Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

A hír szent, a vélemény szabad: A friss ügyek hatása a választásra

A hír szent, a vélemény szabad: A friss ügyek hatása a választásra
Újnépszabadság-blog

Három vélemény. Széky János (http://parameter.sk), Kolozsi László (író, publicista) és Gomperz Tamás (hvg.hu) kommentál. Széky János: Akkor még egyszer, és lassan mondom. Kósa kötvényvásárlási ügye nem egy korrupciós ügy a sok közül, hanem arról szól, hogy  valamilyen szinten (magyar vagy más) állami pénzből, magyar kormányzati jóváhagyással vagy utasításra  megcinkelték a magyar államkötvény-piacot. Ez elsőrendűen nemzetközi botrány (nem fogom félrevinni azzal, hogy szájbarágom, mért nagyságrendekkel súlyosabb az Eliosnál).

Továbbá az is kiderül belőle és a kezeléséből, hogy az Orbán-kormányzat elvesztette a teflonjellegét. (Ezt már régebben mondom, hogy O. agyi energiája már nem elegendő a saját maga által előidézett balhék hatástalanításához. Kiderült a Direkt36 oroszos cikkéből is.) Előbb-utóbb, minden választásról függetlenül, maga fogja előidézni az összeomlását.
Ezek után, ha a magyar ellenzék odáig jut el, hogy milyen butaságokat beszél már megint ez a Kósa (Semjén, Németh Szilárd stb. stb.), és a saját nagy eszének örülve faragja tovább a szóvicceit, a pártok pedig az istennek se (most se) akarják megérteni, még csak meg sem akarják tudni, hogy mi történt valójában, és folytatják a mókás akcióikat meg a választókerületi sakkozgatást (mintha választás volna) meg a politikailag dilettáns "oktatásésegészségügyezést", ahelyett, hogy legalább az ölükbe hullott lehetőséget akarnák kihasználni (felőlem ebben aztán össze is foghatnának), akkor megérdemlik a sorsukat

Kolozsi László: Kicsit hosszú lesz. Egy tegnapi komment, amit azóta töröltek: Gondolkoztam ezen az abszurd sztorin, és eszembe jutott egy összeesküvés-elmélet. Ami némiképpen reálisabb, mint az a sok sületlenség. Van benne számos luk, mint minden ilyenben, és akár az is lehet, hogy úgy hülyeség, ahogy van. De azért íme.
A 2010-i kormányváltás után az első év a politikai tisztogatással és a pénzbeszedési rendszer felépítésével telik el. Az EU-pályázatok másfél évre leállnak, amíg az építőipart betörik és a pénzeket becsatornázzák. Nagyjából 2011 közepétől, inkább végétől kezd el nagy ütemben dőlni a pénz Orbán környezete felé. Már 2012-ben is legalább 2 milliárd euró lehet a központba beáramló pénz mennyisége, amit az első időben elég szervezetlenül kezelnek. Orbán paranoid, ezért próbálja nem külföldre vinni a pénzt. Egy saját bankjuk van: a Spéder kezében lévő FHB. Nem mellesleg Spéder könyékig benne van a Magyar Postában, ráadásul ambícionálja a takarékszövetkezeti rendszer bekebelezését is. Ha az integrációt Spéder képes lenne végig vinni, ahogy Orbánnak megígérte, akkor akár az OTP ellenpontjaként is fellépni képes bankká hízlalhatja birodalmát, ami Orbánnak is fontos. Nemcsak azért, mert így Csányinak is odadörgölhet egyet, hanem egyszerűen lesz hol tartania a pénzét. Spédert Orbán szorosan fogja, egyebek között a 2008-i bankválság miatt az FHB kimentésére adott állami segítségen keresztül, vagy a takarékszövetkezeti integráció garancia-alapjának feltöltésére adott állami százmilliárdon keresztül. Így az első időkben megvan a bizalom, a beáramló Orbán-pénzek végállomása nagy arányban az FHB, ami idővel kibővül egyes takarékokra is (például a Mészáros családot is finanszírozó B3-ra). Alig másfél évvel a rendszer beindulása után a beáramló pénz mennyisége elképesztő, 2013-ra már eléri az évi 3–4 milliárd eurót, és még akkor indulnak be újabb csatornák: elindulnak a letelepedési kötvényes off-shore cégek, beindul a MET, eszetlen tempóban pörögnek ki az EU-s pénzek, zavartalanul áfáznak a baráti cégek.
A pénz mennyisége egyre zavaróbb, a kis FHB és érdekeltségei mérlegéből kilóg a lóláb, a bankfelügyelet szeme láttára nem lehet ennyi pénzt itthon tartani. Ráadásul, nyilván nem a Fidesz és Orbán Viktor nevén futnak a számlák, hanem gyaníthatóan félig, vagy teljesen fiktív neveken, lásd az örökbecsű Josip Tot és Kaya Ibrahim, csak magyar kiadásban. A fiktív emberek számláit viszont nagyon is valós emberekből álló meghatalmazott rendelkezők irányítják, akik a NER belső körébe tartozó emberek lehetnek. Emiatt lehet Kósának ilyen mesebeli meghatalmazása. Az elképesztő összegek és a fiktív számlatulajdonosok miatt egyre fenyegetőbb a bankfelügyelet hatásköre, egyáltalán létezése. Ezért a felügyeleti okoskodások megelőzésére 2013 végén a PSZÁF-ot begyűrik az MNB-be, Matolcsy alá, és létrehozzák a droidokból álló Pénzügyi Stabilitási Tanácsot. A PSZÁF kicsinálva, már nem okoskodhat. Nem mellesleg Habonyék közben a világ minden sarkában cégeket és számlákat alapítanak és tartanak fenn.
2014 végéig alapvetően csend-rend van, bár egy balhé kibukik. Habonyék megzsaroltak egy rakás céget, a dilettánsok még amerikaikat is, akik persze jelentenek az otthoni nemzetbiztonságnak, emiatt beindul a kitiltási botrány, A NAV elnökének személyes érintettségével, emlékezetes jelenetekkel. Színre lép a kirúgott NAV-os adóellenőr, Horváth András is, és híres dossziéját lobogtatva közli, hogy évi 1000 milliárdot lopnak el ÁFA-csalók állami segítséggel. A kitiltási botrányt kibekkelik, Horváth Andrást kicsinálják. A NER-pénzszivattyú működik tovább, a cégek nagy része fizet, a pénz őrült tempóban áramlik be.
Zárójelben: Orbán persze paranoid, Spéder mellett a kezdetektől kezdve futtatja Töröcskeit is, aki a Széchenyi Bankot gründolta a semmiből. Mit ad isten, 2013-ban pár milliárdért az állam is beszáll a Széchenyi Bankba. Ekkor a banki különadók és üzengetések időszakát éljük, az állam sorban megzsarol több bankot is, hogy vagy eladják a hazai érdekeltségeiket, vagy az állam kicsinálja őket. Ekkor történik a Rejtő-regénybe illő eset, hogy Töröcskei zugbankja 1 eurós ajánlatot tesz a Raiffeisen megvásárlására. De Töröcskei egy dilettáns bűnöző (ami megszokott dolog a NER-ben), és már 2014 végén belebukik a sok rokon és NER-huszár hitelezésébe. A bank pénzét szétlopták, de Töröcskei jó elvtárs volt, így ő megússza, sőt pár év múlva új pozíciókat kap. Zárójel vége.
És ekkor beüt a 2015-i brókerbotrány. Sorban dőlnek be a brókerek, Quaestor, Buda-Cash, Hungária, DRB stb. Talán még Orbánnak is lehetett némi pénze ezeknél, ami bebukott. Orbán kurva ideges lesz, megérzi, hogy a pénze akár el is veszhet az általa amúgy gyűlölt bankárok miatt, ráadásul a nép is hörög. Spéder teljesítményével is elégedetlen, ezért átrendezésbe kezd. Spédernek bejelenti, hogy kivonja a NER-pénzeket az FHB-csoportból. Spéder azonnal tudja, hogy ez mit jelent. Milliárd eurós nagyságrendről van szó, tudja, hogy ezzel a forrásigényes tervei a Posta–Takszöv–FHB-birodalomról ugrottak, sőt, ekkora forráskivonásra még az FHB is rámehet. Ezért minden eszközzel tiltakozik, ellenáll. Orbán berág, végrehajtják a forráskivonást és megtörténik Spéder kicsinálása. Spéder egy darabig próbál okoskodni, de amikor hetente indul ellene egy újabb nyomozás gazdasági bűncselekmények miatt, hamar ráébred, könnyen sitten töltheti a következő 10–20 évét. Ezért becsicskul, sorban elad mindent és eltakarodik. Az FHB mérlegfőösszege bezuhan, 200 milliárddal csökken 2015-ben.
Orbán a portfolió átrendezésével tölti egész 2015-öt. Folyton Svájcba járkál, vonattal, repülővel, tán még kisbuszával is kisunnyog stikában. Utólag a svájci utazásait idióta magyarázatokkal indokolja a kabinet, amely szerint sportvezetőkkel találkozik, meg gyerekkórust hallgat meg.
2015 végére helyreáll a rend, a pénz kimentve Svájcba (azaz szanaszét a világba), Spéder kicsinálva, Csányival kibékülve, de saját bank az még mindig nincs. Orbán saját kezébe veszi az ügyet. Régóta nyílt titok, hogy a bajorok szabadulnának az MKB-tól. Rárepülnek, és 2016 elejére egy rejtélyes konzorcium megveszi az MKB-t. Később kiderül, amit már ekkor is lehetett sejteni: a bank Mészáros–Szíjj–Matolcsy-érdekeltségbe kerül, azaz röviden Orbáné. AZ MKB-t állami pénzből feltőkésítik, az adófizetők ~150 milliárdjából kistafírozzák Orbán új szerzeményét. Innentől nyugalom van: van saját bank, a bankfelügyelet Matolcsy alá betolva kussol, a pénz meg csak áramlik. Orbánnak mára szinte korlátlan pénze van, szerintem elérheti a 8–10 milliárd eurót a likvid pénze, plusz a jegybankkal és MFB-vel megtámogatott MKB hitelezési kapacitása. Mellényzsebből veszik meg a TIGÁZT, a fél Balatont, a komplett magyar szállodaipart, vállrándítva tesznek ajánlatot a Telenorra, szó szerint ész nélkül, számolatlanul vásárolják a cégeket.
És akkor jön a kampány, és jön Simicska. Akinek a fiókja tele van a hasonló papírokkal. Hogy mi lesz a sztori vége, azt egyelőre nehéz elképzelni. Korábban úgy gondoltam, Simicska nem mer komolyan borítani, mert ő is csak egy nagyarcú, de súlyosan zsarolható NER-bűnöző. Hát majd most meglátjuk, bevállalja-e, vagy megmarad ezen a Semjén-bosszantó beszólogatás szinten.

