Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Lassan, biztosan gyilkol az azbeszt

Lassan, biztosan gyilkol az azbeszt
(Tudósítónktól)

Egyre nagyobb figyelem fordul egy ritka rákos megbetegedés, a mezotelióma felé, amelynek jellemzője a hosszú, akár 20–40 éves lappangási idő. A diagnózist nehezíti, hogy tünetei kevéssé jellegzetesek, más betegségek tüneteivel is megegyezhetnek.

A mezotelióma egyfajta rákos megbetegedés, leggyakoribb okának az azbesztet tartják. A betegség a belső szervek felszínét borító hártyát támadja meg, elsősorban a mellhártyát (pleurális mezotelióma), bár előfordul a tüdő, a szív vagy a hashártya daganatos megbetegedése is.

A betegség tünetei a pleurális mezotelióma esetén – amely az összes mezotelióma-megbetegedés 70–90 százaléka – sem jellegzetesek (légszomj, éjszakai izzadás, krónikus köhögés, hátfájdalom, mással nem magyarázható súlycsökkenés), megegyezhetnek más betegségek tüneteivel is. A tünetek a betegség előrehaladtával egyre erősödnek.

Annak eldöntésére, hogy e tünetek esetén milyen betegség állhat a háttérben, feltétlenül orvoshoz kell fordulni. Fontos arról tájékoztatni a kezelőorvost, hogy a beteg érintkezett-e azbeszttel, ezzel a súlyosan rákkeltő anyaggal, mert az orvostudomány jelenlegi ismeretei alapján a megbetegedés hátterében leggyakrabban az azbeszt áll.

A kivizsgálás, a betegség egyértelmű meghatározása utáni célzott kezelés leggyakrabban csak néhány hónappal képes meghosszabbítani a beteg életét. Mert mire a tünetek jelentkeznek, addigra a kór már igen előrehaladott, a beteg életkilátásai rosszak, az átlagos túlélési idő legföljebb egy év.

Tekintettel arra, hogy Magyarországon 1982-ben tiltották be a szórt azbeszt használatát, a teljes tilalom pedig 2005-ben lépett életbe[1], várható, hogy a mezoteliómás megbetegedések száma a hosszú lappangási idő miatt emelkedni fog az következő években.