Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Lázár szerint Gräßle gyűlöli Orbánt

Lázár szerint Gräßle gyűlöli Orbánt Lázár szerint Gräßle gyűlöli Orbánt Lázár szerint Gräßle gyűlöli Orbánt

Lázár János szerint az a német kereszténydemokrata európai parlamenti képviselőnő, aki valódi rendőri nyomozást szeretne látni a magyar kormányfő vejének ügyében, elképzelhetőleg valamilyen személyes frusztrációtól szenved Orbán Viktorral kapcsolatban, esetleg viszonzatlan vonzalom vagy valami más különleges érdek lehet a háttérben.

Erről ír a Politico című amerikai lap és hírportál európai kiadása, beszámolva a miniszterelnökséget vezető miniszter tegnapi sajtótájékoztatójáról. Lázár Ingeborg Gräßlének, az Európai Parlament költségvetés-ellenőrzési bizottsága elnökének a szavaira reagált. Gräßle vezetésével tavaly ősszel ténymegállapító bizottság járt Magyarországon, és a küldöttség számos, ellentmondásosnak nevezett uniós finanszírozású projektet vett szemügyre. A Politico emlékeztet arra, hogy az OLAF, az EU csalás elleni hivatala a múlt hónapban súlyos szabálytalanságokat tárt fel uniós szerződésekkel kapcsolatban olyan vállalkozás vonatkozásában, amelynek korábbi társtulajdonosa Tiborcz István, a miniszterelnök veje.

Erről nyilatkozott úgy Grässle, hogy most már valódi nyomozást szeretne látni a magyar hatóságok részéről, és erre való reagálásként jelentette ki Lázár János, hogy – idézem a Politico nyomán – „a hölgy különösen gyűlöli Orbán Viktort, és mindent megtesz, hogy sarat dobáljon ránk.” Egyúttal azzal vádolta a CDU politikusát, hogy megpróbál beavatkozni az április nyolcadikai választásokba. Lázár szerint öt héttel a választás előtt egy ilyen megszólalás „mi más lehetne, mint abba történő beavatkozás, hiszen egy korrekt európai parlamenti tag szépen csöndben marad egy ilyen helyzetben, és csak április nyolc után mondja el a véleményét” – ismerteti a Politico a miniszterelnökségi miniszter szavait.

Az EUObserver című uniós hírportál arról ír, hogy az EU egy lépéssel közelebb került megállapodáshoz a kiküldött munkavállalók ügyében. A probléma lényege az, hogy amikor a munkaerő áramlása nem az egyéni munkavállalók külföldi álláskeresése nyomán történik, hanem úgy, hogy valamely uniós tagország vállalata mintegy kiküldetésbe küldi saját alkalmazottait egy másik EU-országban elvégzendő feladatra, akkor felmerül az a kérdés, hogy a kiküldött a küldő vagy a fogadó ország normái szerint részesül-e javadalmazásban, illetve hogy milyen mértékű közterhek terhelik utána a munkáltatóját. Addig nem jelentkeztek problémák, amíg az EU-országok mindegyike közel azonos szinten állt. A keleti bővítési hullám nyomán azonban tömeges jelenség lett, hogy leginkább a fejletlenebb keleti tagországok vállalatai küldenek ki nyugatra nagy létszámban dolgozókat, akik ott saját hazájuk előírásai alapján sokkal alacsonyabb költséget jelentenek munkaadójuknak, mint a nyugati országok munkavállalói. Ebből sok feszültség keletkezik. Több nyugati ország – főként Emmanuel Macron elnök Franciaországa – követeli az olcsó keleti kiküldöttek dömpingjének a visszaszorítását. Közben a keleti tagállamok a munkaerő olcsósága nyomán szeretnének piaci előnyöket élvezni.

Az EUObserver szerint a kiküldött munkavállalók ügyének első szabályozásakor, 1996-ban, amikor még csak 15 volt az EU-tagországok száma, nem létezett az olcsó kelet-európai munkaerő problémája. 2016-ban azonban már 2,3 millió ilyen kiküldetést regisztráltak, és azok közül 70 százalék realizálódott az iparban, főként az építőiparban.

Az előrelépés, amiről az EUObserver beszámol, egyelőre nem több, mint az, hogy a tagállamok illetékesei miniszteri szinten megállapodtak: a kiküldetési időtartam maximum 12 hónap lehet, és az legfeljebb hat hónappal hosszabbítható meg. Az Európai Parlament mindeddig amellett tört lándzsát, hogy 24 hónapban maximálják a kiküldetés időtartamát. Franciaország eredetileg minden meghosszabbítási lehetőség nélkül akarta egy évre leszorítani a kiküldetés időtartamának a felső határát.

Szintén az EUObserver ír arról, hogy Szlovákiában most már felvetődött a kormány szétesésének a veszélye is, miután a magyarokat és szlovákokat egyaránt tömörítő Híd – szlovákul Most – nevű párt felvetette a koalícióból való kilépés gondolatát Ján Kuciak oknyomozó újságíró és élettársa meggyilkolása miatt. Bugár Béla, a magyar–szlovák vegyes párt elnöke azt mondja az EUObserver beszámolója szerint, hogy Robert Fico miniszterelnöknek fel kellene mentenie tisztségéből Robert Kalinák belügyminisztert.

Egy másik uniós hírportál, az EurActiv egyik friss vezető írása arról szól, hogy Tony Blair volt brit miniszterelnök az Európai Politikai Központ elnevezésű brüsszeli elemző műhely rendezvényén úgy vélekedett: az unió megreformálása meggyőzheti a briteket arról, hogy meggondolják az EU-ból való kilépést. Blair szerint a reformok egyike a bevándorlási szabályok átfogó megváltoztatása kellene, hogy legyen.

A korrupció tényének megállapítása nem az itt járt EU-szakbizottság dolga