Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

„Ellenségnek tekinteni a szövetségeseinket nonszensz” – Jeszenszky Géza a kormány külpolitikájáról 

„Ellenségnek tekinteni a szövetségeseinket nonszensz” – Jeszenszky Géza a kormány külpolitikájáról 
Farkas József György

Jeszenszky Géza volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) kül- és biztonságpolitikai szakosztályának a vendége.  A történészből lett diplomata olyan propagandafogásnak tekinti az Orbán-kormány sorosozását, amely „hazugság, félrevezető és káros”. Az EU-val kapcsolatos orbáni magatartással pedig, mint fogalmazott, a legmesszebbmenőkig nem ért egyet. (Képek Kiss Árpád és Infovilág)

„Ebben a körben nem kell bemutatni” – köszöntötte Jeszenszky Gézát a találkozó moderátora, Kulcsár István. S valóban, az újságíró-szövetség tagjai közül azok, akik a rendszerváltás idején már aktívan művelték a hivatásukat, s akik nagy számban jelentek meg a találkozón, számos emléket őriznek az Antall-kormány egykori külügyminiszteréről. Már csak ezért is érdemes volt felidézni az akkori eseményeket abból a szemszögből, ahogy a veterán diplomata látta. Mindenekelőtt azt a nem lényegtelen körülményt, hogy – amint Jeszenszky rámutatott  – a kilencvenes évek elején konszenzus mutatkozott a pártok között a magyar külpolitika irányának és feladatainak meghatározásában és a hozzájuk vezető út kijelölésében.

A politikus méltatta az akkori reformkommunisták szerepét a békés rendszerváltásban. Ezzel magyarázta azt a jelenséget is, hogy a külügyminisztériumban a kilencvenes évek elején nem folyt tömeges tisztogatás, a korábban már nemzetközi tekintélyt kivívott magyar diplomáciai kar számos kiválósága nyugodtan folytathatta munkáját. Jeszenszky elismerte, hogy igyekeztek új erőket is bevonni, főként jó nyelvtudással rendelkezőket, és nemcsak a kormánykoalícióhoz, de az ellenzékhez tartozó pártok kádereiből is, éles ellentétben az Orbán-kormány 2010 utáni mindenre kiterjedő tisztogatásával, ami – mint fogalmazott – osztályvezetői szintig hatolt le, és a politikai megbízhatóság lépett a szakértelem, a tapasztalat és a tudás helyébe.  

Antall József, akit egykori külügyminisztere több ízben hangsúlyozottan méltatott, valóban Nyugat-barát külpolitikát képviselt, s ezt várta el diplomatáitól is, a világ magyarjaihoz való szorosabb kapcsolódást és a pozitív szomszédságpolitikát is hozzáértve. A németekkel (az 1989-i határnyitás következtében is) kialakított kitűnő viszony mellett más európai és atlanti kapcsolataink is ígéretesen fejlődtek, megalapozva későbbi csatlakozásunkat az EU-hoz és a NATO-hoz.

Jó ideig a Fidesz is osztotta mindezt, ezért is fogadta el Orbán Viktor felkérését a washingtoni nagykövetség vezetésére – folytatta a vendég. Az első váratlan megbicsaklás a vadászrepülőgépek vásárlásakor következet be, ugyanis az addig szóba került amerikai F–18-asok helyett a Gripenek mellett döntött az Orbán-kormány, s leginkább annak vezetője. A diplomáciailag is teljesen előkészítetlen aktus után lényegében elkezdődött a magyar–amerikai viszony lassú elhidegülése.

Jeszenszky Géza a 2010-i újabb Fidesz-győzelem után még elfogadta utódja, Martonyi János ajánlatát diplomáciai aktivitásának felújítására (közben régi kedvenc tárgyának, a történelemnek szentelte munkásságát), és Oslóba helyezték nagykövetnek – amit maga kért, rokonszenvezve a norvégiai és általában a skandináv politikai körülményekkel, de nem utolsó sorban a számára kedves sportszenvedély: a síelés lehetőségeivel (ami által kitűnő személyes kapcsolatokat is kiépített a helyi vezetőkkel).

