Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Milyen volt őszőkesége kék fényben?

Milyen volt őszőkesége kék fényben?
Kulcsár László

Jogosan bosszankodtak, mérgelődtek, dühöngtek a győriek: ma reggel 9-től délután négyig legalább két négyzetkilométeren lezárták a Belváros és Nádorváros egy részét, elterelték a helyi közlekedést lebonyolító 11, 19A, 32, 34, 36 jelzésű buszokat és az érintett helyközieket is.  (A képen: fontos elvtársat autóztatnak.)

Az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ a járatterelési hirdetményét térképpel is kiegészítette. Ez a térkép vezetett a lehető legközelebb a forgalomterelés okához és az ok helyszínéhez. Az évszázadok óta szigorúan római katolikus, református, evangélikus és zsidó vallásúaknak otthont adó barokk város néhány évvel ezelőtt egy újabb egyházzal gyarapodott. A mai forgalomváltozásba csöppent utasok megtapasztalhatták, hogy végül is az 1956-os mártír győri pedagógusról, Tihanyi Árpádról elnevezett utca és a Malomliget fókuszában, az egykor volt világhírű, ám a rendszerváltozás után megszüntetett Richards Finomposztógyár oldalában álló épület vendége miatt borult föl a négy folyó városa tömegközlekedésének jókora része.

Az említett épület előtti utakat több száz méteres félkörben lezárta a rendőrség, csak gyalogosan lehetett arra járni. Piros sapkás rendőrök, villogó rendőrautók, készenlétben várakozó kékfényes kisbuszok sokasága gondoskodott arról, hogy esetleges illetéktelenek a Richards menti épület közelébe se jussanak.

A Lidl áruház parkolójában járó motorral várakozó rendőrautók.

Az órák óta az utcán és a környéken járó motorú autókban posztoló rendőrök csak annyit tudtak, hogy bent „egy író könyvét mutatják be”. Csak nem Jókai Mór támadt föl? – kérdezte meg egy kíváncsi járókelő. A válasz óhajnak is beillett: „De jó lenne, ha ő lenne!”

Behajtani tilos!

Aztán kiderült, hogy a „szőke” holland zseni, akinek főművét a minap hazánkban is kinyomtatták, gondozója pedig az említett nem régi egyházhoz szorosan kötődő kiadó, nos, szerző őfelsége személyes jelenléte miatt volt a reggel kilenctől délután négyig tartott fölfordulás Győr szívében.

De akkora, amekkorát állam- és kormányfők látogatásakor is csak ritkán produkálnak a szervek. A „szőke” szerzőnek (ha barna lenne a haja, bizonyára akkor is szőkére festetné, nehogy bármiben is hasonlítson azokra, akiket műveiben korántsem dicsérni szokott) sikerült igen magas fokú biztonsági készültséget kivívnia a magyar adófizetők pénzéből működtetett rendfenntartó szerveknél. Ha pergamenre nyomtatták volna a művét, akkor sem került volna annyiba, mint a rendőri-biztonsági fölhajtás.

Mindkét irányban jó ideje várakozó gépkocsisor és autóbuszok Győr szívében.

A nála minden bizonnyal fontosabb Ferenc pápa a biztonságosnak aligha nevezhető legutóbbi latin-amerikai útjának egyes állomásain aligha kapott akkora védelmet, mint ez a "VIP"-szerző, akit – minden bizonnyal hatalmas sikerű műsorának befejeztével – szirénázó, elöl-hátul-fölül villogó rendőrautó-konvojjal robogtattak át a városon ismeretlen úti célja felé.

Végre előbukkan a vasúti aluljáróból a várva várt(?) szirénázó-villogó rendőrautó-konvoj a nap fontos elvtársával.

Istenem, ha ezt a rendőrök által említett Jókai Mór, netán Esterházy Péter vagy a „csak” Nobel-díjas Kertész Imre megérhette volna!

Ja, hogy ők ilyesmire nem tartottak igényt? Csaknem elfeledkeztünk róla.  

Sok olvasónk érdeklődött, ugyan ki lehetett ez a titokzatos VIP (very important person), akiről a fenti beszámoló szól. Íme, ő volt, a bal oldali: