Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Mozdulatlan utazás: Kincseskamrák - A csodák világa a mozikban 

Mozdulatlan utazás: Kincseskamrák - A csodák világa a mozikban  Mozdulatlan utazás: Kincseskamrák - A csodák világa a mozikban 
Matuscsák Tamás

Aligha van olyan ember, aki ne gyűjtene valamit. Bizonyára sokan emlékeznek még a közeli múltban űzött olyan hobbikra, mint a kitűzők, a naptárak, avagy a mobilkártyák gyűjtése. A régiségvásárok ma is gyorsan megtelnek érdeklődőkkel, akik ilyen vagy olyan, régi vagy kevésbé régi tárgyak után kutatnak, hogy azután lakásaikban rendezett vagy rendezetlen formában közszemlére tegyék, avagy fiókjaik mélyére rejtsék őket.

A Pannonia Entertainment forgalmazó által bemutatott legfrissebb kultúratörténeti film, a „Kincseskamrák – A csodák világa” attól a korszaktól indulva mutatja be azokat a csodálatos gyűjteményeket, amikor nagy áttörést hozott az Újvilág felfedezése, illetve az azt követő világnézeti, gazdasági és tudományos változás. A leggazdagabbak (uralkodók, arisztokraták, egyházi vezetők és üzletemberek) Európa-szerte olyan kollekciókat hoztak létre, amelyek leginkább csak egy-egy ember és közvetlen környezete szórakozását, okulásását szolgálták, és az illetőnek a világról alkotott képét fejezték ki, így bár mai szemmel meglehetősen kaotikusnak, ugyanakkor lebilincselően érdekesnek találjuk őket.

Bár a 16–17. században jó néhány kisebb-nagyobb ilyen gyűjtemény keletkezett, mára közülük alig maradt olyan, amelyik eredeti dimenziójában és elrendezésében maradt volna fenn (általában a későbbi múzeumok „alapanyagául“ szolgáltak, mint náluk Széchényi Ferenc gyűjteménye), így az olasz alkotóknak hatalmas munkát kellett elvégezniük ahhoz, hogy átfogó képet nyújtsanak a Wunderkammerek keletkezéséről, leggyakoribb és legbizarrabb tárgyaikról, illetve e gyűjtemények későbbi sorsáról. 

Megtudhatjuk, hogyan maradt fenn az emberekben az atavisztikus kíváncsiság a „szörnyek” iránt, amelyeknek talán legérdekesebb, a filmben említett középkori megnyilvánulásai a mennyezetről lelógatott, kitömött krokodilok voltak a katolikus templomokban. Mi volt az egyszarvúnak tulajdonított narvál-agyar és a sárkányként aposztrofált dinoszaurusz-csontok és cápafogak legendai háttere. Számtalan egyéb információ is elhangzik (a szerencsére nem szinkronhangon) szakértők, egyetemi professzorok, múzeumi kurátorok, művészettörténészek és galériatulajdonosok szájából, leginkább a gyönyörűen dallamos olasz nyelven.

Ha pontos magyarázattal nem is, de célzásokkal találkozhatunk azzal kapcsolatban, hogy miként álltak össze eme gyűjtemények első látásra össze nem illő kavalkádjai, miként sodródtak egymás mellé a természet, a művészetek és a tudomány különös tárgyai, hogyan köti össze őket az aranymetszés, a Fibonacci-számok és a fraktálok adta közös esztétikum, amelyből azután ki-kiugrik egy-egy kiméra (többféle kitömött állat testrészeiből összeállított torzó) vagy más elképesztő alkotás.

A filmben a kiállítási tárgyakat az e gyűjteményekre jellemző hármas tagolásban láthatjuk. A „Naturália” a természet legszebb és legrondább alkotásait mutatja be, a különleges ásványoktól a pompázatos kagylókon át a meghökkentő állati, illetve emberi preparátumokig… Magyar példákért lásd pl. a Péterfy Gergely Kitömött barbár című könyvben leírt történetet, illetve a Baci Gergely (jobb oldali kép) magyar nemes átszúrt koponyájú festményét. „Artificia” összefoglaló névvel jelölik mindazon tárgyakat, amelyeket valamilyen természetes tárgy (leggyakrabban nautilus-kagyló vagy valamilyen korall) „átdolgozásával” nyertek. Ide sorolhatóak a tudományos eszközök, az óraművek és a fegyverek, valamint a műtárgyak is, míg az „Exotica“ kategóriába sorolódik minden olyan tárgy, amely a távoli (értsd: a kontinensen kívüli) tájakról érkezett Európába, az azték szobrocskáktól a szamuráj-páncélokon át a paradicsommadarakig és egzotikus lepkékig.

Képzeletben végigjárunk a kincseskamrák egykori és mai helyszínei közül is jó néhányat. Természetesen az olasz kollekciók elsőbbséget élveznek, és persze angol, francia, német és osztrák példákkal is találkozunk. Közöttük vannak olyan jól ismertek, mint a II. Ferdinánd által létrehozott és II. Rudolf által kibővített gyűjteménynek helyet adó Ambras várkastélya (Schloss Ambras) Innsbruck mellett, és felfedezhetünka magyar turisták útvonalterveiben igen ritkán szereplő olyan kiállítótereket is, mint például a Loire közelében álló Chateau d’Oiron

Talán a leginkább az ragad magával bennünket, amikor e szenvedély mai megszállottaival találkozhatunk. Szerepel olyan gyűjtő, aki egy kis magánmúzeumot rendezett be saját elképzeléseinek megfelelően London szívében turisták számára (Viktor Wynd Museum of Curiosities), míg mások, például korunk egyik legnevesebb belsőépítésze, Jacques Garcia saját normandiai kastélyában (Le château du Champ-de-Bataille) elevenítette fel elképesztő módon e régi hagyományt. Mivel még a modern művészetek londoni fellegvára, a Tate Gallery is kiállítást rendezett e tematika körében, így erről is sokat megtudhatunk. Azoknak pedig, aki e szerfölött költséges passzióba szeretnének fogni, avagy tovább szeretnék fejleszteni kollekciójukat, a világ legnevesebb „furcsaság-kereskedői“ adnak tippeket.

Nautilus.

Bár a film készítői néha szinte belevesztek e határtalan téma taglalásába, az egyes magyarázó-elbeszélő részeket elválasztó keretjáték pedig csak felesleges másodperceket rabol el e lenyűgöző csodáktól, mégis mindenkinek ajánlható ez a „Kincseskamrák – A csodák világa”, aki nem csupán a Facebookon felbukkanó furcsaságokra fogékony, hanem a harmadik dimenzió is érdekli, avagy kiindulópontot keres digitális barangolásaihoz. Mindannyian egyetérthetünk azzal a Tacitus-idézettel, amellyel a film kezdődik: az ismeretlen dolgok mindig szépek, de legalább is érdekesek…