek) a megkérdezettek 28 százaléka mutatott érdeklődést, és átlagosan 5-6 ezer forintos havi díjatis fizetne érte.

A megkérdezettek nyolcada nyilatkozott úgy, hogy a béren kívüli juttatásai között egészségbiztosítás is szerepel. Ezzel az egészségbiztosítások a cafeteria-rendszer juttatásai között a középmezőnyben helyezkednek el. Nagy a munkáltatók felelőssége is abban, hogy a következő évre összeállított cafeteria-rendszerükben szerepeltetik-e ezt a juttatást is.

Bár 2012 óta a munkáltató által kötött magán-egészségbiztosítások díja adó- és járulékmentes, ennek ellenére még mindig csak az alkalmazottak nyolcada kap ilyen juttatást. A munkavállalók 59 százaléka tartja fontosnak, hogy munkaadója a mostaninál magasabb színvonalú ellátást nyújtó egészségbiztosítást kössön számára.