Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Orbán–Putyin-találkozók: már megint az újságírók…

Orbán–Putyin-találkozók: már megint az újságírók… Orbán–Putyin-találkozók: már megint az újságírók…

Washingtoni vizitje alkalmával Szijjártó Péter interjút adott az amerikai Politiconak. Ebben a külügyminiszter arra panaszkodik, hogy az Európai Parlament jelentései alapján látszik, nem érti meg sem az unió, sem a Nyugat Magyarországot. Ők hiába próbálják úgy jellemezni országunkat, mint poszt-keresztényi és poszt-nacionalista, rá kellene ébredniük, hogy Európa maga is keresztény.

Trump ’szarfészek’ kijelentését nem óhajtotta semmilyen formában minősíteni, ellenben arról beszélt, hogy az európai ügyekért felelős államtitkárral, A. Wess Mitchellel két órán át tárgyalt. S ha ez három éve történt volna meg, akkor nem itt tartanának a magyar–amerikai kapcsolatok. S azok azért romlottak meg Obama kormányzása idején, mert ha tárgyalások voltak is, akkor az amerikaiak mindig be akartak avatkozni a magyar belügyekbe, sosem a kétoldalú kapcsolatokról esett szó.

Amikor az újságíró arról faggatta, mit szól az amerikai demokrata szenátorok Oroszországról szóló jelentésében ahhoz, hogy Putyin legnagyobb európai támogatója Orbán, Szijjártó azt mondta, a múlt hét évben minden Orbán–Putyin találkozón ott ült, és ő nem látott azokon a tárgyalásokon egyetlen olyan újságírót sem, vagy legalábbis nem emlékszik rájuk, akik aztán ezeket a cikkeket megírták. Nagyon könnyű a tengerentúl bizonyos állításokat kijelenteni, de meg kellene érteni, hogy az Oroszországtól pár száz kilométerre lévő 10 milliós Magyarország, amelyik 85%-ban szorul infrastrukturális hiányosságok és egyebek okán az orosz gázra, annak igenis párbeszédet kell folytatnia az oroszokkal. Párbeszédet. Pont. Semmi mást.

A brit–magyar származású Gorka Sebestyén, Trump volt közel-keleti tanácsadója tagadta a Breitbart Newsnak, hogy még mindig körözné a magyar hatóság, hisz’ ő hamarabb elutazott hazánkból, mint ahogy a körözést 2016-ban kiadták ellene. Amerikában 2008-tól él. „Arra kértem a magyar hatóságokat, hogy tisztázzák a csak egy magyar médium által terjesztett hír valódiságát” – fogalmazott Gorka, s a 444.hu-t radikálisnak nevezte, megjegyezvén: az álhírterjesztés világjelenség manapság. A virginiai Arlington kerületi bíróság elutasította 2017 februárjában a fegyverviselés miatti vétség vádját, mert Gorka legálisan viselt fegyvert a Reagan-reptéren történt ellenőrzéskor. Hozzátette, Szijjártó Péterrel 2017 márciusában találkozott. 

Soros lett Magyarország első számú ellensége című cikk egyszerre közöl portrét a milliárdos emberbarátról és az Orbán-kormányról az objektívnek tekinthető EU-OCS, a brit székhelyű, bűnügyi és biztonságpolitikai híreket tálaló portál. A részletekbe nem elmerülve, hisz’ azokat jobbára mindenki ismeri, inkább két tételmondat. A cikk is osztja az Open Society véleményét, amely szerint a romló közegészségügyi és oktatási viszonyokról, az elharapózó kormányzati korrupcióról, azaz az elégtelen kormányzásról való figyelemelterelés volt a célja a külső ellenségkeresésnek. És mivel a két hónap múlva esedékes választások előtt az ellenzék egyelőre megosztott, a jelek szerint, Orbáné lesz a győztes stratégia. 

A Human Right Watch részletesen ismerteti a Stop, Soros!-kampány kapcsán a civil szervezetekre vonatkozó várható új törvényt és a munkájuk ellehetetlenítésére tett kísérletet.

A moszkvai kiadású New Eastern Outlook a Princeton Egyetemen végzett amerikai kockázatelemző-tanácsadó, William Engdahl írását közli arról, mit kockáztat Németország, ha továbbra is ragaszkodik az Angela Merkel-féle menekültpolitikához. Engdahl arra az új helyzetre reagál, ami a nagykoalíció létrejöttével előállt, és ami új német menekültpolitikát eredményezhet. A cikk címe: Ki rántja majd először félre a kormányt?

A V4-ek uniós konfliktusát Németország szemüvegén keresztül láttatja, s felhívja a figyelmet, hogy Németországnak jóval nagyobb a külkereskedelmi forgalma a Visegrádi Négyekkel, mint akár Franciaországgal vagy Kínával. S nem véletlenül ment Orbán Németországba sem. A V4-ek növekvő befolyását azzal támasztja alá, hogy Orbánt újra fogják választani, Csehországban is feltehetően euroszkeptikus elnök lesz, a lengyeleknél nem engednek a 48-ból menekültkérdésben, akárcsak Varsónak a Brüsszellel vívott igazságügyi reformja kérdésében sem, még akkor sem, ha szankciókkal fenyegetőzik az Európai Unió.

Németországnak a gazdasági növekedés fenntartásához szüksége van a V4-ekre. Nagy hibának tartja a szerző, hogy a brüsszeli bürokrácia a közép-európaiakat arrogáns egyszerűséggel csak fasisztáknak tartja. Ráadásul az osztrák szélsőjobb és Kurz győzelme is arra figyelmeztet, ha Németország nem enyhít menekültpolitikáján, az EU legnagyobb vesztese lehet, amin az unió is sokat veszíthet.

William Engdahl írását a kanadai Global Research is átvette, ám a szerzőről nem árt tudni, hogy szerinte az arab tavaszt a Pentagon szervezte azért, hogy Barack Obama Közel-Kelet politikájának lendületet adjon, s hogy katonai kontroll alá vegye a térség és Afrika erőforrásait, továbbá: szerinte a globális felmelegedés kérdése nem is kicsit el van túlozva.

A Szerbiában, valamint a horvát–magyar határon rekedt mintegy 4500 menekült tovább akar menni – címmel a Reuters belgrádi riportja egy volt afgán rendőr és 4 gyereke mindennapjait mutatja be, aki a balkáni útvonalon érkezett. A volt afgán rendőr 8 éves lánya, Sonja ott jár tábori iskolába és már kiválóan tolmácsol az apjának szerbül. Ő jól érzi magát, akár maradna is, ám apja Németországba kíván menni, ahol sokkal magasabb az életszínvonal – mondja.