Itt viszont a kapcsolatokat szinte tönkre vágta a budapesti vezetés váratlan akciója a Norvég Alap magyarországi működésének ellehetetlenítésére. A politikus ezzel indokolta, hogy önként felállt, s leköszönt oslói nagyköveti megbízatásról. Hozzátette: gyakorlatilag ez volt az első szembetűnő támadás a civil szervezetek ellen hazánkban, aminek folytatása, bővülése napjainkat is mérgezi. Legutolsó fejleményként az utóbbi idők intenzív „sorosozását” nevezte meg, amivel „a fél országot meghülyítették” – tette hozzá, nem túlzottan diplomatikusan, de nagyon találóan. Hangsúlyozta: a Soros elleni kampány „hazugság, félrevezető és káros”.

A hazai külpolitikai törekvéseket, s a mögöttük álló Orbán Viktort szigorú bírálattal illette. Ahelyett, hogy az Európai Unióban rejlő lehetőségeinket maximálisan kihasználnánk, az állandó „brüsszelezéssel” a velünk kapcsolatos ottani rosszkedvet erősítjük, s bár az EU bürokráciája szerinte is túlméretezett és nem eléggé hatékony, ezen az unión belül lehet javítani, szövetségeseket, barátokat keresve hozzá. „Ellenségnek tekinteni a szövetségeseinket azonban egyenesen nonszensz!” – figyelmeztetett. Ordítozással és egyre hangsúlyosabb oroszbarátsággal nem megyünk semmire – szögezte le Jeszenszky, hozzátéve, hogy „az orosz medve felébredt” és egyre fenyegetőbben viselkedik. Az oroszokkal folytatott politikánk még egy elem abban a negatív spirálban, ami a magyar–amerikai kapcsolatokat ma jellemzi. Tévedés azt hinni, hogy az USA külügyminisztériumában a „régi káderek” akadályozzák Orbán Viktor régóta áhított amerikai meghívását. Az is káros, hogy ezért a relációhoz jól értő nagykövetet, Szemerkényi Rékát tették meg bűnbaknak. A probléma kulcsa a huzamosabb idő óta Washington részéről megnyilvánuló burkoltabb és nyíltabb figyelmeztetések ignorálása. A politikus külön aláhúzta a CEU-problémát, rámutatva, hogy ha Trump elnök személy szerint talán nem figyel is erre az amerikaiak számára különösen érzékeny témára, stábja a Közép-európai Egyetem körüli huzavonát Amerika-ellenes támadásként értékelheti.

Jeszenszky Géza kiemelten foglalkozott a határon túli magyarokkal kapcsolatos mai hazai politikai vonalvezetéssel is, bírálva az Orbán-kormánnyal nem mindenben egyetértő erők ellehetetlenítésére irányuló budapesti szándékokat. Erre egyértelmű példa volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel szemben álló pártocskák támogatása, majd – amikor ez csúfos kudarccal végződött – magának az RMDSZ-nek a meghódítására irányuló törekvés. Pedig, tette hozzá, az erdélyi magyarság éppen akkor ért el eredményeket, amikor pártja bejutott a bukaresti kormányba és ott tevékenykedhetett céljai megvalósításáért.

A vendég többször is visszakanyarodott a mai külügyi vezetéshez. Bírálta, hogy az 1848 óta létező magyar külügyminisztériumot nemcsak nevében változtatták meg, hanem funkciójában is, a „külgazdasági” jelzőt állítva a tárcanév élére, mintegy igazolva azon tévhiteket, hogy a hagyományos diplomácia és a diplomaták munkája nem is annyira fontos. A jelen kihívásaira a tárca nem is tud idejében és helyesen reagálni. Az antalli elképzelés, amely szerint a budai Bem rakparton pártok feletti apparátus, egyfajta „civil service” kell, hogy működjék, soha olyan távol nem volt a megvalósulástól, mint a jelenben.  Pedig hazánknak nagyon fontos lenne, hogy szakemberekre támaszkodó, koncepciózus külpolitikai vezetése legyen, és a külpolitika ne kizárólag a belpolitikai érdekeket szolgálja – összegezte véleményét Jeszenszky Géza.