Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

 A CEU elzavarása iszonyatos szégyen és veszteség Magyarországnak

 A CEU elzavarása iszonyatos szégyen és veszteség Magyarországnak  A CEU elzavarása iszonyatos szégyen és veszteség Magyarországnak  A CEU elzavarása iszonyatos szégyen és veszteség Magyarországnak

A magyar és a lengyel kormány kirekeszt, etnikai és vallási alapon határolja be a nemzetet. Nem tudni, mi jön a választások után, de talán igaza van Heller Ágnesnek, hogy Orbán megbuktatására a Jobbikkal is szövetkezni kell. A Nyugatnak tárgyalnia kell Orbánnal, mert az uniónak meg kell védenie a demokráciát és annak fő támaszát, a civil társadalmat.

A kommentár szerint mérget lehet venni arra, hogy a holnapi orosz álválasztásokon Putyin győz, ennél sokkal lényegesebb kérdés viszont az, hogy mely más országokban kerekedik még felül az elkövetkező években. Nyerésben van, ő az olasz választások nagy haszonélvezője. Ausztriában a koalíció tagja lett a szélsőjobbos Szabadságpárt, amely szerződést írt alá az elnök által mozgatott bábpárttal. A németeknél előretört az igen balos Balpárt, illetve a szintén szélsőjobos AfD. És a lista még folytatódik az oroszbarát görög, illetve magyar kormánnyal, de ide kell sorolni Le Pen 2. helyét az elnökválasztáson, valamint Trump győzelmét. A Brexit is Moszkva javát szolgálja, hiszen megerősíti a szétesés irányzatát.

Ilyen háttér előtt a korábbi orosz ügynök és a lánya elleni nagy-britanniai gyilkossági kísérlet nem egyszerűen bosszú volt, hanem az uralom kinyilvánítása. Hogy ezt is megteheti, mert a másik oldal gyenge. És valószínűleg igaza van. Érdemi szankciók nem várhatók. De a nagy gond az, hogy Putyin hisz az erő elvében és annak megfelelően cselekszik is, mégpedig gonosz módon. A politikus egy bűnöző, aki egyértelmű veszélyt jelent a demokratikus társadalom szempontjából. Izgalmas, mint egy tigris, amikor lecsap az áldozatára. És amíg megteheti, hogy lecsapjon, addig egyre újabb csodálókat szerez és további választásokat nyer, más államokban is.

The Wall Street Journal: Populista kihívás érte a demokráciát Közép-Európától Amerikáig, ám meg kell különböztetni a demokratikus intézmények elleni tényleges fenyegetést, illetve azt, amikor politikai nézetkülönbségek állnak fenn. Így vélekedik a kérdés egyik szakértője, William Galston, a Brookings Intézet vezető munkatársa. Orbán Viktor hitet tett az illiberális demokrácia mellett és több szomszédállam is ég a vágytól, hogy kövesse. A magyar vezető megpróbálja bezáratni a CEU-t és megalázó módon támadja Soros Györgyöt. Budapest és Varsó egyre inkább másokat kizáró etnikai és vallási alapon határozza meg a nemzeti identitást. A csehek, szlovákok és osztrákok ugyane felé tartanak. Itt az a veszély a lényeges, amely a szabad sajtót, a független civil társadalmat, az alkotmánybíróságokat, a jogállamot, tehát a liberális intézményeket éri. Ám a köztársaság elleni fenyegetés nem azonos a politikai vitákkal. 

A populizmus a gazdasági nehézségekből nőtt ki, de az okok közé tartozik a félelem a bevándorlástól, a kultúra elvesztésétől, továbbá az is, hogy az embereknek elegük van a politikából. Előtérbe került a tudás alapú gazdaság és emiatt távoli városokban és falvakban a kevésbé képzett rétegek úgy érzik, leértékelődtek, és ez fokozza a társadalmi megosztottságot. Az elitek lelkesedése a nyílt társadalom iránt szembemegy a tömegek igényével a gazdasági, kulturális a politikai stabilitás iránt. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, az idealizált múltba vágynak vissza, amiről a feltörekvő politikusok azt ígérik, hogy visszahozzák. Egyre többen akarnak erős vezetőt, aki hajlandó megszegni a szabályokat, hogy haladjanak a dolgok. 

