Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Példátlan a nyugati sajtó érdeklődése a választás iránt, csak éppen a vélemények lesújtóak a kormányról

Példátlan a nyugati sajtó érdeklődése a választás iránt, csak éppen a vélemények lesújtóak a kormányról Példátlan a nyugati sajtó érdeklődése a választás iránt, csak éppen a vélemények lesújtóak a kormányról Példátlan a nyugati sajtó érdeklődése a választás iránt, csak éppen a vélemények lesújtóak a kormányról

Orbán Viktort leginkább a pénzzel lehet megfékezni, mivel az illiberális demokrácia az EU nagyvonalú alapjaiból prosperál. Magyarország a demokrácia ellensége lett és nagy veszély az Európa-terv számára. Úgy látszik, hogy a külügyminisztérium megszegte a pártsemlegesség tilalmát (is).

The New York Times: Magyarországon és Lengyelországban ellenséggé vált a demokrácia. Pedig a liberális Nyugat egykor az ígéret földjének számított mindkét állam számára, de mára már nem az. Így értékeli a helyzetet a világlap egyik legtekintélyesebb véleményírója, Roger Cohen. Budapesti tapasztalatai alapján azt írja: a magyar kormány számára Soros testesít meg mindent, amit megvet a hatalom: a nemzetközi spekulánsokat, a nemzet és a kereszténység megrontóit, a tömeges migráció elősegítőit. A miniszterelnök szemében a Nyugat az európai kulturális öngyilkosság színtere, ahol meghal család, egyház és nemzet, valamint a házasság és a nemek hagyományos felfogása. A veszély ellensúlyozására a politikus létrehozta a modellt, amelyben semlegesítik a bíróságokat, alávetik a sajtó javarészét, ördögnek állítják be a migránsokat, haveri kapitalizmus formájában új, hűséges elitet építenek ki. A történelmi emlékezet manipulálásával lendületet adnak az áldozati szerepnek, illetve a hősiességnek. Azt hirdetik, hogy az „emberek akarata” felülírja a fékeket és ellensúlyokat. A cél a versengő tekintélyelvűség, azaz újfajta egypártrendszer, amelyben megmarad a demokrácia burka, de jórészt elkerüli a versenyt, hogy csupán egyetlen eredmény születhessen.

Nincs totalitárius titkosrendőrség. Senki sem tűnik el az éjszaka kellős közepén. Szívesen látják a külföldi tőkét. Magyarország nem rab, de nem is szabad. Nagyobb gyanakvással tekint Brüsszelre és Merkelre, mint Putyinra. Lengyelország mindezt mintának tartja, de nem lehetnek sokkal lemaradva a csehek sem. Orbán üdvözli az „új korszakot”, amely azt tükrözi, hogy széles körű a vágy egy olyan demokráciára, amely nem nyílt. Egyébként úgy tudni, hogy az utcákon látható óriásplakáton megnagyobbították Soros orrát, ami olyan módszer, hogy azt Göbbels is kitalálhatta volna. A miniszterelnök tervéhez ellenségre van szükség. Ezt a migránsok szolgáltatták.

Az újságíró elment Fecsútra, ahol a stadion láttán az az érzés fogalmazódott meg benne, mintha egy űrrakéta szállt volna le Orbán háza mellett. A politikus megjutalmazza a vazallusait. Így lett Mészáros Lőrinc egyik pillanatról a másikra az ország egyik leggazdagabb embere. A lelátókon pedig a jelenlévők a hivatalos propagandát szajkózták, noha bevallották, hogy életükben nem láttak még egyetlen bevándorlót sem. A félelem méreg. Manapság sehol sem meglepőbb és látszólag perverzebb a szembefordulás a liberális demokráciával, mint a magyaroknál és a lengyeleknél, miközben az EU rengeteg pénzt adott a piacgazdaság és a jogállam megszilárdítására. Ám mint a nacionalista, idegengyűlölő bekeményedés mutatja: a kettő nem szükségszerűen jár örökké kéz a kézben.

