Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2018. december 15. Az év 349. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737440. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Ha ezt Ámor gondolta volna – A boldogság bőven termő iparága

Ha ezt Ámor gondolta volna – A boldogság bőven termő iparága
Elek Lenke

Ez az őrült – természetesen Amerikából importált – esküvőmánia, ami ma zajlik, semmi más, mint értelmetlen pénzkidobás, pláne, miután a házasságok fele válással végződik. De ha nem végződnék, akkor sincs értelme annyi pénzt kiadni – ráadásul a párok nem magukra költik a milliókat, hanem a vendégekre, a mama és a papa pénzéből. Inkább költenék, mondjuk, lakásra. (A képen: barokk esküvő Győrött.)

Az esküvő mára iparág lett, és nem intim családi esemény.

Elképesztő az esküvői ruhaválaszték, tehetős menedzser papától felfelé már nem kölcsönöznek, jó, persze a kölcsönzött ruha is 150 ezernél kezdődik – hanem külföldi vagy magyar szalonban rendelnek ruhát a menyasszonyok. A kölcsönzés egy volt szocialista országokbeli szokás, külföldön régen sem volt divat.

Persze még régebben, a II. világháború előtt sem kölcsön ruhában esküdtek a jobb famíliákban. De ha csak a ruháról lenne szó… Elképesztően blőd és giccses, persze, importált ötletek váltják egymást, ilyen például a nászajándék-lista. Ez sem magyar találmány, persze. Egyáltalán micsoda arcátlanság ez, rákényszeríteni a közeli hozzátartozókat, barátokat, hogy azt vegyék meg, amit mi szeretnénk, mindegy, mibe kerül. Praktikus, persze. És ha nem telik rá nekik?  Vagy ez fel sem vetődik?

Esküvő az 1960-as évek közepén.

A rendszerváltás után elkezdődött az esküvőszervezés iparágának beáramlása, először csak a ruhakölcsönzőknél. Sokszor az örömanyák erőltetik a habos, tüllös, fátylas, abroncsos szoknyás, netán sellőfazonú, többnyire nehéz, kényelmetlen és százezrekbe kerülő ruhák kölcsönzését vagy megvásárlását, mivel annak idején nekik erre nem futotta.

Akik leginkább éltetik és táplálják az egész hajcihőt, azok az esküvőkkel foglalkozó magazinok, ezekből is van jócskán, itt is erős a konkurencia, akik mind ennek az iparágnak a céghirdetéseiből élnek.

A barokk esküvő arája.

Ma már vannak esküvő kiállítások, amelyek egymással vetekednek helyszínben és kínálatban. Sőt, esküvő ellenkiállítás is létezik, mert Magyarországon élünk, mindenből kettő van sőt, három, például vendéglátós meg sommelier-szervezetből, sőt idegenvezetői szövetségből is.

Az éttermekben egy-egy vendég fejenként 20–30 ezer forintba kerül. Továbbá: meg kell venni a ruhát, gyűrűt, csokrot, dekorációt, fotóst, filmest, zenét, műsort. A helyszín-választék nagyon széles, de a hétvégék hamar betelnek.

Az amerikai tévéműsorok sugárzásának hatására ma már nem léteznek őrült ötletek, a szervezők semmin sem lepődnek meg. Szinte mindenütt rendeznek ma már esküvőt: távoli egzotikus szigeten, kastélyokban, tavon, hajón, vízben, víz alatt, csárdában, hegytetőn, barlangban. Van, aki bringával érkezik kimondani az igent, a többség azonban, ha telik rá, oldtimer limuzinon.

A külföldi esküvők erősen kezdenek divatba jönni, itthon és más országokban is, Ahogy egyre olcsóbbá válnak a repülőjegyek, úgy lesznek népszerűek a külföldön tartott lány- és legénybúcsúk, a budapesti romkocsma-negyed lakóinak boldogtalanságára.

Budapest és környéke, valamint számos más magyarországi helyszín is tökéletes adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy igazán színvonalas körülmények között várhassuk a hazánkba házassági szándékkal érkező párokat és családjukat – nyilatkozta az egyik vezető esküvőszervező cég igazgató asszonya.

Variációk egy témára.

– Minden adott az igazán egyedi és exkluzív házasságkötésekhez. Készítettek egy rövidfilmet is, hogy felvillantsák fővárosunk szépségét és különlegességét azok számára, akik még gondolkodnak azon, melyik országban találnák meg az ideális helyszínt, ahol összeköthetik az életüket. Jellemzően vegyes párok érkeznek, ahol legalább az egyiküknek van magyarországi kötődése.

De ezzel még korántsem értünk a trendek végére, sőt. Kell esküvői menetrend. Egy évvel előtte! Meg például kell a vendégeknek búcsúajándék. Ezt biztos egy ajándékforgalmazó cég találta ki valaha. Merthogy nem hallottam még arról, hogy bárki megőrzött vagy használt volna egy esküvőn kapott búcsúajándékot.

Meg vendégkönyv. Meg játszószoba vagy bébiszitter az álldogálásban elfáradt, unatkozó gyerekeknek. Meg fagylalt-catering. Galambröptetés. Rózsaszirom-szórás. Tűzijáték. Csokrok özöne az örömanyáknak, a koszorúslányoknak, összefoglaló film az esküvőről, ajándékköszönő lap fotóval – és még sorolhatnánk. Ma már ott tartunk, hogy saját illata is van egyes rendezvényeknek, amit külön erre a célra terveznek parfümőrök.

Megjelent az öko- vagy zöldesküvő is, bár ezzel is van azért munka. Főleg városi, értelmiségi körök a vevők a környezetvédő trendre. Minél kevesebb papírpocsékolás, ha meghívóban gondolkodnak, akkor nagyon kortárs stílusban és újrahasznosított papírból. Olcsó a dekoráció: virágok a mezőről kis befőttesüvegekben, gyakori a vega vagy a vegán menü, mindent helyi termelőktől szereznek be, hogy ne kelljen sokat szállítani, minél kevesebb műanyag, adalékanyag, energiafelhasználás.

Megfizethető ruha, lehet vintage, lehet a mamáé is, átalakítva házilag. A barátok zenélnek, fotóznak, filmeznek. Ajándékok helyett jótékony célra fordítják a rájuk szánt pénzt.

A minap olyan esküvői divatmagazin akadt a kezembe, amely a do it yourself, azaz csináld magad elven működik, a ráérő, ügyes kezű arák saját maguk készítik a meghívót, az ültetőcédulát, a dekorációt.

De mindez nem garancia a boldogságra. Lehet, hogy a vőlegénynek már az esküvő másnapjára elege lesz az egész felfújt cécóból. És én megértem.