Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán akár meghiúsíthatja Merkel kormányalakítását

Orbán akár meghiúsíthatja Merkel kormányalakítását Orbán akár meghiúsíthatja Merkel kormányalakítását

A legnagyobb veszély az idén Közép-Európából fenyegeti az uniót. Az illiberalizmust a belső elnyomás, a haveri kapitalizmus, a járványos korrupció, a jogállam összeomlása, a rasszizmus megerősödése és a nemzetközi viszályok nagy esélye jellemzi. Orbán igencsak melléfogott, amikor azt hitte, hogy bármi szerepe lesz a haszonelvű Trump fő terveiben.

A The Guardian vezércikkw arra figyelmeztet, hogy a keleti tagállamok oldaláról veszély fenyegeti az uniós összefogást. A legnagyobb bibi az idén éppen ez lehet, ami belülről leselkedik a szervezetre. A baj lassan alakult ki a középső és keleti részen, a Visegrádi Csoport 2004-i belépése után. Majd azután fordult igazán élesbe, hogy a Bizottság a múlt hónapban úgy döntött, megbünteti a magyar és a lengyel kormányt, amiért azok elutasítják a kvótákat és nem tartják tiszteletben az EU értékeit. A küzdelem középpontjában Orbán Viktor áll, aki megveti Macron és Juncker uniós reformelképzeléseit és még büszke is rá. Durva bohóckodása megdobta a hazai népszerűségi indexét és, ráadásul ily módon ő lett a francia-német fölénnyel szembeni közép- és kelet-európai ellenállás hangja. A britek távozása csak fokozta a reakciós, euroszkeptikus lendületet a kisebb tagállamok soraiban.

Orbán felvette a kesztyűt Merkel ellen, amikor romboló, nacionalista-populista, migránsellenes programját terjesztette a CSU konferenciáján. Meghiúsíthatja a kancellár utolsó esélyét a kormányalakításra, miután ellenállásra bátorítja a miniszterelnök-asszony konzervatív támogatóit. Ha a politikusnő megbukik, akkor egy szinte senki dönt le egy politikai óriást – és ez tartós károkkal jár majd Európában, ahol omladozik a mérsékelt, józan közép politikája. A magyar vezető most azt állítja, hogy lett egy új barátja Ausztriában, ahol szinte teljes egészében újfasiszta koalíció alakult. De legfőbb szövetségese Lengyelország, a PiS gusztustalan gyámkodása alatt. Varsó is lát esélyt arra, hogy befolyásolja, merre menjen az unió.

A legnagyobb csata az idén a következő hétéves költségvetés kapcsán várható, és bármiféle csökkentés mindenki másnál érzékenyebben érintené a magyar és a lengyel kormányt. Csakhogy visszafelé sülhet el, ha a németek és a gazdagabb tagok a jobb együttműködéstől teszik függővé a két országnak szánt szerkezeti támogatásokat, tekintve a kisebb tagok körében uralkodó nacionalista, Brüsszel-ellenes hangulatot. Ily módon fennáll ugyanis a veszély, hogy ha a nagyok nekimennek a vonakodók kormányoknak, ami egybe esik a Brexit végkifejletével, akkor az EU egyszerre kényszerül csatázni az egységért Nyugaton és Keleten. Ez esetben pedig megint csak elillanhat az erős, egységes Európa álma.

Óvakodni kell az EU-t súlyosan fenyegető magyar–lengyel illiberális szövetségtől, Brüsszelnek pedig le kell tennie a garast. Erre figyelmeztet ugyancsak a The Guardian lap egy másik kommentárja is. Mint rámutat, korunk veszélye az, hogy a nemzeti közösségek megteremtésének céljával mindenütt erősödik a konzervatív nacionalizmus. Egy minden vitán felül álló vezető irányítja, célja hogy megvédje a különleges nemzeti érdekeket. Ellenőrzi a határokat a bevándorlók vírusa és a „külföldi” befolyás ellen. Gusztustalan, ám egyre erősebb, és nehéz megmondani, hogy miként sülhetne el jól. Ez a belső elnyomásnak, a haveri kapitalizmusnak, a tömeges korrupciónak, a jogállam összeomlásának, valamint a rasszizmus felemelkedésének és nemzetközi konfliktusoknak a receptje. Itt az idő szembeszállni mindezzel, mert a szemünk előtt porladnak el a háború utáni rend értékei.

Ennek a gonosz hitvallásnak Oroszország és Kína a zászlóvivője, Lengyelország, Magyarország – és Trump – nyíltan csodálja őket. Mindannyiukat ugyanaz az ördög segítette hatalomra: a migráció és a munkásság félelme, hogy oda lesz az állása és az életszínvonala. Európa újra találkozik a legsötétebb démonaival. Az EU-n belül a Fidesz ragadta meg a vezetést, arra törekszik, hogy egypártrendszert hozzon létre. Ki akarja irtani a fékeket és ellensúlyokat, ellenőrizni igyekszik a sajtót és a saját köreibe tartozó oligarchákat. Mindez olyan büdös, hogy a szag az égig ér, ám Orbánnak van két aduja: a gazdaság és az, hogy az ország a muzulmán bevándorlás útvonala mellett fekszik. Ha kétharmaddal nyeri a választásokat, folytathatja, amit eddig csinált.

