Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma szombat van, 2018. december 15. Az év 349. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737440. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Minden tekintélyelvű rendszer megbukik egyszer – Európa nem lapíthat tovább

Minden tekintélyelvű rendszer megbukik egyszer – Európa nem lapíthat tovább

Nagyon lejtett a pálya Fidesznek, de most reszkethet az ellenzék, a civil szféra, az igazságszolgáltatás, a sajtó maradék független része és a CEU. Le Pen üdvözölte Orbán Viktor győzelmét, Európa azonban attól fél, hogy most fognak csak igazán elmélyülni a viszályok Magyarországgal. Minden tekintélyelvű rendszer megbukik egyszer, addig azonban: szegény magyarok!

The New York Times: A jelek szerint kétharmadot szerzett Orbán Viktor, aki azon van, hogy az országot eleven demokráciából egyetlen párt ellenőrzése alatt álló, fél-tekintélyuralmi rendszerré alakítsa át. Így most a politikusnak megvan a lehetősége, hogy megváltoztassa az alaptörvényt és a dolgokat a maga akaratához igazítsa. Az ellenzék megosztottsága, illetve az egyenlőtlen feltételek miatt az eredmény nem váratlan. Ám riadóztatják a nyugati vezetőket, akik szerint az orbáni kormányzás fenyegetést jelent az olyan értékekkel szemben, mint a jogállam és a szabad sajtó. A győzelem várhatóan felbátorít olyan politikusokat, akik hasonló forgatókönyvből játszanak, így Lengyelországban, ahol a hatalmon lévő párt nyíltan másolja a taktikát. Orbán arra építette a kampányt, hogy ellenséges, multikulturális erőként ostorozza a Nyugatot, ahol teljesen elvadultak a muzulmán bevándorlók, és ahol a hagyományos családi értékek állandó támadásnak vannak kitéve.

Nem Franciaországtól vagy Németországtól merített ihletet, hanem igen melegen nyilatkozott az autokrata Törökországról és Oroszországról. Ám Magyarország az EU tagja és erősen függ a közösségi támogatásokkal. Csak éppen Brüsszel képtelen volt rávenni, hogy módosítsa irányvonalát. Vasárnap itt lett volna a lehetőség, hogy a szavazók hallassák a hangjukat. Hegedűs István az unió részéről ott látja a hibát, hogy az európai vezetők olyan rossz fiúnak tekintették Orbánt, akivel azért lehet tárgyalni, és nem kell félni tőle. Martin József Péter a Transparency International-től azt hangsúlyozza, hogy az egész választási rendszer a Fidesznek kedvezett. Karácsony Gergely úgy értékeli, hogy Orbán nagyrészt már megsemmisítette az alkotmányos rendet.

Zgut Edit/Political Capital azt mondja, hogy a miniszterelnök nagyon hatékonyan tudta meglovagolni az emberek indulatait. A Soros, az ENSZ, illetve az EU elleni támadások célja az volt, hogy egyrészt kiaknázza az elitellenes szavazók felháborodását, másrészt pedig elhitesse: Brüsszel a migránsok érdekében bírálja a magyar kormányt a jogállam meggyengítéséért, még akkor is, ha terjed a korrupció. Mert ha úgy állítja be, hogy az unió az állam ellensége, akkor hívei egy átfogóbb összeesküvés részének tekinthetik a bírálatokat, ideértve, hogy megkérdőjelezik a magyarok szuverén döntéseit. Ezért mondja Orbán egyfolytában, hogy a migrációról szól a vita a Bizottsággal.

The Wall Street Journal: Migrációellenes üzenetével negyedszer is győzött Orbán Viktor, a nacionalista európai jobboldal vezéralakja. Az ellenoldal támogatói azt mondták, elegük van egy olyan politikusból, akit az EU és az amerikai Külügyminisztérium is azzal vádol, hogy mind inkább autokrata. A hazai ellenzék pedig korrupciós ügyeket hozott fel ellene, ez azonban nem térítette el a szavazástól a kormányfő híveit. Az eredmény hatalmas siker Orbánnak, aki egykor a nyugati liberálisok hősének számított, mivel segített, hogy az ország búcsút mondjon a szocializmusnak és csatlakozzon a demokráciák klubjához. Napjainkban azonban a lázadó európai nacionalisták ünneplik a bevándorlás ügyében képviselt keményvonalas álláspontja miatt.

