Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Újpesten készül az ortodox kalap

Az újságíró archívumából: Újpesten készül az ortodox kalap
Farkas József György

Nehéz elhinni, pedig igaz: az amerikai ortodox zsidók kalapjai nagyrészt Újpesten készültek. A világverő ruhadarabok igazi áhított exportcikkeink voltak, hiszen előállítási költségük hatvan százalékát a magyar kalapkészítők munkája jelentette. Az alábbi cikk az egykori Népszabadság 2004. február 10-i számában tájékoztatta a legnagyobb példányszámú napilap olvasóit a prosperáló kalap-bizniszről… (Címkép: Pinterest; a cikk képeit Szabó Bernadett készítette.)

Egy újpesti mellékutcában, jelentéktelen külsejű, sárga épületben működik a Nobilis Hats Kft. Aligha gondolná bárki, pedig igaz: a New York-i ortodox zsidók hagyományos fekete kalapja jórészt innen származik. Még a Dallasból ismert Ewingok texasi kalapjai is Pestről érkeznek. Az újpesti gyárból indulnak a kalapszállítmányok Hamburgon keresztül Amerikába, Angliába, Izraelbe és a világ más tájaira. A cég által gyártott fejfedők négyötöde az ortodox öltözék ismert tartozéka, a fekete kalap, amelynek azonban számos válfaja létezik. Az üzem egyszemélyi vezetője, Yitzchak Ferster (a képen) egy egész halom kalapot összeválogatva tájékoztat a csak nehezen meglelhető cégről.

A Nobilis Hats gazdája nem újonc a szakmában, elődei – akiket akkor még Förstemek hívtak – közel száz évvel ezelőtt kezdték meg Varsóban a jellegzetes ruhadarab gyártását. Később a németországi Wiesbadenben is üzemet nyitottak, ám ezt a nácik 1933-i hatalomra kerülését követően áttelepítették a mai Izrael területére. A világháborúban odaveszett a varsói vállalatuk, a lengyelországi felvevőpiaccal együtt.

– A fekete kalapot nem a vallás követeli meg, hanem hagyományt őriznek vele, akik hordják – magyarázza Ferster, hozzátéve, hogy ezt alapvetően a galíciai zsidók viselték. A hit csupán azt írja elő, hogy az ember ne álljon fedetlen fővel istene elé, de hogy kipávai, kalappal vagy más egyébbel tesz eleget a parancsolatnak, azt mindenki maga dönti el. Tény, hogy a Kárpátoktól északra, az egykori Gácsországban mások voltak a klimatikus viszonyok, mint a Szentföldön, ám a hagyomány kötelez, ezért a buzgó hívők ma a forró Izraelben is töretlenül hordják eleik fekete viseletét. Nem csoda, ha az izzasztó időjárási fel-tételek közepette évente akár háromszor is ki kell cserélni a kalapot – ami persze kedvez az üzletnek.

Yitzchak Ferster tíz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy vállalkozásba kezd Közép-Európában, s helyszínül Magyarországot választotta. Előbb bérmunkában dolgoztatott, közben új gépeket szerzett be Németországból. A termelést és a szakmunkásgárdát egyaránt folyamatosan bővítve a Nobilis elérte azt, hogy az eredeti mennyiséget megtízszerezve immár ötvenezer kalapot indít innen évente útjára. Az Újpesten előállított fejfedők 95 százaléka exportra megy.

Az egyik teremben egymásra rakva sorakoznak a nagy dobozok, oldalukon az izraeli címzett nevével. A szemközti fal mentén ugyancsak kartonládák állnak, ezekben érkezett a nyersanyag Portugáliából. A kalapgyártáshoz szükséges nemez elkészítéséhez házinyúl és vadnyúl szőrét elegyítve használják. A zsidó vallási előírások szerint a nyúl nem „kóser" ugyan, de ez csak a húsára vonatkozik, nemezkalapot bármikor lehet készíteni a bundájából. – A magyar nyúlszőrnél jobb a portugál - állítja a főnök, aki hozzáteszi, hogy a magyar munkaerőt viszont nagyon jónak tartja, ezért is döntött úgy, hogy továbbfejleszti az üzemet. Az újabb szakmunkások betanítására Budapestre hozott két romániai kalapkészítőt, akik az anyavállalatnál, Izraelben tanulták ki a mesterség fogásait. Ám – panaszkodik Ferster – Budapesten az illetékes munkaügyi hivatal november óta halogatja a munkavállalási engedélyük kiadását. Arra hivatkoznak, hogy a szakképzettséget igazoló, Izraelből származó dokumentum nem felel meg a magyar előírásoknak. – Viszont nekem megfelelnek ezek az emberek, én csak tudom, hogy mit tudnak, és másutt nem is dolgozhatnának – mondja Ferster, aki nem tudja mire vélni a bürokratikus huzavonát. Szerinte Magyarország számára azok a legelőnyösebb vállalkozások, amelyek munkaigényes termékeket állítanak elő. Nos, a kalap éppen ilyen, csak kisebb hányada az anyagköltség, a bevétel 60 százaléka a hozzáadott értékből, vagyis a belefektetett munkából származik. Évi exportbevételük jelenleg 700 ezer dollár, de – kereskedelmi partnerei, valamint saját izraeli és amerikai üzletei visszajelzései szerint – ennek háromszorosát is el tudnák adni. Ezért állnak már most bezsírozva az új gépek az üzem két, még használaton kívüli termében, s ezért kellene mielőbb kiképeznie az újabb szakembereket.

Az üzemben a nemez első megformálásától a kalapkészítés számos érdekes mozzanatán át a bélés és a szalag felvarrásáig végigkövethettük a klasszikus módszerrel készülő elegáns termék születését. Mert van nagyüzemi, gépsorokkal történő gyártás is, például Csehországban – magyarázza a házigazda, hogy utána újfent kiemelje alkalmazottai kézi munkájának az értékét. Ez ad alapot arra, hogy egy finoman kidolgozott, pihés bársonyra emlékeztető kalapért a New York-i üzletben akár 150 dollárt is megadjanak.

A magyar kalapoknak legfeljebb az olasz Borsalino kitűnő gyártmányai jelentenek konkurenciát. Mégis Itáliából érkezett javaslat a cégek fúziójára, ám Yitzchak Ferster nem érez késztetést az egyesülésre. Nagyobb fantáziát lát saját kicsi, ám megbízhatóan működő birodalma további fejlesztésében, üzletláncának bővítésében. A fekete kalapok számos változata (belei, gur, magyar, galíciai, szatmári vagy éppen „háromfarkos", szőrmés) gyártása mellett nem feledkeznek meg az egyéb termékeik iránt érdeklődőkről sem. A texasi ranchokra eljutó cowboy- vagy az Alpok hágóin visszaköszönő stüszikalapok bélésén a márkanév mellett ugyanaz olvasható, mint a zsidó hagyományt őrző fejfedőkén: Made in Hungary.

Epilógus: Közel másfél évtized múltával érdeklődni szándékoztunk, hová vezetett a kalapgyár akkori, a bürokratikus akadályok ellenére is ígéretesnek látszó fejlődése. A cég telefonjáról azonban előbb csak az üzenetrögzítő válaszolt, amely szerint megtöltötték a hívások, majd később egy iroda a főváros I. kerületéből – ahol nem tudtak az üzemről semmit. A cégjegyzékben pedig ez olvasható: NOBILIS HATS Kalapgyártó és Kereskedelmi Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt"…