Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Retorika? Mi az? – Ma civakodással rendezzük a vitás kérdéseket

Retorika? Mi az? – Ma civakodással rendezzük a vitás kérdéseket
Infovilág

A budapesti Tinta Könyvkiadónál az év elején jelent meg Chaïm Perelman A retorika birodalma című könyve. Ebből az alakalomból Adamikné Jászó Annával és Adamik Tamással beszélgetett tudósítónk.

Kedves Anna, ön ajánlotta a Tinta Könyvkiadónak ezt a könyvet kiadásra. Kérem, mutassa be a kötet szerzőjét.

Adamikné Jászó Anna: A 20. század második felében a retorika megújult külföldön, nagyszerű művek születtek az USA-ban, és nagyszabású kutatómunka folyik a németországi Tübingenben. A legrangosabb szerző mégis a lengyel származású Chaïm Perelman (1912–84), jogot végzett, majd filozófiából doktorált, a Brüsszeli Szabad Egyetem filozófia professzora lett. Az 1940-es évek végétől asszisztensével, Lucie Olbrechts-Tytecával tanulmányozta a jogi, etikai, politikai és egyéb érvelést, elsősorban az értékítéleteket. Számos tanulmányt jelentettek meg, végül 1958-ban publikálták La nouvelle rhétorique: Traité de l’argumentation című korszakalkotó könyvüket (Új retorika: értekezés az érvelésről, 729 oldal (!), van angol fordítása).

Perelman egymaga publikált egy rövid összefoglalást L’Empire rhétorique: Rhétoric et argumantation (A retorika birodalma: retorika és érvelés) címen 1977-ben. Sok nyelvre fordították. Magyarra a francia eredetiből fordította dr. Major Hajnalka, az első doktoranduszom, a kiváló, öt nyelvet jól ismerő tanárnő, a Retorika és szövegalkotás című kötet szerzője.

Miért tartja fontosnak, hogy magyarul is olvasható legyen A retorika birodalma című munka?

Magyarországon még mindig sok az előítélet a retorikával kapcsolatban, többnyire azt hiszik – még tanárok is –, hogy csak beszédművelés. Kívánatos tehát, hogy a retorikában is felzárkózzunk a nyugati irányzatokhoz, megismerjünk egy olyan művet, amely a retorikát a filozófiához kapcsolja, s egész mélységében, összetettségében tárgyalja; bemutatja a klasszikus retorikának egész rendszerét, a 20. századi műveltségi szintnek és társadalmi igényeknek megfelelően. Mondhatnánk azt is, hogy megújítja a klasszikus retorikát. Ezért kapta Perelman „a 20. század Arisztotelésze” állandó jelzőt.

Több évtizedes felsőoktatási tapasztalattal a háta mögött miként ítéli meg a retorika mint tantárgy(el)ismertségét a felsőoktatásban, a bölcsészképzésben ma?

A retorika évszázadokon át az alapképzés része volt (a trivium tárgyai a következők voltak: grammatika, retorika, dialektika). Az idén éppen 150 esztendős Eötvös-féle közoktatási törvény a gimnáziumba helyezte, 1938-ban megszüntették, majd 2000-ben ismét bevezették. Jelenleg a középiskola 11. évfolyamán van némi retorika, de meglehetősen érintőlegesen. Holott a retorikának át kellene hatni az egész oktatást, ahogyan Major Hajnalka Retorika és szövegalkotás című disszertációjában kifejtette.

A felsőoktatásban vegyes a kép. Sokan elhozzák tanítványaikat a Kossuth-szónokversenyre minden év novemberében, ez azt jelenti, hogy valamilyen szinten foglalkoznak a retorikával. A miskolci és a pécsi jogi karon oktatnak retorikát, a pesti katolikus egyetemen is vannak professzorok, akik foglalkoznak vele. A pesti bölcsészkaron egykor volt mindenki számára kötelező retorikai kurzus, de megszüntették, s helyét átvette egy irodalomelméleti vegyesfelvágott-kurzus. Az alkalmazott nyelvészeti doktori iskolában van retorikai alprogram, kiváló doktoranduszokkal, itt tanítjuk Perelmant, meg az angol Toulmint, az amerikai Corbettet s másokat is.

A cím: A retorika birodalma. Hogyan kell érteni a címben szereplő birodalom szót? A magyar olvasó, talán ösztönösen megrezzen a történelmi tapasztalatok alapján a birodalom szó hallatán.

