Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

 „Visegrád? Köszönöm, nem” – Magyarország nem természetes szövetségese az osztrák külpolitikának

 „Visegrád? Köszönöm, nem” – Magyarország nem természetes szövetségese az osztrák külpolitikának  „Visegrád? Köszönöm, nem” – Magyarország nem természetes szövetségese az osztrák külpolitikának  „Visegrád? Köszönöm, nem” – Magyarország nem természetes szövetségese az osztrák külpolitikának

Ezzel a címmel közöl kommentárt a bécsi Der Standard Stefan Brocza nemzetközi jogász tollából. Az írás részletesen érvel amellett, hogy Ausztriának nem fűződik érdeke a visegrádi csoport államaihoz való csatlakozáshoz. „Csehország, Szlovákia, Magyarország és Lengyelország semmiképpen sem természetes szövetségese az osztrák külpolitikának.

Ezen az sem változtat, hogy Karin Kneissl osztrák külügyminiszter első külföldi útja tegnap Pozsonyba vezetett” – írja a szerző. Első fő érve az, hogy Ausztria nettó finanszírozója, a V4 pedig összességében nettó kedvezményezettje az uniós költségvetésnek – vagyis míg az osztrákok lényegesen többet fizetnek be a közös kasszába, mint amennyit onnan támogatások formájában kapnak, addig a visegrádiak esetében fordított a helyzet. Ebből következően azokon a tárgyalásokon, amelyek hamarosan esedékessé válnak a 2020 utáni uniós költségvetésről, az érdekek nem esnek egybe. Gernot Blümel, az új osztrák Európa-ügyi miniszter világossá tette brüsszeli látogatásán, hogy Bécs az uniós büdzsé lefaragására törekszik.

A kommentár kitér arra az osztrák tervre is, hogy csökkentsék az Ausztriában munkát vállaló külföldi állampolgárok nem Ausztriában élő gyermekei után járó családi pótlékot az adott országban szokásos szintre. Ez – írja Stefan Brocza – főként a visegrádi országokból érkezetteket érinti.

„Valóban azt gondolja bárki, hogy Orbán Viktor ezt a változtatást jóváhagyja és Ausztriát tárt karokkal fogadja a csoportban?” – teszi fel a költői kérdést az osztrák kommentátor. Arra is felhívja a figyelmet, hogy a visegrádi országok NATO-tagok, tehát Ausztriától eltérnek katonai és biztonságpolitikai érdekeik. Aki pedig arra gondol, hogy a migrációs hullám elhárítását illetően egybeesnek az érdekek, az is téved, mert Ausztria a menekültek számára célország, ahová törekednek, a visegrádiak pedig legfeljebb csak tranzitországok, „egyetlen értelmes menekült sem törekszik oda saját akaratából”. Végezetül – olvasható a Der Standard kommentárjában – történelmi okokból az Oroszországhoz való viszonyt is másképp látják Bécsben, mint az e tekintetben nagyobb érzékenységet mutató visegrádi országokban.

A The New York Times a Reuters hírügynökség jelentése alapján beszámol arról, hogy a (Der Standardban már) említett családipótlék-kérdéssel kapcsolatban Pozsonyban azt mondták az osztrák külügyminiszternek, hogy Szlovákia diszkriminatívnak tartja a tervezett változtatást. Karin Kneissl erre azzal válaszolt, hogy Ausztria európai szinten szeretné elérni változtatásokat, azt, hogy a családi pótlék mértéke minden országban az ottani életszínvonalat, jóléti szintet és vásárlóerőt tükrözze, és ezért a szociális ügyekben illetékes EU-tagállami miniszterek előtt megnyílik a lehetőség a kérdés megvitatására.

Ugyancsak a The New York Times saját tudósítást közöl a lengyel kormányátalakításról. A személyi változtatások lényegét abban foglalja össze, hogy Mateusz Morawiecki miniszterelnök az Európai Unióval kialakult feszültség enyhítésének a reményében igyekszik megszabadulni politikai riválisaitól, és megpróbálja javítani a lengyel kormányzó pártról külföldön kialakított képet. A lap idézi a kormányfő azon kijelentését, hogy az európai és a lengyel dimenzió összeegyeztetésére törekszik. A legfontosabb változtatásnak azt nevezi, hogy lecserélték az Európai Uniót rendszeresen bíráló külügyminisztert.

A The New York Times emlékeztet arra, hogy az unió eljárást indított Lengyelországgal szemben az igazságszolgáltatási ágazatnak a kormányzó párt parlamenti többsége alá rendelése miatt, és hogy a magyar miniszterelnök kilátásba helyezte, meg fogja akadályozni, hogy Varsót megbüntessék. A cikk azt a következtetést vonja le, hogy a lengyel kormányátalakítás azt tükrözi, Varsóban felismerték, hogy javítani kell az imázsukon, de a valódi hatalom ettől még a Jog és Igazságosság pártjának vitathatatlan vezetője, Jarosław Kaczynski kezében van.

A The New York Times idézi Kazimierz Kiket, a Lengyel Tudományos Akadémia politológusát, aki szerint a pragmatikus Morawiecki által végrehajtott kormányátalakítást a jószándék gesztusának kell tekinteni. Ez azonban – teszi hozzá a szakértő – nem jelenti azt, hogy a kormány visszalépne az igazságszolgáltatási rendszer átalakításától. „Azokat a reformokat végrehajtották, nincs visszaút” – üzeni a lengyel politikatudós az amerikai lapnak.

Az EUObserver című brüsszeli uniós hírportál arról számol be, hogy a hatalom által megtámadott magyar és lengyel civil szervezetek közösen követelik olyan támogatási eszköz megteremtését, amely az európai értékek védelmében segítséget nyújthatna a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításán fáradozó nem kormányzati szervezeteknek.

Oda kell csoportosítani a pénzeket, ahol hangot adnak az európai értékeknek – ezt a gondolatot fejtette ki Pardavi Márta, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke egy európai parlamenti meghallgatáson az EUObserver beszámolója szerint. Małgorzata Szuleka, a lengyel Helsinki Alapítvány képviseletében szintén arról beszélt: az Európai Uniónak fel kell ismernie, hogy a civil szervezeteknek égető szükségük van támogató forrásokra.