A populista hullámot a karizmatikus politikusok határozott retorikája és érzelmi vonzereje jellemzi. Viszont nincs összefüggő elmélete, filozófiája. Elfogadják a népi szuverenitás és a többségi demokrácia elvét. Ugyanakkor mind rosszabb véleménnyel vannak az egyénnek és a kisebbségeknek nyújtott liberális védelemről, mert úgy gondolják, hogy azok más érdekeket és értékeket követnek, mint a „nép”. Ebből következik, hogy egyesek a nép ellenségei. Pedig homogén lakosság nem létezik. Aláássa azután a demokráciát az a feltételezés is, hogy a „népnek” monopóliuma van az erényre. Ilyen körülmények között ugyanis nehéz kompromisszumot elérni. A populizmus igényli az állandó harcot az ellenségekkel, állandó nulla-összegű viszályokba taszítja a társadalmat. A kisebbségek jogait fenyegeti és lehetővé teszi, hogy az erős ember lebontsa a korlátokat, amelyek elzárják a tekintélyelvűség felé vezető utat. 

A liberális demokrácia védelmezőinek reagálniuk kell, amikor a populisták megindulnak a szabad sajtó ellen, meggyengítik az alkotmánybíróságot, kezükben összpontosítják a végrehajtó hatalmat, vagy éppen etnikai, vallási, nemzeti alapon a partvonalra nyomnak bizonyos csoportokat. Először is meg kell határozniuk, hogy mi jelenti a valódi veszélyt a liberális intézményekkel szemben és fel kell lépniük ellene. Másodszor meg kell békélniük a nemzeti szuverenitással, így azzal, hogy a határok ellenőrzése jogos lépés a szuverenitás védelmére. Jogosnak kell elismerniük a bevándorlásról folyó vitát. Végül pedig gazdasági növekedést kell elérni, annak eredményéből azután mindenkinek kell adni. Ha a demokratikus közösségek nem látják maguk előtt a jobb jövőt, az elvezethet a rendszerváltás követeléséhez. 

Tablet: A magyar miniszterelnök egykor virágzó demokráciából az európai tekintélyelvű nacionalizmus előörsévé teszi az országot. Ezzel a tapasztatalattal tért haza háromhónapos budapesti tanulmányútjáról a Harvard egyik kutatója, aki véleményét az egyik legbefolyásosabb amerikai zsidó portálon tette közzé. Susan Rubin Suleiman, aki a CEU meghívására járt nálunk, megjegyzi, hogy a kormányfő megpróbálja kiűzni ezt a nagyszerű intézményt. A szerző sem tudta kivonni magát a politikai légkörből, mert mint írja, a hatalom mocskos kampányt folytat az intézményt alapító üzletember ellen, és igencsak feltűnöek a kísérő antiszemita felhangok. Azon kívül pedig azért nem, mert közelednek a választások. 

A szerző 10 éves korában a családjával vándorolt ki, de a rendszerváltás után többször jött haza, ám sokáig csak távolról követte, mi folyik a Közép-Európai Egyetem, illetve a demokráciát támogató, külföldi segítséggel működő szervezetek ellen. A CEU ügyében New York Állam már aláírta a megállapodást, de nem biztos, hogy a magyar fél valaha is csatlakozik ahhoz. Ha így lesz, az intézmény rákényszerül, hogy máshová költözzön, ami nagy veszteség lenne Magyarországnak, és újólag alátámasztaná, hogy pusztul a demokrácia. Orbán 2014 óta még tovább vitte az országot az illiberális rendszer felé. Támadja az EU bevándorlási politikáját, miközben nagy pénzeket kap Brüsszeltől. A támogatások jelentős része a miniszterelnök üzletember barátainak a zsebébe ment. Sokan ismét tanácsosnak tartják, hogy távoltartsák magukat a politikától. Mint egykor Kádár alatt. 

A hivatalos megnyilatkozásokban sűrűn felbukkan az antiszemitizmus. A beszámoló ezzel együtt sokkolónak és gusztustalannak minősíti a Soros elleni plakátokat. Az üzenet az: a befolyásos zsidó spekuláns lehetővé teszi, hogy nem kívánatos idegenek elárasszák a keresztény Európát, mert le akarja rombolni az itteni kultúrát. Nagy kérdés, hogy miként lett sok magyar szemében az elsőszámú közellenség ez a 87 éves emberbarát? A zsidóság vegyes választ adott a hadjáratra, és általában a kormány tevékenységére. Egyesek azt mondják közülük, hogy az autokrata lépések rendkívül veszélyesek, ezért Orbánt meg kell buktatni a választáson. Ez odáig ment, hogy Heller Ágnes felvetette: az ellenzéknek együtt kell működnie a Jobbikkal. Máskülönben hatalmon marad a Fidesz, amely mára igazi szélsőjobbos erő lett, és a választás után felszámolja a demokrácia maradékát, a sajtószabadsággal az élen. 

Más zsidó szervezetek egész jó viszonyban vannak a kormánnyal. A zsidó kultúra virágzik, nincsenek antiszemita atrocitások. Sokan vélik úgy a közösségből, hogy Orbán személy szerint nem zsidóellenes, bár szégyentelenül rájátszik az antiszemitizmusra a Soros elleni támadások során. Szóval az élet kellemes Pesten, mégha a politika rothadt is. Hogy ez meddig megy így, azt nem lehet tudni. Amikor nem kevesen tiltakoztak a CEU kiebrudalása ellen, jöttek a burkolt fenyegetések. Az is világos, hogy ha valaki kinyitja a száját a tudományos világban a rezsim ellen, az nem kap támogatást az államtól a kutatáshoz vagy a tanulmányutakhoz. Ezért az emberek egyre óvatosabbak. Az nem egyértelmű, hogy mi lesz, ha Orbán ismét győz, de nem sok jót ígér, hogy Steve Bannon hősnek és a mai politikai legfontosabb személyiségének nevezte a magyar vezetőt. Lehet, hogy a végén igaza lesz Heller Ágnesnek? 

Le Monde: Orbán Viktor törődik a határok túli magyarokkal, akik közül már egymillió embernek adtak állampolgárságot, így sorsdöntő lesz, hogy ők kire voksolnak. A miniszterelnök 7 éve igyekszik egyesíteni a nemzetet, túllépve a trianoni határokon. A környező államokban kb. 2 millió magyar él, közülük idáig 335 ezren jelezték, hogy április 8-án élni kívánnak szavazati jogukkal. Ők levélben is eljuttathatják voksukat, szemben azzal a 3-500 ezer magyarral, aki nyugaton dolgozik. Pulai András a Publicus Intézettől azt mondja, hogy az újonnan honosítottak 97 %-a a kormányt támogatja. Ugyanakkor Nagy-Britanniában az ott élő magyarok kénytelenek elmenni a konzulátusra, hogy bedobják az urnába a szavazatukat, ami igazságtalan. 

A hatalom tudja, mekkora a tét, ennek megfelelően babusgatja a határon túliakat. Kéri László arra emlékeztet, hogy a kabinet a múlt év végén 140 milliárd forintot tett félre nekik, a cél az, hogy a Fidesz mellé állítsa őket. Csak éppen az anyaországi lakosság többsége nem nézi jó szemmel ezt a nagyvonalúságot. 68% helyesli, hogy útlevelet kapnak a szomszédságban élő magyarok, ám 53% nem ért egyet az anyagi támogatásukkal. 57% nem látja be, hogy miért voksolhatnak. 

Ugyanakkor a magyar állampolgárság kinyitja Szezám kapuját a nyugati munkaerőpiac felé, ez vonz pl. igen sok romániai magyart. Pásztor István, a VMSZ elnöke el is ismeri, hogy az ő közösségükön belül nagy szerepet játszanak a gazdasági megfontolások. És a szerbiai magyarok közül 10% nyugatra költözött a magyar állampolgárság birtokában, ami érzékeny veszteség a délvidéki kisebbségnek. A Jobbik kifogásolja a honosítás során tapasztalt visszaéléseket. Így azt, hogy több tízezer szerb és ukrán magyar papírokat kapott, noha egy szót sem beszél magyarul, viszont sokan közülük az alvilágnak dolgoznak. Erre az illetékes államtitkárság úgy reagált, hogy 35 ezer kérelmet utasítottak vissza, vagyis az ellenőrzés alapos. 