The New York Times: Madeleine Albright azt latolgatja, vajon meg lehet-e állítani Trumpot, mielőtt túl késő, hiszen a fasizmus ma nagyobb veszély, mint bármikor a 2. világháború óta. Pedig a rendszerváltáskor úgy látszott, hogy a diktatúrák kora leáldozott, a demokrácia és a szabadság ideje jött el – emlékeztet a volt amerikai külügyminiszter. Ám az intő jelek közé tartozik, hogy a kormánypártok szüntelenül több hatalmat akarnak maguknak – Magyarországon, Lengyelországban és Törökországban, valamennyi az USA szövetségese. A fasizmust tápláló vad düh nyilvánul meg az egyesült Európát elutasító nacionalista mozgalmakban. Az önkényuralom kockázata jól látható a putyini Oroszországban. Kínában Hszi Csin-ping élete végéig hivatalban maradhat. Az arab tavaszt elárulták a tekintélyelvű vezetők, mint az egyiptomi Sziszi. A moszkvai és teheráni támogatásnak köszönhetően Asszad ellenőrzi Szíria javarészét. És minderre csak ráerősít Trump elnöksége.

Ha azt akarjuk, hogy a szabadság győzedelmeskedjen a rá leselkedő rengeteg bajon, akkor sürgősen szükség van Amerika vezető szerepére. Ám a Fehér Ház gazdája ehelyett azt mondja, hogy minden népnek saját magának kell kikaparnia a gesztenyét. Így az Egyesült Államok elszigetelődött, Trump diktátorok kezét fogja. Ha valaki megírná a fasizmus újjászületésének történetét, az első fejezet bizonyosan az volna, hogy Amerika feladta erkölcsi iránytű szerepkörét. Ráadásul az elnök olyan folyamatokat indíthat be, amelyeket senki sem képes ellenőrizni. Hogy ez ne így legyen, ahhoz először is meg kell védeni az igazságot. A sajtószabadság nem az amerikai nép ellensége. Másodszor, tisztázni kell, hogy senki sem áll a törvény felett, még az elnök sem. Ragaszkodni kell ahhoz, hogy Amerika, ha jó formát fut, olyan hely, ahogy sok helyről érkezett emberek dolgoznak együtt a jogok szavatolására, és hogy gazdagabbá tegyék mindenki életét. Az ország ezt a modellt kínálta a világ számára, és ezt az álmot egyetlen politikus sem veheti el, még az Ovális Iroda lakója sem.

The Washington Post: Orbán Viktor igazi veszéllyé vált a világ számára. Merkel után Európában ő van legrégebben hatalmon, és éppen olyan befolyásra tett szert, mint a kancellár. Többségelvű populista, aki az ország érdekeit, hagyományait és kultúráját szorgalmazza. Az utóbbi három évben egyetlen uniós tagállam vezetője sem utasította el a bevándorlást oly mértékben, mint ő. Az iszlámmal és a keresztény gyökereket fenyegető veszéllyel riogat és ez zajos visszhangra talált a földrész szélsőjobboldali erői körében, egyben előjáték volt ahhoz, hogy egy megosztó demagóg költözzön be a Fehér Házba. Bírálói puha autokratának tartják. Irányítása alatt Magyarország nem kemény diktatúra, de demokráciája lényegesen különbözik attól, ami a legtöbb uniós államban van. Házi oligarchák fejlődnek ki, akik az ő áldásával hoznak létre hűbéri birtokokat. Ravasz módon ellenőrzi az igazságszolgáltatást és a médiát. Átalakította a választási rendszert és szorítja vissza civil szervezeteket, ha azok nem az ő érdekeit szolgálják.

