Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Egy újabb remek Orlaiéktól: Királyságunk karácsonya lecsinálva

Egy újabb remek Orlaiéktól: Királyságunk karácsonya lecsinálva
Horváth Kálmán

Színházi néző, kritikus olykor gondol arra, hogy kioson az előadásról, és a színpadon látottakat, hallottakat felkutatja a maga szegényes világában. (Képek: Orlai-produkció)

Ez a gondolat néha maga a vágy, a kőműves segédek hasonlót érezhetnek fenn a pallón, egy előttük elvonuló jó nő láttán, fütyülnek is utána, kiabálják, hogy kisanyám, de meg…, aztán keverik tovább a maltert, rakják a téglát, de fantáziájukban ilyenkor már palotaépítés a két szoba-konyha felhúzása is.

A vágy nem a zsigeri vérbőségből, hanem az epe mindennapi keserűségéből fakad, a nézőt megérintik, szinte rángatják a székében, ne legyen kényelmes, ne ücsörögjön, van még dolga az életben, tessék azt elvégezni!

Itt van például az „Oroszlán télen” című királydráma. A 12. század végén, a fagyos, karácsonyi Angliában játszódik. Még II. Henrik uralkodik, de hercegként már körülötte lábatlankodnak nemes, nem pór gyermekei: a szürke Geoffrey, aztán Richárd, a későbbi Oroszlánszívű, és János, a majdani Földnélküli, másoknak (nem félreérteni, a vesztes csaták okán) Puhakardú, a történelem kegyetlen a gúnynevek osztogatásakor. A fattyúk csak szóba kerülnek, a színpadra nem jöhetnek fel, túl sokan vannak, szűkös a költségvetés.

A történet tehát előjátéka a világirodalom kedvelt Robin Hood-jának, a szegények sherwoodi védelmezője, a tolvajok fejedelme, majd akkor lép színre, amikor a színpadon most még töketlenkedő fiúcskák felnőnek, és követik apjuk példáját, azaz uralkodnak, szeretőt tartanak, és persze leszarják a népet, mert akinek isten hatalmat ad, az leszarja az alattvalóit, ezt maga a dráma szerzője, James Goldman állítja, a színészek pedig oly természetesen mondják, hogy a néző azt gondolja, ezek tényleg így gondolják.

James Goldman szövege 70 esztendős, de köszönhetően a fordító, modernizáló Zöldi Gergelynek, sokkal élvezhetőbb, közérthetőbb, mint keletkezése idejében. A (budapesti) Belvárosi Színház nézője kennelben érzi magát, ahol kutyák marakodnak a csontnak látszó hatalomért. Lehet, hogy a világ más táján nincs annak jelentősége, hogy ki a falkavezér, arrafelé nem lehet plakáttal, sintérrel riogatni a kóbor páriákat, de ahol demokráciában születnek a zsarnokok, ott a korona nemcsak viselet, hanem felmentés is minden bűn alól. Ami másutt a nép bizalma, esetleg egy választás eredménye, az a drámában a trón. Rajta ülni előjog, az utód kijelölése a mindenkori uralkodó feladata, gond csak akkor van, ha a királyné mást akar, mint a király.

Adva tehát a lehetőség, hogy a gyermekek, olykor az anyjukkal, olykor a nélkül, olykor külföldi (francia) segítséggel, olykor a nélkül, összefogjanak, együttműködjenek, koordináljanak, azaz megdöntsék, leváltsák a főnököt, de kicsinyes érdekek, gyávaság, széthúzás, a magyarban csupa ismeretlen dolog miatt, mégis minden marad úgy, ahogy volt.

Lehet, miért ne, hogy nem mindenkinek tetszik, ez a karácsonyi „Made in retró England”, pedig emlékezetes színházi produkció, hatásos díszlettel és ötletes jelmezzel, egymást felülmúló színészekkel.

A sztárok: Hernádi Judit és Gálffi László viszik a darabot, a többiek pedig, kevesebb szöveggel, méltó partnereik. Ötvös András, a későbbi Földnélküli, Puhakardú János ráadásként azt is elárulja, hogy miért ellenzik oly sokan, még Angliában is a királyságot.

Tehát minden együtt az ünnepi hangulathoz, ahhoz, hogy a néző azt tegye, amit immár kétezer éve, járjon ki-be a képzelt és a valóságos világ között, vegye észre, hogy miközben korok változnak, a földi emberek gyarlók, esendők maradnak, nemcsak tűrik, de nevetnek is azon, ha valaki, onnan magasról azt mondja: alattvalók, szavazók, adózók, állampolgárok, ti mind, le vagytok sz…

James Goldman: Az oroszlán télen. Fordította: Zöldi Gergely.  II. Henrik, angol király – Gálffi László; Eleonóra, angol királyné – Hernádi Judit; Oroszlánszívű Richárd – Schruff Milán; Geoffrey – Mészáros Máté; János – Ötvös András; Alais, francia hercegnő – Szakács Hajnalka; Fülöp, francia király – Horváth Illés. Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Kiss Julcsi. Grafika: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Skrabán Judit. Rendező: Szikszai Rémusz.  Producer: Orlai Tibor. Belvárosi Színház (Budapest, VII., Károly krt. 3/a.)