Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Csöng a telefon

Csöng a telefon
Horváth Kálmán

Nagy a forgalom, alig végzek Vona Gáborral már is hív Szél Bernadett. Tegnap Gyurcsány Ferenc magyarázta a programot, sok mindent nem értettem belőle, mert Maróka ott ugrált a telefon körül, és folyton beleugatott.

Igazán kár, mert ezek a beszédek mindig feldobnak. Én már hallgattam Orbán Viktort, Bajnai Gordont is, bármit mondtak is, közbe szólhattam, és nem kellett a tisztelt miniszterelnök úr formulát használnom, mert ilyenkor pertu van, mi, egykori focisták a pályán sem írásban nyújtjuk be a panaszunkat, hanem megmondjuk kerek-perec, hogy rugdosd a jó édesanyádat, ha már nem találod a labdát.

A politikusoknak ilyet, persze, még véletlenül sem mondunk, a technika fejlődik, lehet, hogy nemcsak a hívó hangját, hanem a fogadóét is rögzítik, ne kelljen már annyi csúnyasággal az ÁVH-s unokáknak bajlódni. Szóval marad a jó modor, meg néha a csodálkozás, hogy tényleg, pajtás, te ezt kurva jól kitaláltad, miért nem csináltad meg, mondjuk, az ótvaros stadionok vagy a kisvasút helyett.

Jól tudom, a hallgatás megtiszteltetés, vannak országok ahol évszázadok telnek el a miniszterelnökök, frakcióvezetők telefonhívása nélkül, Szíriában például, ha üzenni akarnak, akkor robbantgatnak, Mongóliában a kecskefingnak van szaga és hangja, de Izlandon is néma a telefon, mert hiába mutatkozna be az ország vezetője, az átlagpolgár akkor sem tudná, hogy kivel beszél.

A megtiszteltetés tehát a miénk, közpénzből bizonyos szint felett már nemcsak lopni vagy hazudni lehet, hanem telefonálni is. Igazából még az is jó ezekben a hívásokban, hogy nagyon nem zaklatnak fel. Gyászhírt nem közölnek, a részvények esését is meghagyják a teletextnek, és ebben a nemzeti hallózásban még azt is elfogadjuk, hogy Andorra vagy Luxemburg fociban ver, mint a répát, hiszen tudjuk, a legnevesebb játékosunk éppen telefonál.

Nagy érzések tehát nincsenek, mint ahogy nagy várakozások sem, ha csöng a készülék, mondjuk, hogy Maróka, kussolj!, aztán a hívott a füléhez emeli a kagylót, és ásít egy nagyot. Olyan ez, mint amikor a férfiember elmegy a szanálásra ítélt kupiba, szétnéz, látja a választékot, és megérti, hogy miért haldoklik az ipar. Ilyenkor vagy sarkon fordul és megy haza, otthon anyu, leves, esetleg sorozat a tévében. De tehet mást is, tökön szúrhatja magát.

Fáj, fáj, de végre legalább érez valamit.