Ez nekem eszembe sem jutott. A mai fiatalok a birodalom szót hallva, a Csillagok háborújára asszociálnak, s valami hatalmas tartomány képződik meg gondolatukban. A retorika esetében is hatalmas tartományról van szó. A Perelman-mű címe provokatív. Azt sugallja, hogy a retorika rendszere egy hatalmas birodalom, egy szerves egész. Perelman vitatkozik: hangsúlyozza, hogy nem lehet a retorikát leszűkíteni az alakzatok és a szóképek tárgyalására. Tudniillik ez történet a retorika egyik irányzatában. A birodalom cím válasz a liège-i retorikusok általánosnak nevezett retorikájára, ők 1970-ben publikálták a Rhétorique générale című művüket, amely címében általános retorikát ígér, de a retorikának csak egy szeletét, a stilisztikai részt tárgyalja – azt sem retorikai, hanem strukturális nyelvészeti alapon. Perelman a könyve bevezetőjében vitázik ezzel a szemlélettel, s a retorika teljes birodalmát, vagyis rendszerét ígéri, az érveléssel és egyéb területeivel együtt. Perelman könyvének bevezetését azért fontos figyelembe venni, mert nálunk nagy tisztelete alakult ki a liège-i retorikának, neoretorikának nevezik, holott nem is teljes retorika. Az új retorika valójában Perelmané!

A kötet ajánló fülszövegében az olvasható, hogy a szerzőnek ez az első könyve, amelyik megjelent magyarul. Miért nem tartották fontosnak, hogy magyarul is olvashassuk Perelman valamely munkáját?

Teljes műve eddig valóban nem jelent meg, egy részlet viszont igen, mégpedig a kvázilogikai érvekről. Az okot abban látom, hogy másokat tartottak fontosnak, például Roland Barthes-nak magyarra fordították A régi retorika című emlékeztetőjét, és Heinrich Plett-től is megjelent egy tájékoztató, de ezek a művek nem mondanak újat, még olykor félre is értik a klasszikusokat. A másik ok az, hogy az 1958-i mű nemcsak új szemléletű, hanem óriási terjedelmű, nehéz volna átültetni. A fordítónak feltétlenül ismernie kell a retorikai terminológiát. Azért is nehéz olvasmány, mert benne van az egész európai kultúra: Perelman elképesztő filozófiai-logikai-irodalmi műveltsége. A harmadik ok, hogy elterelték a figyelmet a liège-i retorika felé, egy félrevezető, hiányos mű felé, mintha nem is volna más a Lajtán túl.

Egyébként óriási jelentőségű, hogy Adamik Tamás és tanítványai jóvoltából az összes fontos klasszikus retorika olvasható magyar fordításban, ez segíti a megértést, és kiküszöböli a félreértéseket. Első hazai retorikánk, Pécseli Király Imre könyve is olvasható már teljes terjedelmében magyar nyelven. A debreceni professzorok, Imre Mihály és Bitskey István is tettek közzé részleteket reneszánsz és barokk retorikákból.

A Retorika birodalma című kötet alcíme: Retorika és érvelés. Miért kulcsfogalom az érvelés?

A retorikának két pillére van: az érvelés és a stílus. A klasszikusoknál: invenció (érvelés) és élokúció (stílus). Retorika címén azonban nem lehet csak a stílussal foglalkozni, egyébként is a stíluseszközöknek is megvan a gondolkodási/érvelési alapjuk. Mondjam, hogy kognitív alapjuk?

Perelman (a képen) nagyon fontos dolgokat mond az érvelés kapcsán. Létezik a formális logika érvelésrendszere, és létezik a mindennapi, gyakorlati logika érvelésrendszere. Arisztotelész az Analitikákban lefektette a formális logika alapjait, s a Retorikában, a Topikában (kéziratban megvan a fordítása) és a Szofisztikus cáfolatokban lefektette a gyakorlati érvelés alapjait. Ez utóbbit folytatták a retorikák a toposzok tanában, a topikában. Csakhogy ez elfelejtődött (ennek okairól bőven ír Perelman). A topikát újítja fel Perelman egy új rendszerben (tegyük hozzá, hogy az angol Stephen Toulmin is, ráadásul ő is 1958-ban). A formális logikai érvelést és a gyakorlati érvelést nem szabad összekeverni. Gondoljon bele: furcsa volna, ha egy szónok elkezdené képletekkel és szillogizmusokkal traktálni hallgatóságát, de az is furcsa volna, ha egy matematikus eltérne a formális logikától!

A kötet tárgymutatójában magára a Bibliára és számos bibliai személyre találunk utalást: Jézusra, Jóbra, Szent Pálra. Hogyan lépnek be bibliai személyek egy retorikai műbe?