Úgy látszik, hogy mindez – egyelőre – beválik. A szélsőjobbos populisták nótáját fújja, de helye van Brüsszelben és befolyásos szövetségesekre támaszkodhat. Jellemző taktikája a fegyverként bevetett kulturális háború, amely a magyar áldozatiságból és megváltásból táplálkozik. Újra naggyá akarja tenni a nemzetet. Egyes brüsszeli megfigyelők szemében különösen aggasztó, hogy Orbán ilyen kampányt folytat, miközben jócskán merít az EU anyagi forrásaiból. A Fidesz az EPP tagja és ez némi védettséget nyújt neki. Erről Jan-Werner Müller azt írta, hogy a kormányfő győzelmeit bizonyos európai középjobb politikusok cinizmusa segíti elő, mármint hogy nem hajlandóak elhatárolódni egy de facto fehér, nacionalista hatalomtól. Bírálói arra is figyelmeztetnek, hogy a populista magyar vonal veszélyes útra viszi az országot. Ideértve, hogy megállítására valószínűleg a mostani választás kínálja az utolsó esélyt.

The Washington Post: A magyar választásokon igazából csak az a kérdés, hogy milyen arányban győz a Fidesz, na, de, mi lesz utána? A párt kétharmadot szeretne, de a megerősödött ellenzék meglőheti ezeket a terveket, akkor pedig a hatalom fokozott ellenőrzésre számíthat az elszámoltathatóság jegyében. Elemzők szerint ez végzetes lehet egy olyan tömörülés esetében, amely uralni kívánja a politikai spektrum mindkét oldalát. Persze az ellenoldalnak nehéz olyan összefogást produkálnia, mint Hódmezővásárhelyen, a választási részvétel pedig alighanem sorsdöntő lesz. Mindazonáltal annak csekély az esélye, hogy a kormánypárt megbukik. Aggályos viszont a választókörzetek határainak átrajzolása. Csaba László közgazdász azonban fontosabbnak tartja ennél, hogy ha győz is a Fidesz, aligha tölti ki a 4 évet. A pártnak már ott nehézségei vannak, ha meg kell határoznia, hogy mit képvisel. A cinizmus, vagyis hogy nem hisznek semmiben, leszámítva a személyes anyagi gyarapodást, nem jó egy kormány esetében. Szóval gondokra kell felkészülni.

The Washington Post: Ha a Fidesz meggyőző fölénnyel nyer vasárnap, az megerősíti a magyar és a lengyel kormány, illetve a Visegrádi Csoport helyzetét az unióban, ideértve hogy megvétózzon bizonyos döntéseket. Ezt állapította meg a német kormány alá tartozó Európai Külkapcsolati Tanács. A tavaly elvégzett felmérés azt tanúsítja, hogy az Orbán-kormányt inkább a szomszédság érdekli, nem egy kimondott csapatjátékos az integrációban.

A megkérdezett kormányzati tisztségviselők, illetve elemzők szerint az ország a lengyelekhez és a szlovákokhoz van a legközelebb. Úgy látják, hogy fontos partner Németország, illetve kisebb mértékben Nagy-Britannia is, de azok eltérő érdekeket képviselnek. Varsót és Pozsonyt leszámítva ugyanakkor a többi tagállamban kiábrándítónak tartják, amit a magyar fél csinál. Magyarországot csupán a többi V4-állam tekinti lényeges tényezőnek. Ebből az következik, hogy Budapesten elenyésző befolyása arra, ami a közvetlen határain túl történik. Hiába próbálkozik, Berlin nemigen figyel oda rá.

Mindebből fakad, hogy a magyar kormány várhatóan a választás után is gyengíteni próbálja majd az uniót, nehogy az beavatkozzék a belpolitikába. Csak úgy képes rákényszeríteni Németországot a magyar gondok orvoslására, ideértve a migráción túlmenően a keleti gazdasági fejlesztésére, ha képes a visegrádi társulásra építve érdekcsoportot létesíteni az EU-n belül. A V4-ek összefogása a szorosabb integráció ellen veszélyes lehet az európai tervek szempontjából. Ehhez az obstrukció a továbbiakban is fontos eszköz lehet, ha az ország magára akarja vonni a figyelmet, illetve engedményeket kíván kapni más partnerektől. De aligha harap bele abba kézbe, amelytől ennyi pénzt kap. E tekintetben a mozgástért a következő közös költségvetésről zajló tárgyalások szabják meg. Ha a nettó befizetők, illetve a reformok hívei erősek, akkor az próbatétel lesz a visegrádiak számára. Orbán feladhatja az ellenkezést Brüsszellel szemben, ha választania kell az anyagi előnyök és a vétó között.

