Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Köszönjük, kedves Győző! – „Válogatott kalandozásaim Informatikában” 

Az újságíró archívumából: Köszönjük, kedves Győző! – „Válogatott kalandozásaim Informatikában” 
Kulcsár László

Kovács Győző nem érhette meg az idei, 85. születésnapját: 1933-ban született, 2012-ben elhunyt. Nagyszerű ember volt: villamosmérnök, számítástechnikus, informatikus, az informatikai kultúra jeles terjesztője – ekként ismerte meg mindenekelőtt a szakma. A róla szóló lexikoncikkek általában elfelejtik megemlíteni: és újságíró, szerkesztő. Hetvenedik születésnapja előtt néhány héttel írtam róla (Infovilág, 2003. január 21.), és most rá emlékezve teszem közzé akkori soraimat. (Kovács Győző; foto: bitport)

„Szekszárdon születtem, a számítástechnikát szeretem”. Ráadásul némi fizikai közelségben is volt gyermekkorában Kovács Győző Babits Mihállyal, lévén a költőóriás egykori otthona éppen átellenben Kovács gimnáziumi igazgató úrék házával. Babitsot ismeri csaknem minden magyar és a fél világ, de ki ez a Kovács Győző?

Végzettsége szerint okleveles villamosmérnök. Éppen az idén 70 esztendős – az igazolványa szerint. A valóságban örökifjú, olyan jó ötvenes. Győző barátunk (engedtessék meg a szakmabelinek ez a közvetlenség) a szó szoros értelmében vett intézmény. Mérnökségén túl kiváló (nem csupán szak)újságíró, számítástechnika-történeti és -ipari múzeumszervező, előadó, anyaggyűjtő, élvezetes anekdotázó, mérsékelten bohém és mindenekelőtt csupa szív ember. Készséges, nagy tudású, a hivatásáért/hivatásaiért rajongó, kockás zakós, habfehér inges, csokornyakkendős úriember.

Most éppen íróként köszönhetjük. Megírta ugyanis a magyar (meg egy kicsit a külföldi) számítástechnika történetét a (h)őskortól úgy a hatvanas évek második feléig. Aztán pontot tett informatikai válogatott kalandozásainak első korszaka után. Megígérte: „folyt.köv.” – és ezt várjuk is. Várja mindenekelőtt a szakma. Várják a ma már havas, ám emelt fővel közöttünk élő, jócskán előrehaladott korú, ugyanakkor friss lelkű „kalandorai”, Győző kollégái, tanárai, időnként szakmai ellenfelei (de sohasem ellenségei!). Az elektrotechnikai-elektronikai, számítástechnikai közösség, a szakújságírók (és remélhetőleg a jó tollú, nem szakbarbár riporterek, akik számára hálás alany lehetne Kovács Győző), továbbá a leendő mérnökök, a fizika, a matematika, a természettudományok iránt érdeklődő ifjúság, gyerekeink, unokáink.

Győző ugyanis mindenkinek tud újat, érdekeset, lebilincselőt mondani: bizonyíték rá a minap – Neumann János születése 100. évfordulójára – megjelent „Válogatott kalandozásaim Informatikában” című, jó 300 oldalas, sok képpel illusztrált (a szerző kiváló fotós is!) kötete. Ha az író semmi egyebet nem örökített volna meg könyvében, csupán az első magyar számítógép megszületésének az ötletét, majd pedig a megépítését az ötvenes évektől, már akkor jó szolgálatot tett volna a magyar technikatörténetnek.

Nagyon kevesen tudják ugyanis, hogy a masina a Közérdekű Munkák Igazgatóságának irodáiban fogant, és a fura nevű intézmény nem volt más, mint az ÁVH által fenntartott kutatóintézet rab tudósok, műszakiak számára! Szabadulásuk után az alkotók útja egyenesen a Tudományos Akadémia újonnan alapított Kibernetikai Kutató Csoportjába vezetett. A „kíberbirodalomból” a kibernetika fenséges világába…

Engedtessék meg, hogy Győző könyvét MINDENKI figyelmébe ajánljam – elolvasásra, tanulmányozásra, tanulságul. Magam még csak belelapoztam, hétvégi csemegének, élvezetnek szánom, majd tovább adom a PC-t kis művészként kezelő-értő legnagyobbik unokámnak. Vele együtt azt a CDROM-ot is, ami kiegészítője a könyvnek: élőszóban vall önmagáról, kor- és kartársairól a szerző, és beszélnek a szerzőnek mindazok, akiket sikerült elérnie.

Köszönjük, kedves Győző ezt a művedet, és várjuk a folytatást. Jó erőt, egészséget hozzá!