Perelman retorikája az európai műveltség alapjait is figyelembe veszi, s ennek következménye az, hogy figyelemmel kell lennie az európai műveltség és társadalom kétezer éves keresztény alapjaira is. Másfelől a retorika a gyakorlatban fontos szerepet játszik a keresztény egyházak életében is. Tehát Perelman szerint a kereszténység szent könyvei ugyanúgy az európai kultúra és irodalom részei, mint az egyes nemzeti államok világi irodalma, prózája és költészete. Ezekből is igen sok példát hoz, éppen emiatt hozzájárul az irodalmi műveltség terjesztéséhez és gazdagításához. Arra is felhívom a figyelmet, hogy mindig kitér az érvelésben a humor alkalmazására!

A fordító, Major Hajnalka felkutatta az idézett művek magyar fordításait, és azokat idézi. Ezáltal nagy segítséget nyújt az érdeklődő olvasóknak. Meg kell mondani, hogy ez nagy munka volt, hosszas kutatást követelt.

Kedves Tamás, ön az ókori szerzők avatott ismerője, az ókori irodalom kutatója. Mire tanítanak bennünket az ókori szerzők, miért hasznos forgatnunk az ókori szerzők műveit?

Adamik Tamás: Az ókori szerzők arra tanítanak bennünket, hogy az államok életében legfontosabb tevékenység a közélet, az államok és városok társadalmi életének megszervezése és biztosítása. Ennek elméletét az ókori retorikák dolgozták ki, következésképpen az együttélés társadalmi és családi normáit az ókori retorikai műveknek köszönheti az európai civilizáció. Az ókori retorikák alaptémája ugyanis az emberi együttélés és ennek alapja, a közösségi és az egyéni kommunikáció. Ennek nemcsak technikáját dolgozták ki, hanem erkölcsi és politikai elveit is, s olyan tökéletesen, hogy a későbbi századok végig ebből merítettek. A retorika annyira a műveltség gerincévé vált, hogy amikor a kultúra hanyatlásáról beszéltek, akkor ezen a retorika hanyatlását értették.

Napjaink politikai közbeszédéből mintha eltűnt volna az érvelés, a meggyőzés, sokkal inkább a másik fél lejáratása, besározása került előtérbe. Jól látom? És jól van ez így?

A képen: érvelés 21. századi módra.

Ez a tendencia már a 20. század elején megkezdődött a társadalmi és a politikai életben, s ez az oka annak, hogy nagy műveltségű és az állami élet tisztaságáért felelősséget érző kiváló emberek felújították az ókori retorikát, amelynek kezdettől fogva célja a társadalmi problémák megoldása, az emberi, társadalmi és egyéni ellentétek szóval, nem pedig fegyverekkel való megszüntetése volt. Ezt észrevéve, Amerikában és Angliában a retorikát egyetemi tantárggyá tették, s ennek következtében a retorikai szakirodalom is kivirágzott. Sajnos, a közéleti emberek ezt a már meglévő retorikai szakirodalmat műveltségük hiányossága miatt nem ismerik. S ennek következménye, hogy a vitás kérdéseket civakodással kívánják elintézni.

A kötethez Adamik Tamás írt Retorika és filozófia címmel utószót. Milyen kapcsolat van a filozófia és a retorika között, és ha van, mikorra nyúlik ez vissza?

A retorika az ókori filozófia terméke annyiban, hogy a retorika mint tudomány az állami élet vezetőinek és a korabeli filozófusok vitáinak eredményeképpen született meg. Ebből következik, hogy megszületésének időkerete az időszámításunk előtti 4. századtól az időszámítás utáni első századig terjedő időszak. Fontosságát mutatja az a tény, hogy kezdettől fogva a felsőoktatás anyaga.

Kedves Anna, kinek ajánlja Perelman retorikáját?

Adamikné Jászó Anna: Évek óta tanítom a doktoranduszoknak. Fontos lenne, hogy beépítsék minden egyetemen a retorikai, a kommunikációs és a pragmatikai tananyagba. Nagyon fontos volna, hogy megismerjék a gimnáziumi magyartanárok, esetleg továbbképzéseken, ha vannak még ilyenek (több doktorált tanítványom is alkalmas ilyen kurzusok tartására). Nagyon fontos volna a jogászoknak is (egyébként Perelman jogi érveléstant is írt). A formális logikát tanítóknak is hasznos volna. Több érveléstechnikai szakkönyv is van forgalomban, s meg kell vallani, hogy szerzőik nem ismerik a formális logikai és a gyakorlati érvelés különbségét, Perelman, Toulmin kimaradt az életükből. Képletek olvashatók ezekben a könyvekben, de mikor beszélünk képletekben? Egyszóval alapozó irodalom lehetne mind a felsőoktatásban, mind a közoktatásban.