Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A populizmustól csak akkor lehet megszabadulni, ha felszámoljuk az okait

A populizmustól csak akkor lehet megszabadulni, ha felszámoljuk az okait

Steve Bannon szerint a magyar szélsőjobb is része az egész világon győzedelmesen nyomuló mozgalomnak. Oroszország szét akarja verni az uniót, hogy helyreállítsa világhatalmi státuszát. Az EU Pozsonyban járt delegációjának vezetője szerint Fico helyzete egyre rosszabb, a belügyminiszternek pedig le kellene köszönnie.

The Washington Post: Egy populista mozgalomtól egyáltalán nem könnyű megszabadulni, amint azt legújabban Berlusconi példája igazolja - írja szerzőtársával közösen a populizmus egyik legnevesebb kutatója, Yascha Mounk, a Harvardi Egyetem tanára. Merthogy a volt olasz kormányfő visszatért, sőt politikai stílusa időközben elterjedt az egész országban, bár ezúttal két hasonszőrű szervezet fölébe kerekedett. De ők hárman együtt elvitték a szavazatok csaknem háromnegyedét. Egyébként az egész világban azt látni, Thaiföldtől Lengyelországig, hogy a populista erők a vártnál szívósabbak, és így vagy úgy, de fennmaradnak, még akkor is, ha az adott formációban összeomlanak. Ám valójában tovább terjesztik a káoszt és az instablitást.

Hogy ez miként történik, arra jó példa Lengyelország. Kaczynski 8 év után újból megszerezte a hatalmat, pedig előtte jól alakult az ország gazdasága. Csak éppen sokan torkig voltak azzal, hogy volt kommunisták továbbra is fontos posztokat töltöttek be, egy katolikus országban elegük lett a gyors kulturális változásokból, valamint a korrupciós botrányokból. A PiS azután tudta, hogyan kell osztogatni és felszámolni a demokratikus intézményeket, ebben most már roppant hatékonynak bizonyult. De ha nem is tudnak visszakeveredni a kormányrúdhoz, a populisták akkor is gyakran képesek teljesen megosztani egy országot. Illetve az is feltűnő, hogy az egykori hívek érzelmileg mennyire ragaszkodnak hozzájuk, akár nemzedéken át, akkor is, ha már rég letűntek a színről.

Hogy miért adnak ennyien esélyt nekik jól ismert hibáik ellenére is, arra egyrészt az a válasz, hogy az emberek sokszor mélyen kiábrándultak a demokratikus intézményekből. Másrészt a populisták kihasználják a mély megosztottságot, pl. Európában a félelmet a bevándorlástól, valamint építenek a gazdaság elégedetlenségre. És mivel bukásuk után az új hatalom sokszor nem orvosolja a bajokat, nem csoda, hogy ez a fajta politika tovább él. Fontos tényező azután, hogy a populisták következmények nélkül rombolják le az alapnormákat, és ez azután más politikusokat is arra ösztönöz, hogy szakítsanak a szabályokkal. Vagyis az ilyen erőket nem elég kiszavazni a hatalomból, a betegséget kell gyógyítani. Azaz látni kell, hogy az emberek egyre inkább csalódottak a demokráciában, vissza kell állítani hitüket a legalapvetőbb értékek iránt. Nem elég csupán a tünetekkel foglalkozni.

 A jobboldali lap méltatja Yascha Mounk legújabb könyvét, amely arra figyelmeztet, hogy a népuralom lehetséges liberalizmus nélkül is, azaz demokrácia és szabadság nem okvetlenül feltételezi egymást. A politológus a liberális demokrácia széteséséről írott művében rámutat, hogy napjainkban szép számmal vannak illiberális rendszerek, amelyekben időről időre választásokat tartanak, de nem szavatolják a jogállami elveket. Oroszország és Törökország már jócskán előrehaladt ezen az úton, Magyarország és Lengyelország pedig követi őket. Hogy ezután ezekben az államokban mi értelme van a választásoknak, amikor kikapcsolták a jogállamot és a szólásszabadságot, az már más kérdés. Ezzel együtt bizonyos, hogy 1945 óta először az egész liberális demokrácia jövője forog kockán. Hogy merre dőlnek el a dolgok, az valószínűleg hosszú évekre meghatározza a jövőt.

Ami az okokat illeti, világméretekben csökkennek az egyenlőtlenségek, az egyes országokon belül viszont nőnek, mert a különböző rétegek nem azonos arányban részesülnek a globalizáció áldásaiból. A migráció pedig már jóval a mostani hullám előtt véget vetett a nyugati társadalmak etnikai egyszínűségének. Megoldásként Mounk a befogadó nacionalizmust javasolja. De minden nyitottság mellett szükségesnek tartja az állam ellenőrző szerepének fenntartását. A legfőbb üzenet azonban az, hogy a liberális demokráciát aktívan kell védeni.