Bloomberg: A demokrácia vizsgázik a magyar választáson. Ez a tét egy amerikai politológus szerint, aki jelenleg az MTA Politikatudományi Intézetében kutat. Kristin Makszin szinte biztosra veszi, hogy a Fidesz hatalmon marad. Ez azt jelenti, hogy Orbán tovább dolgozik az illiberális demokrácián, amelyben a nemzeti és a konzervatív értékek előbbrevalóak az egyéni szabadságjogoknál. Már az is riasztó volt azonban, hogy minden egyeztetés nélkül változtatta meg az alaptörvényt, illetve a választási szabályokat. Az meg külön ijesztő, hogy milyen ravasz módon megy végbe a demokrácia átalakítása. Vagyis hogy sokan csak később érzik a módosítások hatásait. Jó példa erre, hogy a sajtóban lehet bírálni a hatalmat, csak éppen egyre kevesebbekhez jut el az üzenet, főleg a fővároson kívül, mert korlátozzák az érintett orgánumok elérhetőségét.

A kormánynak mindenre van magyarázata, de az összkép az, hogy veszélyben van az információs szabadság, illetve az, hogy a polgárok megfelelő ismeretek birtokában tudjanak döntéseket hozni a kormányról. Ezt különösen jól érzékelni a gyűlölet hadjáratban, a menekültek, Brüsszel és most, Soros ellen. Viszont roppant hatásosnak tűnik. A magyar bajok beleilleszkednek a nacionalisták világméretű megerősödésének irányzatába, de sokkal korábban kezdődtek. A kormány a részvételre akarja rávenni elkötelezett táborát, illetve félelmet igyekszik kelteni minden más erővel szemben, ezért folyamodik a gyűlölködéshez.

Bloomberg:  Európa populista erős emberéről mondanak véleményt a magyar szavazópolgárok, Orbán valószínűleg nyerni fog, de győzelme nemigen lesz olyan fényes, mint korábban. Sok magyar ugyanis erősen kiábrándult a haveri kapitalizmus láttán. Ha tovább gyengül a hatalma, vagy netán valami még komolyabb történik, az nagy visszhangot váltana ki főleg az egyre feszültebb Kelet-Európában. A Brookings Intézet egyik szakértője szerint a földrész azért követi ekkora figyelemmel az eredményt, mert Orbán mintául szolgált a populista mozgalmak számára az egész kontinensen. Ha netán a támogatottsága 50 % alá esik, akkor azt a következtetést vonják le, hogy nem ellenállhatatlan mindaz, amit a Fidesz megjelenít.

A Carnegie Europe igazgatója arra figyelmeztet, hogy Orbán sem mentes a politikusok legvégzetesebb hibáitól, azaz elhasználódik és a választók rá unnak. Hogy leváltsák, ahhoz legalább 70 %-os részvétel kellene, amire legutóbb 16 éve volt példa. De a pofon benne van a pakliban.

Financial Times: A közvélemény-kutatások ugyan nagy előnyt mutatnak ki a Fidesz oldalán, de azért van bizonytalanság is, miközben a tét nagy. Az ellenzék attól tart, hogy az újabb kétharmaddal a Fidesz még jobban megváltoztatja az alkotmányt, illetve megszilárdítja hatalmát. A meggyőző győzelem ráerősíthet az illiberális demokrácia fellendülésére a földrészen. Az ellentábor szerint viszont ha nem lesz minősített többség, az vereséggel ér fel a politikus számára. A hatalom a migrációval és a gazdasági eredményekkel kampányolt, az ellenzék viszont a korrupciót és az urambátyám-rendszert tűzte zászlajára. Pulai András a Publicus Intézettől azt tapasztalta, hogy az emberek többsége váltást akar, ám a Fidesz erős és egységes, a másik fél ezzel szemben nagyon szétaprózott. De szerinte az ellenzéki jelöltek győzhetnek akár 20 körzetben is, azt pedig megsínylené a kormánypárt eredménye. A Citibank elemzői 10-15 %-ra teszik, hogy Orbán Viktor kudarcot vall. (A lap fő brüsszeli tudósítóját küldte el a választás miatt Budapestre – a szerk. megj.)