Orbán számára a jövő nem nyugati, nem liberális. Nem a liberális demokráciát jelenti, sőt talán nem is a demokráciát, benne sikeres, versengő társadalmakkal. Megtisztogatná Magyarországot és liberálisellenes úton haladna. Később úgy magyarázná, hogy a külföldi politikai aktivisták – kérlelhetetlen emberi jogi harcosok – a fő akadályt képezték programja elérésére. Különleges célpont a CEU, amelyet Soros György alapított, aki történetesen zsidó. Az egyetemet pedig külföldi liberálisok irányítják. Orbán be akarja záratni. Két napja mégis vendégül látták, hogy beszéljen a CSU képviselői előtt. Seehofer szándéka világos: Orbán fényében sütkérezhet, figyelembe véve az egyre erősebb bevándorlásellenes hangulatot, főleg Németország keleti felében.

Az EU-nak igaza van, amikor keményen lép fel Lengyelországgal szemben, de a küzdelmet meg kell nyernie. Ily módon, ha Magyarország és Lengyelország illiberális demokráciát akar, akkor azt tegye az unión kívül, a közösség pénze nélkül. Orbán téved, amikor a kínai és orosz gazdaságot éljenzi. Határozottan szembe kell fordulni vele. Beszédei arra szolgálnak, hogy leplezzék a vazallusok hálózatát, és hogy kielégítsék a rasszizmussal határos felsőbbrendű etnocentrizmust. Ez csak ártani fog Magyarországnak. De az uniónak is látnia kell, hogy szükség esetén minden országnak jogában áll lépni a bevándorlók ellen, mert ha nem, az ajándék a populista-nacionalista jobboldalnak. Továbbá olyan erőket hoz létre, amelyek veszélyeztethetik magát az integrációt.

Trump már egy éve van hivatalban, mégsem sok látszik abból, amit Orbán Viktor annak idején remélt, hogy ti. finom barátság alakul ki közte és az elnök között, illetve hogy legalább javulnak a kétoldalú kapcsolatok írja – a Chicago Tribune. A magyar kormányfő nem ment el a Fehér Házba és Trump sem kereste fel Budapestet. A washingtoni Külügyminisztérium bírálta az Orbán-kabinetet a CEU miatt, a budapesti amerikai ügyvivő nyíltan szót emelt a sajtószabadság mellett, amit a magyar vezetés nem vett jó néven. Hogy mi romlott el a két vezető között, arra a rövid válasz az, hogy a viszony nem attól függ, ki áll az Egyesült Államok élén. Korányi Dávid, az Atlanti Tanács elemzője úgy látja, hogy a magyar remények mindig nagyok voltak, és Orbán azt gondolta, hogy rokonlélekre talál Trumpban az illiberális demokráciához. Csáky Zselyke a Freedom House-tól úgy véli, hogy a magyarok egészen félreértették az amerikai intézményeket. Azt hitték, hogy az elnökváltás után automatikusan módosul az egész politika a tengerentúlon.

A hosszabb magyarázat az, hogy bizonyos események és emberek még nem szavatolják, hogy a Magyarországgal szembeni politikát kizárólag az elnök szabja meg. Az egyik ilyen figura Gorka Sebestyén volt, ám Korányi emlékeztet arra, hogy ő 2007-ben – még Budapesten – nyíltan nekiment Orbánnak. Azzal vádolta meg, hogy az 50-es évek kommunista módszereit alkalmazza és Amerika-ellenes nézeteket vall. A jelenlegi kormányfőt tette felelőssé az egy évvel korábbi választási kudarcért. A tanácsadó egyébként nemrégiben távozásra kényszerült a Fehér Házból.

A magyar vezetés elszámította magát az ügyben is, hogy az USA miként reagál a CEU elleni támadásra. Azt akciónak elvinek rímelnie kellett volna arra, hogy Soros nyíltan a Demokrata Párt mellé állt és élesen bírálta Trumpot – mutat rá Paul Lendvai. Csakhogy közben a fél világ kiállt az egyetem mellett, és Orbán alábecsülte, hogy mennyit számít, hányan szólnak bele a politikába. Harmadrészt a State Departmentnek időbe telt, amíg megtalálta az európai ügyekért felelős helyettes államtitkárt. Addig az apparátus folytatta az Obama idejére visszanyúló irányvonalat. Csáki emlékeztet arra, hogy az amerikai fél által bejelentett sajtófinanszírozás volt az egyik lépés, amit Magyarország nagyon nem várt. Pár napba beletelt, amíg kijöttek azzal, hogy az Egyesült Államok beleavatkozik a magyar belügyekbe, sőt a választásokba is.

Negyedrészt a magyar vezető hírhedten baráti kapcsolatokat ápol Putyinnal, épp ezért azonban beárnyékolta a jobb magyar-amerikai viszony lehetőségét a tengerentúli vizsgálat, tehát hogy Trump csapata a kampány során összejátszott-e Oroszországgal. Orbán részéről persze nem szükségszerűen kell búcsút inteni minden reménynek. Hírek szerint a jövő hónapban, a nemzeti imádság napján lehetőséget kap és együtt fényképeszkedhet Trumppal. Fontos továbbá, hogy Magyarország tartózkodott, amikor az ENSZ elítélte az amerikai elnök döntését Jeruzsálemről, valamint megakadályozta a hasonló döntést az EU-ban. Lendvai szerint Orbán a nemzetközi helyzetet kedvezőnek tartja a maga szemszögéből. Ám ez mégsem jelenti, hogy szorosabb lesz az együttműködés Trumppal. Mert bármennyire is azonos az ideológiai megközelítésük, Magyarország nem sokat számít a washingtoni politika számára. Korányi ezt úgy fogalmazza meg: Orbán nem értette meg, hogy mennyire haszonelvű az amerikai vezető. És a nagy tervekben a magyar politikus nem igazán van benne.