The Washington Post: A magyar kormány a választási siker birtokában valószínűleg még inkább visszalép a demokrácia területén. Tetszése szerint írhatja át az alkotmányt. A szavazást széles körben úgy tekintették, hogy az a demokrácia és a jogállam állapotáról mond véleményt egy olyan országban, amely évek óta a tekintélyelvűség felé tart. Az eredmény eloszlatott minden reményt az ellenzék szerepét illetően, miután az ország csaknem egy évtizede egypártrendszerben él. A miniszterelnök drámai módon átírta az alaptörvényt, megpróbálja lebontani a fékeket és ellensúlyokat, illetve igyekszik elhallgattatni a bírálóit a sajtóban. A választás megsemmisítő vereség a baloldali ellenzéki vezetőknek. Hogy Orbánt megerősítették a hatalomban, az győzelem az európai szélsőjobb számára. A politikus 3 éve egyhuzamban ördögnek állítja be a migránsokat.

A kampány ezúttal különleges volt, mert a 2. világháború óta először fordult elő, hogy egy hivatalban lévő európai államférfi egy zsidó pénzembert tartott felelősnek a nemzet vélt bajaiért és ezzel nyerni is tudott. Ráadásul olyan nyelvet használt, amely szóról szóra megismételte a régi, antiszemita kliséket. Magyarországon az összeesküvés elmélet továbbra is erőteljesen hat, és elemzők szerint Orbán a mélyben meghúzódó általános gyanakvást használta ki, amikor Sorost tette meg ellenségnek. Szombati Kristóf politológus, aki könyvet ír a mostani jobboldali magyar politikáról, úgy látja, hogy a magyarok szerint sötét figurák mozgatják a történelmi folyamatok szálait. A miniszterelnök pontosan erre játszik rá.

Ahogy nyilvánosságra kerültek az eredmények, a félelem légköre ereszkedett le a civil szervezetekre és liberális személyiségekre. Ők azok, akikkel szemben Orbán elégtételt ígért. Kovács Zoltán meg is erősítette, hogy át akarják nyomni a “Stop, Soros”-csomagot, mert szerinte be kell zárni azokat az NGO-kat, amelyet jogtalanul próbálák befolyásolni a politikát.

The New York Times/Reuters: Orbán Viktor liberális hősből lett szélsőjobboldali ikon. Nagyon messzire került egykori eszményeitől, ma már sziklaszilárdan elutasítja a bevándorlást. Illiberális demokráciává építi át Magyarországot, ám emiatt tekintélyelvűséggel vádolják. Viszályba keveredett az Európai Unióval. Képes tízezreket az utcára vinni. Ellenfelei populistának minősítik, aki saját hatalma bebetonozására használta fel mandátumát, és szorongatja a vele szemben kritikus civil szervezeteket. Hendrik Hansen, az Andrássy Egyetem politológusa azt tartja a meghatározó tényezőnek a miniszterelnök pályafutásában, hogy meg akarja védeni az ország szuverenitását a külföldi beavatkozással szemben. Ily módon pedig beletalált sok magyar érzésébe, mármint hogy veszély fenyegeti a nemzeti identitását, illetve, hogy az EU másodrendű polgárokként kezeli őket. A szakértő hozzáteszi, hogy Orbán igazi harcos, de a túléléshez szüksége is van a küzdelemre. A nagy kérdés most az, hogy mire használja a frissen elnyert felhatalmazást.

Bloomberg: Orbán nagyarányú újraválasztása lendületet ad az EU-n belül a populistáknak, akik megkérdőjelezik a multikulturális, demokratikus értékeket. A politikus elutasítja a bevándorlást és ez elhomályosította a töredezett ellenzéket, amely elítéli a tekintélyelvű irányvonalat, miközben a miniszterelnök minta lett az elitellenes pártok számára, Olaszországtól Lengyelországig. A kétharmad lehetővé teszi, hogy a hatalom megváltoztassa bármelyik törvényt, és bátorítja politikáját, amelynek része, hogy lecsap a civil társadalomra, illetve szorítóba fogja a bíróságokat és a sajtót. Migránsellenes politikája szintén követőkre találhat a földrészen. Boros Tamás a Policy Solutions elemzője hozzáteszi, hogy Orbán egyúttal munícióhoz jut az unió elleni harcban. Az Európai Parlament az ősszel szavaz arról, hogy megvonja a magyar szavazati jogot a demokrácia leépítése miatt.