Financial Times: Orbán ellenfeleit riasztja, hogy a Fidesz harmadszor is győzhet, miközben a miniszterelnök elégtétellel fenyeget. Az ellenzék, a sajtó és a civilek számára a nagy kérdés nem az, mekkora arányban kerekedik felül a Fidesz, hanem hogy utána még szigorúbb fellépés vár-e rájuk. A kiszivárgott hírek, illetve beterjesztett törvényjavaslatok arra utalnak – mondják a bírálók -, hogy a siker felbátorítja majd a hatalmat, így az még keményebben hadba vonul az EU-val, illetve a jogállammal szemben.

Soros ellen már másfél éve megy a hadjárat. Daniel Makkonen, a Nyílt Társadalom Intézettől azt mondja, hogy a ’Stop, Soros’-csomag igazi veszély mind az intézményükre, mind a civil társadalomra nézve. Annál is inkább, mivel, mint mondják, már most is ki vannak téve mocskos trükköknek és álhíreknek. De ugyanide tartozik, hogy a hatalom felkapott egy adatot és most azt állítja, hogy Soros megbízásából két ezren dolgoznak ellene Magyarországon. A Nyílt Társadalom Alapítvány szerint az eredeti nyilatkozat az összes alkalmazottra vonatkozott, de azok száma valamivel több, mint 1700. Ám a Fidesz és a kormánypárti sajtó ráugrott a témára. A téves szám a hivatalos propaganda szalagcímeiben szerepel. Makkonen szerint döbbenetes látni, hogy a kabinet kész akadályozni a munkájukat és lejáratni bizonyos NGO-kat. Így most a civilek attól félnek, hogy az „elégtétel” nem puszta fenyegetés. Ellenzéki pártok ugyanilyen borúlátóan ítélik meg a kilátásokat.

The Times: Az unióellenes kampány, az idegengyűlölet és Soros démonizálása után a győzelem felé halad Orbán Viktor. A politikus nyíltan dacolt Brüsszellel, amikor a muzulmánokat ostorozta és olyan képeket tett közzé a menekültekről, amelyeket a szélsőséges brit UKIP-től vett át. Kovács Zoltán úgy nyilatkozott a lapnak, hogy Nyugat-Európa megpróbál rothadt portékát eladni az országnak. Hozzátette, hogy Merkel is elismerte: vannak olyan övezetek Németországban, ahová nem tanácsos belépni, de a magyarok szeretnék elkerülni, hogy ilyesmi náluk is előforduljon. Történelmi elágazáshoz érkeztünk, lehetetlen az iszlám nyugati formája- hangoztatja Kovács. Soros ügyében ugyanakkor Daniel Makkonen, a Nyílt Társadalom Alapítvány szóvivője visszautasítja, hogy az üzletember muzulmánokat akarna Európába telepíteni. Mint kiemelte,a kormány üzenete egyszerűen őrületes. Viszont Oroszországból már sok NGO-t kiűztek, Magyarországon ugyanakkor a civilek maradtak meg egyetlen kritikus hangként – teszi hozzá. Egyes források szerint a Budapestnek adott uniós pénzek egynegyedét ellopták, amiből a bírálók szerint Orbán rokonai és közeli barátai gazdagodtak meg.

