Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Roger Moore – amikor sem Angyal, sem Bond

Roger Moore – amikor sem Angyal, sem Bond
Elek Lenke

Az ember hajlamos a szerepeivel azonosítani egy színészt és akkor is előítéletei vannak, ha egy férfimodellként kezdi a pályafutását. Pedig Roger Moore nem tehet róla, hogy kiváló géneket örökölt, és nem úgy néz ki, mint a Midsummer Murders sorozat kivárosi boltosai. (Roger Moore és Tony Curtis a "Minden lében két kanál [1972] című filsorozat egyik jelenetében; kép: Picture alliance/Keystone)

Roger Moore, ha nem Angyal és nem James Bond, akkor egy szellemes angol úriember, aki 70, bocs, 80 fölött sem vesztette el fanyar humorát. A Viszlát… című könyve egyfajta életrajzi töredékek, sziporkák sorozata, amely fellebbenti a titkot a hollywoodi álomgyárak kulisszáiról és ugyanakkor betekintést enged egy nagyon szolid kispolgári életbe, az ötvenes évek Angliájában. Megtudhatjuk, miért érdemes elfogadni akár kevéske összegért egy filmszerepet, és miért kell nemet mondani egy még oly jövedelmező, de pitiáner és ócska talkshow-ra. Hogy aztán szerencsés volt-e ez a döntés, az csak évek múlva derül ki.

Nekünk, magyaroknak Roger Moore inkább marad Angyal, mint James Bond. Pedig ez utóbbi szerepe tette inkább világhírűvé. Csak Angyalt gyakran láthattuk, Bondot sokkal ritkábban. És azt már végleg kevesen tudták róla nálunk, hogy az ENSZ Nemzetközi Gyermek Gyorssegélyalapja, az UNICEF nagykövete is volt...

Ha kell, önmagát is kifigurázza, olyannyira, hogy önironikus a kötet minden lapja, szól benne az öregedés korántsem kellemes folyamatáról, örökös küzdelmeiről a technológiával, miközben imádja a legújabb kütyüket. Még halála előtt néhány nappal is írta önéletrajzi kötetét, amely több példán keresztül demonstrálja, hogy egy pillanatnyi döntés mennyire befolyásolja a szakmai pályafutás egész évtizedeit.

Nem kronologikusan halad, hanem inkább tematikusan vagy ötletszerűen sorolja fel, mit is tart fontosnak megemlíteni az utókor számára. Mert a véletleneken, egy-egy fel nem vett telefonon, vagy pillanatnyi döntéseken múlik, ki lesz Rocky vagy James Bond, kiből lesz modell és szappanoperasztár.

A fiatalok nem gondolkodnak a mindennapok apró történésein – élik őket. Csak évtizedek múlva jut eszükbe töprengeni azon, hogy ami régen természetes volt, az ma már nem az, hanem napi küzdelmek sorozata. Ezért írnak a sztárok önéletrajzot idősebb korukban.

Kikapcsolódásra, középkorú hölgyeknek, strandolvasmánynak egyaránt ajánlható – a szerénység és az angol humor teszi igazán olvashatóvá a Kossuth Kiadó által gondozott kötetet.