Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Európa sorsáról döntenek ma a német szociáldemokraták

Európa sorsáról döntenek ma a német szociáldemokraták Európa sorsáról döntenek ma a német szociáldemokraták Európa sorsáról döntenek ma a német szociáldemokraták

Nem szabad azt hinni, hogy a demokráciának vége, de még nagyobb hiba, ha bárki azt gondolja, hogy biztosra lehet venni a demokrácia sikerét. A németeknek nem lehet érdekük a kétsebességes Európa. A választások közeledtével az Orbán-kormány még jobban alávág a civileknek.  (Kép: Reuters: tömegtüntetés a budapesti Hősök terén 2017 áprilisában a Közép-európai Egyetem mellett.)

Guardian A demokrácia törékenyebb, mint ahogy sokan gondolják, de nem szabad azt hinni, hogy halálra van ítélve. A demokrácia megnyerte a 20. századot, csak éppen önhittség volt azt hinni, hogy már nem lehet megfordítani, olyan erős. A tévedés mértékét jól illusztrálja a Freedom House legfrissebb jelentése, amely arra jut, hogy a demokrácia válságban van. És a kép valóban kedvezőtlen, egyre több országban szorul vissza a szabadság. Európában lopakszik előre a tekintélyelvűség Lengyelországban és Magyarországon, pedig mindkettőről azt feltételezték, hogy nagy nyereség lesz a liberális demokrácia számára. A demokráciát nem egyben nyelik le, hanem apró falatokban. A szabadság lebontása mindig a szabad sajtó és a független sajtó elleni támadással kezdődik.

Ha megnézzük, hogy hol futott rossz vágányra a folyamat, ott kell kezdeni, hogy a hideg háború vége után a gazdasági nyomás, a társadalmi egyenlőtlenség, a globalizáció következményei elleni lázadás, valamint a nacionalizmus újjáéledése kikezdte a bizalmat. Populisták kiaknázták az elégedetlenséget Európán belül. Abból profitáltak, hogy elhitették a szavazókkal: a demokrácia szégyen, vagy átvágás külső erők, vagy egy elit, vagy mindkettő érdekében. Az ajánlott recept mindig valamilyen csodaszer, de a gazdasági elégedetlenség miatt találkozik sok választó véleményével. Ennek hatására a legnagyobb hatalmak sorra befelé fordultak. Trump azzal töltötte elnökségének első évét, hogy szétverje a demokratikus normákat odahaza, miközben semmiféle felelősséget nem mutatott az egyetemes emberi jogok védelmezőjeként, amely szerep hagyományosan hárul Amerikára.

A megosztottságot és a zavart fokozta a demokráciák körében a két fő tekintélyelvű állam, Oroszország és Kína agresszívan szabadságellenes programja. De azért arról szó sincs, hogy haldokolna a demokrácia, hiszen minden másnál különb kormányzati forma. Az elmúlt évtized tanulsága az, hogy sérülékenyebb és esetlegesebb, mint ahogy azt sok liberális gondolta. De a legnagyobb hiba az, ha biztosra vesszük.

Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárja szerint nem sok jót ígér, hogy a németek és a franciák el akarják mélyíteni az uniós együttműködést, mert ez azt jelentené, hogy az összefogás az euróövezetre zsugorodik, márpedig ez nem lehet Németország érdeke. És aligha fog tetszeni azoknak az államoknak, amelyek nem tagjai az eurózónának. Hiszen már a britek kiválása miatt évi több mint tízmilliárd eurós lyuk keletkezett a közösségi költségvetésen, és ha még több pénz jut a közös valutát használó országoknak, akkor főként a keletieknek kevesebb marad, még akkor is, ha a németeknek mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk. Azok kívül a keleti versenyképességet korlátozza, hogy minimálbért akarnak előírni az egységes piacon, továbbá össze kívánják hangolni a vállalatok adóztatását. Vagyis az EU még kevésbé lesz vonzó az új tagok körében, noha náluk már egy-két helyen illiberális kormányok vannak hatalmon, amelyek elzárkóznak a Berlin által sugallt megengedő bevándorlási politikával szemben, és kikérik maguknak a jogpolitikai kioktatásokat Brüsszel részéről. Tusk már megpendítette, hogy Lengyelország kiléphet, ha lezárul az uniós pénzforrás. A magyarok, a csehek és más, kisebb államok követhetik a példát.

