Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A magyar Watergate

A magyar Watergate
Kereszty András

A huszadik század hetvenes éveiben egy amerikai elnök belebukott a hazugságba. Ez a Richard Nixon nevezetű elnök megpróbálta leplezni azt, hogy az ő csapatának a megbízására (valószínűleg az ő utasítására) a választások előtt megkísérelték lehallgatni az ellenzéki Demokrata Párt stratégiai megbeszéléseit. A legtekintélyesebb amerikai újság, a The Washington Post folyamatosan napirenden tartotta a témát. Volt egy Mély Torok nevű informátoruk, aki segítette a leleplezést. Nixon végül távozni kényszerült. (Ez a Watergate-épülettömb, Nixon amerikai elnök bukásának jelképe, nem tévesztendő össze a budai várral...)


Itt most nem fog senki senkit lehallgatni. Most nem is a kormányon lévők, hanem az ellenzék érdeke lenne ismereteket szerezni a hatalmon lévők tevékenységéről, stratégiájáról. Most is hatalmas hazugságról lehet szó, amelynek méretei elképzelhetetlenek. Mi, akik a szabad sajtó apró szegletében dolgozunk nem tudunk saját erőnkből nyomozni. Nem jött elő még a Mély Torok. Mi csak annyit tudunk, hogy az Európai Unió Csalásellenes Hivatala 40 magyar ügyet vizsgál. Meg azt, hogy Mészáros Lőrinc bevásárolta magát az energiaiparba. Meg azt, hogy Fideszes politikusok és hűséges párttagok tulajdonában van a Balaton-part, a Dunakanyar, a vasútvonalak egy része, stratégiai ágazatok. Hogy a Magyar Nemzeti Bank élén a kormányfő leghűségesebb szövetségese (Orbán szent jobbja)  áll. Meg azt, hogy a kormány elképesztő kölcsönöket vesz fel elképesztően haszontalan tervekre. Paks II. az oroszoktól, a Budapest--Belgrád vasútvonal a kínaiaktól felvett sok milliárdos kölcsönből épül majd.  

Eddig a trafikok lenyúlásától a szántóföldek eltulajdonlásáig, a Fidesz-közeli emberek látványos meggazdagodását amolyan bocsánatos magyar jelenségnek tekintette az ország. Minden szentnek maga felé hajlik a keze. Aki hatalmon van, az hadd vegyen ki többet a nemzet kosarából.

Most azonban egyre erősödik a felismerés, hogy sokkal többről van szó, mint egyszerű lopkodásról.

Boris János írt Hadikincstár címmel cikket az Újnépszabadságba. Azt írja: a Fidesz Zrt. készül a háborúra, és tervszerűen „spájzol”: Strómanjai nevén nemcsak mérhetetlen nagyságú, kissé misztifikált „vagyon”, hanem egyben stratégiai fontosságú ágazatok kerülnek a birtokába. Ha egyszer választást vesztenének, az új kormány nem lesz hosszú életű. „Percek múlva tömegek fogják visszakövetelni a Fideszt, mert nem lesz áram, meg fűtés, és hasonló apróságok történnek.” Egy ma érkezett olvasói levél szerint: „Amennyiben a Fidesz a 2018-i választást elveszítené, a (Fidesz fennhatósága alatt álló) Magyar Nemzeti Bank Matolcsy György (szintén Fidesz-katona) által erre a célra előkészített pénzügyi (spekulációs) transzakciói által a forint nemzetközi árfolyamának (rohamos) csökkentésének színlelésével  (Downward trend pretense) a forint árfolyama az euróval szemben két hónapon belül akár 580-650 forintra is emelkedhet. A Matolcsy-terv és az előkészített „Downward trend”-tartalék képes szükség esetén 3-6 hónap alatt a választások után a forintnak az euróval szembeni árfolyamát akár 1200--1500 forintra megemelni. Ezzel az árfolyam-emelkedéssel a Fidesz csődbe, de legalább is a csőd szélére tudja zsarolni a mindenkori új kormányt.”

Publicisztikájában Lovas Zoltán is arról ír, hogy itt nem egyszerűen válogatott személyek magánvagyonának növekedéséről van szó közpénzek transzformálása révén, politikai patrónusi segítséggel. Vagyis nem egyszerűen lopásról. Itt a NER "közvagyonának" megjelenését és növekedését látjuk. Ez a szervezet állam az államban. A pályázatok követése, az azokra való bejelentkezés, az önrész, a pályázás stb stb, kész hadművelet. S ez nap mint nap megy tucat, ha nem száz számra. S mindez területileg, iparágakra lebontva, napra készen összehangolva. S a megszerzett pénzek, gyárak, földek, különféle pénzügyi tranzakciók, az ahhoz kellő kezességek, hitelek, és kezességeik, a transzferek országon és unión belül, illetve kívül, a pénzek megforgatása az adóparadicsomokban... Vagy például, hogy ki kinek mennyit kell leadjon, és aki összeszedi, kinek miért mikor és hová adja át... Vagy hogy mi maradjon itthon, és mi menjen ki, s hová külföldre. Az itt maradott javak kezelése, a kivitt, kiutalt, kicsempészett javak elhelyezése, annak fialtatása, alkalmi hazahozatala...

S itt nem 5 fillérekről van szó... de nem ám! Hanem minimálisan is forint ezermilliárdokról, de inkább az évek során már 10 ezer milliárdokról... S mi van a kényesebb pénzmozgások, a külföldről megszerezhető nem uniós források mobilizálása körül? Az öbölbeli, a szaúdi, az iráni, azeri, a török, az orosz, a kínai, s a ki tudja még milyen pénzek körül... Azokat ki tárgyalja le, ki köti meg a miért-mit boltokat? Itt lényegében egy teljes árnyékgazdaság viteléről van szó. Ezt átlátni, napi szinten működtetni, s pontosan elszámolva vinni a könyveket, hát ez önmagában komoly apparátus. Kellő hozzáértéssel, és kellően nívós fizetségekkel. Hol van ez az apparátus a maga fizikai valóságában?

Valóban, hol van?

Az Európai Unió Csalásellenes Hivatala biztosan sokat tud. De nem mond semmit. A magyar ügyészségek nem fognak vizsgálódni. Az ellenzék a régi nótát fújja. Ők lopnak, mi dolgozunk. A válasz könnyű erre: Lehet, hogy lopunk egy keveset, de Ti is loptatok.

Itt van a gyanú. Az, ami a kormány vezérletével folyik, az ennél több. A diktatúra kiépítésének stratégiája. Csak gyanú. Nem több ennél. Feltételezésnél, következtetésnél.  Felszínre kerül-e bármi? Bujkál valahol egy Mély Torok? Bujkálnak Mély Torkok? Kielégületlen, sértett, becsapott egykori NER-lovagok, akik tudnak mindent. Vagy – mint Washingtonban – ügyészek, akiknek dokumentumaik vannak?Akármilyen furcsán hangzik is, bennük van az ország reménye.