Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Balló-vallomások verseskönyvben

Balló-vallomások verseskönyvben

Hosszú hallgatás után „Keringő álom” címmel jelent meg Balló László könyve, ötven esztendő verseinek válogatása, a Szülőföld könyvkiadó gondozásában. Művét a szerző a szülővárosának, Szombathelynek ajánlotta, örök hűséggel. (A költő és az irodalomtörténész.)

Sok barát, ismerős jött el a különleges alkalomra a Berzsenyi Dániel Könyvtár előadótermébe, ahol dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a költő beszélgetőtársa mutatta be a frissen megjelent művet, a szerző verstermésének legjavát. A közönség soraiban helyet foglalt dr. Puskás Tivadar polgármestere is tisztelettel köszöntötte a költőt és meleg szavakkal ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a verseskötetet.

Balló László ez alkalommal kitárulkozott: részletesen beszélt közönségének az életútjáról, sikereiről, kudarcairól és a kitérőkről is: ötven éve ír verseket, amelyek először országos szépirodalmi lapokban, majd könyv alakban is megjelentek: 1986-ban a Kvázi, 1996-ban a Fakult vedúták és 1997-ben Ezla könnyei című verseskötetek.

Ezek után hosszú hallgatás következett: a múlt húsz évben bútor-, építés-, és stílustörténettel, helytörténeti vonatkozású iparművészeti értékek felkutatásával foglalkozott, és természetesen a versírást sem hagyta abba, mint mondta: „szakadatlanul írtam” – kéziratait gondosan őrizte a fiókjában. Nemrég viszont megjelent két értékes könyve a nagy építőművész, Melchior Hefele (Hefele Menyhért) osztrák építészre emlékezésképpen; az ő nagy érdeme volt a szombathelyi püspöki palota és a szeminárium tervezése és megépítése.

Fűzfa Balázs szerint jeles költőink, íróink között is voltak nagy hallgatók, a csönd művészei, megemlítette Arany, Kölcsey, Pilinszky nevét, és idézte Ottlik Géza szavait is: „Az író számára csakis a hallgatás adhatja meg a teljesség igézetét.”

Az irodalomtörténész érdekességképpen szólt a könyvben megjelent írások fanyar, kesernyés humoráról: a sorokból kitűnik, kiérződik a groteszkségre érzékeny ember, a költő írásművészetének fontos része az önirónia, az önmagadon való fanyar nevetni tudás. A humoros, játékos, ironikus szövegek mellett előbukkannak kemény, létfilozófiai versek is, ahol egyfajta csalódottságot, ugyanakkor derűs megnyugvást is érezhet az olvasó: egy alkotói korszakot összegző kötetet tartunk a kezünkben – hangsúlyozta az est házigazdája, a költő mindennek ellenére egésznek tudja látni és láttatni a világot.  

„Az igazi írások hirtelen támadnak, nincs más dolgom, mint alázattal viseltetni irántuk és rögzíteni, mert kapásból megjegyezni lehetetlen” – vallotta meg közönségének Balló László, elárulván, miként születnek a versei, művei. Évtizedei során már nem egy verse, gondolata elveszett, mert nem ülhet a költő egész nap az „író pecabotjával, a tollal” a kezében a keletkezés partján, aranyhalra lesve.

Az irodalmár szerint a versek segítenek az embernek túlélnie önmagát, a költők életműve megmarad az utókor, az örökkévalóság számára. A művészek azért alkotnak, hogy a rendelkezésükre álló pár évtizedet minél gazdagabban és tágabban élhessék meg, és a versek segítségével a lehető legjobban meghódítsák embertársuk szívét s lelkét; a megértés a kulcsa a költészetnek.

A könyvbemutatót Lutor Katalin versmondása színesítette: értő módon adta elő a Balló-műveket. Doma Bence egyetemista megzenésített néhány költeményt, amelyet szintén nagy sikerrel énekelt el saját gitárkísérettel.

Címkék