Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A korona amerikai kalandja és hazatérése – huszonhárom évnyi kutatás eredményei könyvben

A korona amerikai kalandja és hazatérése – huszonhárom évnyi kutatás eredményei könyvben
Matuscsák Tamás

Sokszor, sokféle összefüggésben elhangzó megállapítás, hogy „Az élet a legjobb regényíró“. Ez különösen igaz a magyar koronázási ékszerek történetével kapcsolatban. E „regény“ legújabb kori fejezetével foglalkozik a Debreceni Egyetem észak-amerikai tanszékének kutatója, Glant Tibor könyve, amely igen aprólékosan dolgozza fel a második világháború végjátékától a Szent Korona hazatéréséig eltelt időszakot. (Cyrus Vance amerikai külügyminiszter átadja a magyar királyi koronát Apró Antalnak, az Országgyűlés akkori elnökének; foto: MTI)

A kötet nyolc fejezetben, több mint 260 oldalon részletezi mindazt, ami a magyar államiság szimbólumával történt attól kezdve, hogy a koronaőrök 1945 tavaszán a szovjet csapatok elől Ausztriába mentették, és elásták a kincseket (nem csupán az ékszereket, hanem a budai várbéli koronaszobában őrzött tárgyak egy részét is), egészen addig, hogy az akkori amerikai külügyminiszter, Cyrus Vance éppen negyven esztendővel ezelőtt, 1978 januárjában az Országházában visszaszolgáltatta azt a magyar népnek.

Ezen időszak kutatása a kötet szerzője szerint sokáig elég nehézkes volt, mivel a magyar–amerikai kapcsolatok hidegháborús szakaszának legérdekesebb részei sokáig a titkosszolgálati aktákba zárva várták a titkok feloldását. Ennek ellenére Glant Tibor gyermekkori élménye, a koronaátadás tévéközvetítésének hatására már 1994-ben belefogott a kutatómunkába, mivel a hazahozatal 20. évfordulójára már számot kívánt adni e furcsa történetről. 

Most, újabb húsz év elteltével azután egy sokkal részletesebb, fényképekben is gazdag kötettel állhatott elő, nem utolsósorban a már 14 könyvvel és tizenegy nyelven megjelentetett 250 tanulmánnyal előrukkoló, rendkívül aktív akadémiai koronakutató csoportja és személyesen annak vezetője, Pálffy Géza történész hatékony közreműködésével, aki a könyv akadémiai bemutatását is vezette Frank Tibor akadémikus társaságában.

A könyvből valóban izgalmas olyan részletek derülnek ki, mint a korona elrejtésének furcsaságai (erről Kondor Vilmos: „A másik szárnysegéd” címmel írt kalandregényt), avagy az az epizód, amikor a koronaékszerek annak az amerikai különleges alakulatnak, a Monuments, Fine Arts and Archives program végrehajtóinak kezébe került, akikről George Clooney Műkincsvadászok című filmje szólt; sokat megtudhatunk a Mindszenty bíboros és a korona „túszcseréjének” történetéről is.

Olyan fontos nüanszok is kiderülnek, hogy miért tették a magyar koronaékszereket közszemlére Wiesbadenben és Münchenben, miért ellenkeztek az amerikás magyarok évtizedeken át a hazahozataluk ellen?

Ahogyan a könyvbemutató szereplői is megállapították, szerencsénkre a Szent Korona az összes lehetőség (nyilasok, nácik, szovjetek, Rákosi vezette kommunisták stb.) közül a legjobb kezekbe, az amerikai muzeológusokéba kerül, és még ha hosszú ideig a Fort Knox erőd vendégszeretetét élvezte is, Carter elnöknek és sok másnak, ekként Szentgyörgyi Albertnek köszönhetően végül is hazaért, ahol máig tartó olyan folyamatokat indított el, amelyeknek állomása néhány könyv megjelenése és az István, a király rockopera volt, ám hatása mindmáig hat.

Vegyük hát kézbe a kötetet, és olvassuk együtt, milyen kalandok sora után kaphattuk vissza nemzeti jelképeinket.