Kurier: A volt osztrák kancellár egyre nagyobb nyugtalansággal figyeli, mennyire instabilak lettek mostanra a közép-európai társadalmak. Erhard Busek, aki a térség egyik elismert szakértőjének számít, az okok között említi meg, hogy a lakosság alapvetően nem tartja sokra a politikát. A csekély választási részvétel aláássa az állami intézmények tekintélyét. Nem építik módszeresen a demokratikus szerkezeteket, és ez azután megkönnyíti az olyan populisták dolgát, mint Orbán és a lengyel kormány, amikor alá akarják ásni az alapjogokat. És csak besegít nekik, hogy sok polgár teljesen közönyös a demokrácia iránt. Ehhez járul még a fel nem dolgozott szocialista múlt. Sok mai vezető politikus egykor pártfunkcionáriusként vagy legalábbis a kommunista párt híveként kezdte pályafutását. Mint akár Fico vagy a cseh miniszterelnök, Babis. Őket Busek egyszerűen csak oligarcháknak tartja. Vagyis kifelé demokraták, valójában azonban olyan hálózatot működtetnek, amelyek megkerülik, illetve becsapják a demokratikus intézményeket. 

Viszont optimizmusra hangolja az osztrák politikust, hogy Szlovákiában ennyien tüntetnek, illetve hogy Magyarországon Orbán Viktoron kívül ismét jelentkeznek más hangok is. Vagyis hogy van civil társadalom, amely kész fellépni. Polgárok, akik bíznak a békés változásban. Azt azonban nem hiszi az elemző, hogy a válság erőszakba torkollna. Ugyanakkor Busek szerint a helyzetért felelősség terheli a Nyugatot is, mert az a gazdaságra összpontosított és nem figyelt oda kellőképpen a demokráciára és annak legfontosabb pillérére, a civil társadalomra. Hozzáteszi, hogy nem segít, ha Brüsszel ujjal mutogat az olyanokra, mint a magyar kormányfő. A magyar demokráciát ugyanis nem mozdítja elő, ha Orbán minden nap azt olvassa az újságban, hogy ő milyen rettenetes. Tárgyalni kell vele. 

Der Spiegel: A szlovák kormányfő csupán a látszat kedvéért köszönt le, de igyekszik immár a háttérből mozgatni a szálakat, ahogyan azt több más erős ember is csinálja a térségben. Így Lengyelországban, Romániában, Szerbiában és Montenegróban. Fico egy egész hálózatot működtetett, annak tagjai gátlás nélkül, a törvénytelenség határán mozogva szedték meg magukat. A miniszterelnök mindig igen ügyesen kikerülte a korrupciós és egyéb vádakat, az álláspontját a helyzetnek és a nagyközönség igényének megfelelően alakította. Csakhogy jött a kettős gyilkosság, és az megrázta a lakosságot, amely a hatalmat erkölcsileg felelősnek tekinti a történtekért. Ezért csak idő kérdése volt, hogy Fico mikor kényszerül venni a kalapját, de csak formálisan, taktikai megfontolásokból.  

A választásokat azonban el akarja kerülni, mert pártja nagy veszteségeket szenvedne és a bukás szélére taszítaná az említett hatalmi hálózatot. Ennek elhárítására igyekszik felhasználni az új miniszterelnököt, Pellegrinit Fico, aki megmarad a SMER élén. De hogy meg tudja-e menteni ily módon a befolyását, az teljesen bizonytalan. A hármas koalíció belülről forrong, ráadásul hatalmas befolyást fejt ki a nyilvánosság. Pozsonyban más másutt tegnap is tízezrek vonultak az utcára. Azt követelik, hogy távozzon az egész kabinet és legyenek új választások, mert az országban alapvető fordulat szükséges. A polgári mozgalom jelszava: „A tisztességes Szlovákiért!“  

A nemzetközi lapszemle elsőként itt jelent meg.