Az Európa-politika alapja kezdettől fogva az volt, hogy kitárázzák a francia-német érdekellentéteket. A keleti nyitást pl. Berlin szorgalmazta, mert jónak látta, ha a megbékélést a kontinens keleti felére is kiterjesztik. Viszont Németország most a britek távozásával elveszti egy gazdaságilag liberális partnerét. Ha a lengyelek és mások szintén veszik a kalapjukat, akkor kudarcot vallana a 80-as évek vége óta követett német irányvonal. A franciák viszont elérnék céljukat: kisebb lenne az EU, amelyen belül az azonos felfogású álllamok szabályozzák a gazdaságot és döntenének a pénzekről. Le a kalappal, Monsieur Macron!

Der Spiegel Egy tekintélyes szakértő szerint az SPD mai kongresszusán nem csupán a nagykoalícióról szavaznak, hanem arról is, hogy mennyire tekintik magukat európai tényezőnek a szociáldemokraták. Henrik Enderlein, aki a Delors-intézetet vezeti, továbbá Macron és Schulz tanácsadója, mindjárt meg is válaszolja a maga által feltett kérdést, mondván, ha a párt komolyan veszi a saját történetét, akkor a válasz csak az lehet, hogy felelősséggel viseltetik a földrész iránt. Ez már akkor is megmutatkozott, amikor a kormányszövetségről folytatott tárgyalásokon ragaszkodott ahhoz, hogy az EU legyen a fő irány a következő kabinet politikájában. Ám ha ezt a küldöttek megfúrják a mai tanácskozáson, akkor semmi sem lesz az unió sürgető reformjából. Németország elhallgatna az Európa-politikában, miközben Macron, illetve Juncker Berlinre vár a terveivel. Ám az idő roppant módon szorít, hiszen jövőre EP-választások következnek.

A kontinensen újra kell kezdeni, egyebek közt több demokráciával, erős szociális komponenssel, az adódömping elleni harccal, közös menedékpolitikával. Egész Európában nyomulnak az euroszkeptikus erők. Amit a magyaroknál, lengyeleknél, osztrákoknál, a briteknél és egyre inkább az olaszoknál is látni, az hamarosan irányadó doktrína lehet az egész földrészen. Putyin örülne, Trump twitterben gratulálna. A német szociáldemokratáknak pedig meg kellene magyarázniuk, hogy miért nem észlelték az idő jelét. Egy német kisebbségi kormánytól nem lehet gyors európai impulzust várni. Vagyis ma Bonnban a 600 SPD-küldött az EU-ról is voksol.

Human Rigths Watch A magyar kormány erősíti a civil szervezetek elleni rágalomhadjáratot. A „Stop Soros!”-csomag elvileg az illegális bevándorlás ellen irányul, ebben még nincs semmi szokatlan Európában. De ha közelebbről megnézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a tervezet az NGO-kkal szembeni szigorítással próbálja megakadályozni a migrációt. És mivel a hatalom már azzal vádolta meg ezeket a csoportokat, hogy megsértik a törvényt, érzékelhető, mennyire veszélyes a készülő jogszabály. Még az is benne van, hogy ha egy ilyen szervezet több pénzt kap külföldről, mint itthonról, akkor elveszítheti közhasznú státuszát, még akkor is, ha egyáltalán nem foglalkozik menekültekkel. A kabinet a „Soros-tervről” lezajlott nemzeti konzultációra hivatkozik. Vagyis arra a gyűlöletkeltő kérdőívre, amely hazugságokat, valamint eltorzított féligazságokat tartalmazott a bevándorlásról. Az amerikai emberbarátot különben a magyar hivatalos propaganda az első számú közellenségnek állítja be. Az új intézkedés még inkább megbélyegzi a civil szervezeteket, és elriaszthatja azokat, akik támogatnák őket. De még ha nem is lesz semmi a törvényjavaslatból, az akkor is alkalmas arra, hogy menekült-ellenes érzelmeket gerjesszen, a bevándorlás és más kérdések kapcsán bizalmatlanságot keltsen a kormánnyal szemben kritikus NGO-k iránt, alig pár hónappal a választások előtt.