The Times: A populista Orbán Viktor ugyanazokkal a szóképekkel és érzelmekkel kereskedik, mint a nácik – írja Budapestről keltezett anyagában a konzervatív újság tudósítója. A mosolygó Soros Györgyről kirakott fényképek sokakat a sötét múltra emlékeztettek, amikor Magyarország a fasisztákkal állt össze. Fröhlich Róbert főrabbi úgy értékeli, hogy ez ugyanaz a propaganda, mármint a vigyorgó zsidó, mint amit a hitleráj idején alkalmaztak. Főleg, amikor ismeretlenek mostanság sárga csillagot festettek a poszterekre és odaírták, hogy „Mocskos zsidók”. A kampány egybeesett azzal, hogy a kormányfő titkos nemzetközi összeesküvés részeinek állította be a főként a Soros által támogatott civil csoportokat. Ez pedig azokat a régi keletű, szélsőséges elméleteket idézte, amelyek szerint a zsidó elit a világuralom érdekében szövetkezik. Kovács Zoltán ugyan tagadja a vádakat, ám Fröchlich szerint újraéled az idegengyűlölet, csak el kell olvasni a Facebookon a kommenteket a zsidókról, migránsokról és arabokról. A rabbi nem gondolja, hogy Orbán ellenséges a zsidósággal szemben, de kész bármit kimondani, amit szükségesnek tart az újjáválasztáshoz. A baj az, hogy most színpadon áll.

Daily Telegraph: A magyar külügyminisztérium szóvivője negatív történeteket kért a bevándorlásról az ország több nyugat-európai nagykövetségtől, hogy ily módon segítse a Fidesz kampányát, illetve Orbán Viktor újraválasztását. A jobboldali lapnak birtokában van az az elektronikus levél, amelyet Menczer Tamás a stockholmi, a párizsi, a berlini, a bécsi, a brüsszeli és a római képviseletnek küldött, vagyis az államapparátust politikai célokra használja (ami szigorúan tilos – a szerk. megj.). Az e-mail olyan híreket, nyilatkozatot akar, amelyek rávilágítanak a bevándorlás gondjaira. Ha pedig valamilyen illetékes mond valamit ez ügyben, az még jobb , legyen az a beilleszkedés nehézsége, no-go zóna, az oktatás idevágó gondja, stb. – üzente az államtitkár. Az is kiderült, hogy nem ez az első ilyen igény a részéről. Most azt is felvetette, hogy találjanak pl. olyan magyarokat, akiknek rossz tapasztalataik vannak a bevándorlókkal, esetleg éppen ilyen okokból haza akarnak költözni.

Guy Verhofstadt, az EP liberális frakciójának vezetője elítélte, hogy a magyar kormány diplomatákat használ fel álhírek begyűjtésére, mert ily módon akar odahaza a Fidesz érdekében félelmet kelteni. Úgy értékelte, hogy ez visszaélés a hatalommal.

The Guardian: A migráció elutasítására és az elégtételre építve negyedik választási sikere felé vitorlázik Orbán Viktor. A kampányt a brutális hangnem és esetenként fenyegetés jellemezte. A miniszterelnök szinte csakis a bevándorlás-ellenesség jelszavával szállt hadba. Az állította, hogy a fehér, keresztény Magyarországot védelmezi a menekültekkel, illetve Sorossal szemben. Nacionalista politikusok egész Európában csodálják, mert elsőként ment szembe Brüsszellel a határok lezárásáért, és mivel úgy beszél a migrációról, hogy azzal túltesz szinte minden radikális, rasszista, sőt szélsőjobbos erőn a földrészen. Ellenfelei ugyanezért megvetik és a legveszélyesebb vezetőnek gondolják az unión belül. A két oldal abban egyetért, hogy a kormányfő mindig kész a harcra. Szelényi Zsuzsa úgy jellemzi, hogy nem lehet tárgyalni vele. Neki mindig az a célja, hogy lenyomjon és akkor túl gyenge leszel, hogy legközelebb ellenálljál. Egy másik ismerőse szerint hihetetlen karizma sugárzik belőle. Megint mások úgy vélik, hogy a populizmus igazából nem más, mint elterelő hadművelet. Orbánt nem ideológia, hanem az vezérli, hogy megtartsa uralmát.

