Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma péntek van, 2018. december 14. Az év 348. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737439. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mátyás király bejött, Táncsics Mihály készülhet…

Mátyás király bejött, Táncsics Mihály készülhet…
Horváth Kálmán

Amikor az ember azt mondja, hogy egy meg egy az huszonötezer, akkor a környezete keresni kezdi az elgurult gyógyszert, esetleg megkérdezi: mindig hülyének tetszett lenni? Nincs ezzel semmi baj, a magyarázat olyan, mint az autó csomagtartójában a pótkerék, bajban elővehető, használható. (Kép: Czeglédy Csaba, foto: szeged.hu)

Most kampány van, ilyenkor minden valamirevaló politikus, mondja a maga hülyeségét, mi az, hogy egy meg egy az huszonötezer, amikor életszínvonalunkkal Ausztriát kergetjük, az ENSZ-et fenyegetjük, soha nem látott migránsoktól rettegünk, és gazdagok vagyunk, mert a korábbi szoci kormánnyal ellentétben a mai nem lopja el a köz pénzét.

Furcsa ez a világ, olykor nevetséges a hülyeség, máshol meg elvárás, ezért kell az a kurva kerék a csomagtartóból, nehogy magyarázat nélkül maradjunk az út szélén. Tehát, az első egy, Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármestere, jégen, népakaratból választott Mátyás királya.

A másik egy, a jó matekosoknak a második, Czeglédy Csaba országgyűlési képviselőjelölt, vállalkozó, ügyvéd. Az őket összetartó plusz, a hülyeséget helyettesítő bátorság. A bátorság nem nátha, nem az amerikai foci tojáslabdája, ha valaki nem akarja, nem kapja el, de ezek ketten elkapták, megragadták. Márki-Zay Csongrád megye nagyurával, a miniszterelnökséget irányító, kikezdhetetlennek tartott Lázárral szállt szembe, Czeglédy pedig magával a hatalmi apparátussal. Talán még a barátaik is figyelmeztették őket, hogy a temető felé vezető úton fékkel kell menni, nem gázzal, de ők nem lassítottak.

Márki-Zayt hazugnak nevezték, Czeglédy Csabát (harmatgyenge lábakon támolygó váddal) őrizetbe vették. Még nem ítélték el, de már bűnösnek nevezik. Egyszer kiengedték, aztán mentelmi jogát felfüggesztve (törvénytelenül) visszavitték. A közélet névtelen szereplői, az átlagemberek tüntetnek miatta, a politika csinálói jórészt hallgatnak. A hatalom prése gerinceket roppant, sokan csak azért menekülnek, nehogy kiderüljön: náluk nincs semmi megroppantani való.

A bátorság hiánycikk, még az összefogás szónokai sem mernek az összefogást megtestesítők mögé állni. Pedig mennyire egyszerű lenne, Vas megye egyes számú választókörzetéből a pártoknak visszavonulni, és hagyni a lelkében baloldali, de függetlenként induló, Czeglédy Csabát a Fidesz jelölt Hende Csabával megmérkőzni. Nem kellene kampányolni, az elzárás, a meghurcoltatás önmagáért beszélne.

Márki-Zay mögé felsorakozott 12–13 ezer elkeseredett ember, ennyien várakozhatnak Szombathelyen Czeglédyre is. Ha Márki-Zay Mátyás király, akkor Czeglédy a börtönéből (remény szerint) kiszabaduló Táncsics Mihály. Az állítólagos barátok, az állítólagos kormányváltók állítólag nyerni akarnak a körzetben, csakhogy ők inkább számolnak a megmaradó (vissza nem fizetendő) párttámogatással, mint a változással. Ezért Czeglédy Csaba kálváriája már mindenkié. Magyarországon nem politikai szekértáborok, hanem a tisztességet elváró és a becstelenséget elnézők állnak szembe egymással.

Már nem kell semmit sem elkövetni ahhoz, hogy elkövetőként megbélyegezzenek. Hívhatnak Kovácsnak vagy Kisnek, Szabónak, bármikor Czeglédyvé válhatsz. Czeglédy Csaba egynapos szabadságán kijelentette: sok titkot ismer, előbb vagy utóbb elmondja mindet. Talán még a börtönből is kijöhetne, ha Gyurcsányra vallana, ha személyében hitelesítené a hatalom immár megkopott erkölcsi fölényét.

Ilyesmi, persze, nem várható, Czeglédy Csaba állhatatos mártíromsága nem bibliai, tőle aztán kukorékolhat háromszor a kakas, a szabadság júdáspénzéből nem kér. Marad az előzetesben, pengével borotválkozik, de mindig elmondja, hogy nem akar végezni magával, kerüli a véletlenül leeső létrákat, mert, aki úgy számol, hogy egy meg egy huszonötezer, annak nemcsak bátornak, hanem óvatosnak is kell lennie….