Gomperz Tamás a hvg.hu-n arról, miért ment Lázár Bécsbe: “Miért mond ez az ember ilyen nyilvánvaló baromságokat, amitől pontosan annyira látszik szánalmasak, mint amennyire visszataszítónak? Azért, mert ez működik. Már csak ez működik. Ha bedob egy nyilvánvaló baromságot, akkor napokig azzal foglalkozik mindenki. Minél nagyobb a baromság és minél nyilvánvalóbb, annál tovább tart a hatása. Cikkek születnek róla, kitölti a felületeket előbb a hülyeség ismertetése, azután a hülyeség megcáfolása, előkerül például, hogy pár hónapja még az osztrák közbiztonságot dicsérte; de őt nem érdekli, ha idiótának tartja az ország kétharmada.

Az a lényeg, hogy a migráció legyen újra a téma. Bármi áron. Ezért jelentik be, hogy az ellenzék csepeli lakásokba akarja betelepíteni a menekülteket. Vagy azt, hogy bogarakat fogunk enni a minaretek árnyékában, ha az ellenzék győz. Ők is tudják, hogy ezeket nagyon kevesen hiszik el. De az nem érdekes. Nem akarnak már meggyőzni senkit, a kormányzásukról sem tudnak mondani semmit, viszont minden egyes napot győzelemként élnek meg, amikor nem a lopásról esik szó.
Három napja eltűnt az ELIOS a hírekből és a közösségi oldalakról, helyette a nyilvánvaló baromságokat tárgyaljuk. (…) Ezért ment Lázár Bécsbe hülyét csinálni magából, mert a pocakos tábornok némileg bepánikolt Hódmezővásárhely után. Feltehetően Németh Szilárd sem akkora tufa, mint amilyennek rendszeresen mutatja magát. Ő is a testével fedezi a felettesét. Ott állnak a téren letolt gatyával, nem számít, ha röhögnek rajtuk, már csak abban bíznak, hogy a látvány kitakarja Orbán vagyonát.”