The Guardian: Trump menesztett nemzetbiztonsági főtanácsadója azt mondta a szélsőjobbos francia Nemzeti Front konferenciáján, hogy a történelem az ő oldalukon áll és győzelemről győzelemre vezeti őket. A szintén szélsőséges Bannon azt fejtegette előre be nem jelentett lille-i felszólalásában, hogy a Front National része egy mozgalomnak, amely nagyobb, mint Olaszországban, Lengyelországban, vagy Magyarországon. Idézte Trumpot, aki kijelentette, hogy elegük van a globalistákból, az önző bankokból és kormányokból. Szerinte az elnök célja hármas: megakadályozni a tömeges bevándorlást, rábeszélni az amerikai cégeket, hogy vigyék haza a termelést Kínából és végül, hogy kivezesse az országot az iraki és afgán mocsárból. Hozzátette, hogy a tanácskozás részvevőit a másik oldal rasszistának, idegengyűlölőnek, vagy akárminek minősíti, de már hiába, mert azok csak egyre erősebbek lesznek. A lap hozzáteszi, hogy a választási kudarc után Marine Le Pen éppen próbálja újraszervezni az FN-t. A cél az, hogy megszabaduljon ellentmondásos múltjától és jelezze, hogy készen áll a kormányzásra. A bírálók szerint azonban kérdés, hogy erre a célra mennyiben volt alkalmas Bannon vendégszereplése.

Die Welt: A konzervatív újság úgy látja, hogy Oroszország nem szereti Európát és Putyin alatt a fő célja az, hogy meggyengítse az uniót, és ebben a földrész sokszor segít is neki. Az elemzésben a lap fő kommentátora nagy tévedésnek nevezi a németek részéről, hogy európai államnak tekintik a mai orosz hatalmat. Az meg az egész Nyugat részéről nagy melléfogás, hogy azt hiszi: Moszkva számára a demokrácia a természetes kormányzati forma. Továbbá az sem igaz, hogy az orosz társadalom liberális volna, csak ne lenne az elnök meg a titkos szolgákból és oligarchákból álló szindikátus. Éppen az ellenkezője a helyzet: a szabadgondolkodók gyenge, magányos harcosok, akiknek belátható időn belül semmiféle befolyásuk nem lesz a dolgokra orosz földön.

Oroszország nem a kontinens része és elege van abból. Arra törekszik, hogy teljes erőből lejárassa az európai gondolatot, így az unió feladja az egyesülés politikáját. Akkor ugyanis nem egy szervezettel, hanem sok törpeállammal kellene tárgyalnia, amelyek vagy a Kreml bűvkörébe kerülnek, vagy hagyják magukat annyira megfélemlíteni, hogy teljesen jelentéktelenné válnak. Ez esetben Moszkva újra világtényező lehetne. Putyin csak ez akarja, és most mindennél kedvezőbbnek ítéli meg az esélyeket. Érzi az európai és amerikai mentális, illetve politikai válságot, és ügyesen ki is használja azt. Aknamunkával, csábítással és fenyegetéssel próbálja felpuhítani a földrészt, és meglehetősen messzire jutott a cél elérésében. Jelenleg az olasz választás eredménye jelenti számára a legnagyobb sikert. A jobboldali populisták először kerültek többségbe az EU egyik központi államában, így ott mostantól nagy ellenállásra kell számítani a brüsszeli tervekkel szemben.

Putyin miatt egyre törékenyebb az európai összefogás. Magyarország, Csehország és Szlovákia a lehető legnagyobb gazdasági előnyt igyekszik kicsiholni a különleges orosz kapcsolatból, de úgy, hogy ne kockáztassa a szakítást az amerikaiakkal és az európaiakkal. És látnivaló, hogy a Nyugat nem kíván meghalni, mondjuk, Tallinért. Szóval nem jól áll a kontinens szénája. Itt volna az idő, hogy a helyzet láttán mozgásba hozza a védekező képességét!

Die Welt: lAz unió tényfeltáró bizottsága a kétnapos pozsonyi látogatás után élesen bírálja a szlovák kormányt, ám annak leginkább a nép egyre erősödő haragjától kell tartania az újságíró gyilkosság után. És a hatalom egyre idegesebb. Kínjában Fico is előkapta érvként Sorost, de válaszként új Orbán Viktorként gúnyolták ki. Az amerikai nagykövet pedig felszólította, hogy ne terjesszen semmiféle összeesküvés elméletet. Az EU delegációjának vezetője, a CDU-s EP-képviselő, Ingeborg Gräßle (aki Magyarországon korrupciós ügyekben járt - a szerk. megj.) úgy értékelte, hogy az ország lángokban áll, a miniszterelnökre hatalmas nyomás nehezedik, de folyton csak olajat önt a tűzre. Ostromlott erődben érzi magát. A saját körét egyre szorosabbra zárja, és aki nem tartozik oda, az ellenség. De csak túl akar jutni a válságon, anélkül, hogy megoldaná.

A vendég – Fico egyik közvetlen munkatársára utalva – arról is beszélt, hogy a kormányban nincs keresnivaló olyasvalakinek, akit szálak fűznek a maffia egyik cégéhez. Hozzátette, hogy jelezte: Kalinák belügyminiszternek le kellene mondania. És a pénteki hatalmas tüntetés azt mutatja, hogy az emberek nem engednek, a kabinet távozását követelik. Csak éppen egy nyugati diplomata szerint ha egy valaki lemond a vezetésből, akkor az egész hatalmi szerkezet kártyavárként omlik össze, ezért a végsőkig kitartanak. A másik oldalon viszont erős a civil társadalom. Ebben a helyzetben nagy szerep jut annak, miként dönt hétfőn vagy kedden a Híd-Most, vagyis hogy kilép-e a koalícióból. Ha igen, akkor Fico próbálkozhat a kisebbségi kormányzással, vagy új választásokat írhat ki. De addig még hosszú az út.

A nemzeközi lapszemle elsőként itt jelent meg.