FAZ: Vizsgázik az orbáni rendszer, amely nem az illiberális rendszer miatt, hanem annak ellenére virágzik gazdaságilag. Hála az elátkozott EU támogatásának. A Fidesz mindenesetre úgy számol, ha netán elvesztené a választást, hogy a többiek úgysem képesek koalíciót alakítani, vagy ha netán mégis, akkor hamar elbuknak és jöhet az új választás. Ez esetben pedig dicsőségesen visszatérhet a polgári szövetség, amelyről a választók leginkább úgy gondolják, hogy képes rendbe tenni a gazdaságot. Persze ha jobban megnézzük a mostani fellendülés hátterét, azt látjuk, hogy az ok nem a bezárkózás, hanem éppen ellenkezőleg az, hogy az ország bekapcsolódott a nyitott, plurális, jogállamilag bebiztosított nemzetközi rendszerbe, azaz a sokat szidott unióba. Jelenleg éppen rengeteg támogatást idő előtt lehívott, de a térségbeli államok még így is gyorsabban fejlődnek. Ne legyen tévedés: Orbán sem nélkülözhetetlen, ha menesztenék, az jót tenne a demokráciának és a jogállamnak. És nem ártana a gazdaságnak sem.

Süddeutsche Zeitung: A magyar választások tétje nem csupán az, hogy maradhat-e hivatalában Orbán Viktor, a politikus következetesen rombolja az európai gondolatot és mind több szövetségest talál ehhez az EU-ban. Legfőbb ideje, hogy az unió ellenlépéseket tegyen az önvédelem érdekében. Magyarország sokkal inkább jelen van az európai vitákban, mint mondjuk, Csehország vagy Svédország és ennek egyetlen oka: Orbán. Ő már bebizonyította, hogy a farok képes csóválni a kutyát. Határokat zárt le és lépett át. Ezért fontos a földrész számára, hogy mi lesz vasárnap az eredmény. Hiszen hivatalosan a nyugati civilizációt kívánja megvédelmezni, ám a magyar módi azzal jár, hogy a kontinens közepén ismét kerítéseket emelnek, visszanyúlnak a nacionalizmushoz, közben pedig megrendítik az Európa-házat, valamint a magyar demokráciát. Méghozzá nyíltan és büszkén, mert Orbán komolyan gondolja az illiberális demokráciát és az unió még nem találta meg az ellenszert. Ennek oda részben az, hogy a Fidesz Strasbourgban az Európai Néppárt védelme alatt áll. Az EU fogatlan oroszlánnak látszik, és ez megbosszulja magát. Merthogy a kormányfő modell lett a jobboldali populisták számára másutt is. Így ha győz holnap, akkor az az oldal erősödik tovább, amely feláldozza a nacionalizmus oltárán az európai egységet. Ám ezt a földrésznek nem kell tétlenül néznie.

Der Spiegel: Egyelőre nem világos, miként akarja megvonni az uniós támogatásokat az olyan államoktól, mint Magyarország, ráadásul az intézkedés visszaüthet, főleg a német gazdaság számára. A kelet-európai tagok ritkán hangolják jókedvre Brüsszelt. Így az EU most ott próbál fellépni, ahol az a legjobban fáj a renitenseknek: a pénznél. Ez jó, mert ily módon egyúttal egy csomó pénzt lehet megtakarítani, ám az alapok visszatartása érzékenyen érintheti a Nyugatot is, főleg a szegényebb német tartományokat. A tagállamok befizetéseiből ugyanis nagyjából 70 % az egységes piac jóvoltából visszakerül hozzájuk. Ugyanakkor a regionális támogatásokat közvetlenül az érintett városoknak és régióknak folyósítják, márpedig az illetékes biztos szerint nem lehet a lakosságot megbüntetni a kormányok disznóságaiért.

Ezzel együtt biztosnak látszik, hogy a Bizottság a jogállami elvek betartásához köti a jövőben a szubvenciókat. Mert nem szeretné, ha nevetségessé válna, illetve a populistákat erősítené. Viszont van olyan elképzelés, hogy megemelnék a támogatás feltételéül szolgáló jövedelmi határokat, akkor kizárólag Kelet-Európa részesülne a kifizetésekből. Ez viszont megosztaná az uniót, és a nyugati populisták kezére játszana.

A nemzetközi lapszemle elsőként itt jelent meg.