A demokrácia körül mutatkozó bajok nemigen riasztották el a befektetőket, bár közülük sokan abban reménykedtek, hogy Orbán csupán kis többséggel nyer, mert bíztak abban, hogy ez megerősíti a gazdasági stabilitást. A kétharmad miatt azonban lehetséges, hogy a politikus kész kiélezni a viszályt az európai partnerekkel, és még inkább átalakítja a demokratikus intézményeket az orosz, illetve török típusú illiberális állammodell alapján. Az Aegon alapkezelő egyik szakértője úgy ítéli meg, hogy a piaci reakció mérsékelt lesz, mert megkönnyebbülést hoz, hogy folytatódik a gazdaságpolitika. Ám a győzelem aránay már gondot okozhat, mert utat nyit az összecsapásokhoz a kormány és az EU között.

Financial Times: A nacionalista Fidesz lehengerlő sikerét hozta a választás. Ily módon a párt átírhatja az alkotmányt és még inkább kiterjesztheti hatalmát. Az ellenzék jól szerepelt Budapesten és néhány nagyobb városban, a kormánypárt ellenben a jelek szerint igen hatékonyan tudta mozgósítani táborát a vidéki körzetekben. Ily módon várhatóan kiéleződnek az ellentétek Orbán és az EU között. Az ellenfelek, illetve bírálók attól tartanak, hogy a nagy győzelem még keményebb fellépésre sarkallja a miniszterelnököt a független sajtóval, a civil társadalommal és az ellenzékkel szemben. Továbbá, hogy megpróbál még jobban rátenyerelni az olyan intézményekre, mint a bíróságok. Azon felül fokozhatja a kormány és a vele rokonszenvező osztrák és lengyel vezetés elszántságát az unió migrációs politikájával szemben.

Az Eurasia Csoport európai igazgatója azt mondja, hogy a jó szereplés erősíti Orbán elutasító álláspontját Brüsszel, Soros és más, feltételezett ellenségek ellenében. Ily módon Magyarország Európa különös tömbjének kellős közepébe kerül, a lengyelek és az olaszok mellé. Orbán várhatóan ütközni fog Merkellel és Macronnal, akik megpróbálják megreformálni az uniót, új erőt adva annak. A magyar vezető a kétharmad láttán – ekkora részvétel mellett – előreláthatólag úgy fogja értelmezni, hogy pártja igen jelentős felhatalmazást kapott, bizonyította erejét.

The Times: A keményvonalas Orbán Viktor földrengésszerű győzelemmel tért vissza – a populisták nyertek, viszont az eredmény félreveri a vészharangokat Brüsszelben. A nagy többség biankó csekket adott a politikus kezébe, hogy módosítsa az alkotmányt és ily módon szinte lehetetlenné tegye a saját megbuktatását. A sikert üdvözölni fogják a populisták Rómától Varsóig, a lengyel kormány szintén összekapott az EU-val a menedékkérők visszautasítása miatt. A kétharmad kulcsfontosságú Orbán számára, mivel annak birtokában tovább fokozhatja az ellenőrzést az igazságszolgáltatás, a média és a gazdaság fölött. Boros Tamás megjegyzi, hogy a miniszterelnök önbizalmat meríthet az illiberális demokrácia felépítéséhez. Senki nem megy börtönbe, az ország nem olyan, mint Törökország vagy Oroszország, de az NGO-k, illetve a sajtószabadság szempontjából vége a demokráciának. Az elemző arra is felhívja a figyelmet, hogy immár nem érvényes a hagyományos, bal-jobb megosztottság, az ellentétek a városok és a vidék között húzódnak, utóbbi zárt társadalmat akar.

A kétharmad alapján Orbán valószínűleg keresztülviszi azt a jogszabályt, amellyel bezárattathatja a Soros által támogatott humanitárius szervezeteket. Tóth István János, a Korrupció Kutató Intézet igazgatója azt mondja, hogy az orbáni rendszer, amelybe beletartozik a bíróságok, a sajtó és a politikai ellenőrzése, önjáróvá válik és egyre gyorsabban valósul meg. A következő lépés az lehet, hogy sarokba szorítják az olyan szervezeteket, mint amilyen az övék is. Ezért a maga részéről nem zárja ki, hogy emigrál. Hozzáteszi ugyanakkor, hogy Oroszország alighanem segítette a Fidesz hadjáratát. Pl. úgy, hogy a hatalombarát média gyanúsan sok orosz eredetű tudósítást vett át arról, milyen bűnöket követnek el a migránsok Nyugaton. Mindazonáltal a kormány gyenge pontját a széleskörű korrupcióról szóló hírek jelenthetik.

The Times: kormány becsukathatja a Közép-Európai Egyetemet, miután Orbán Viktor azzal vádolja Soros Györgyöt, hogy az támogatja a migrációt. A kérdés úgy került elő, hogy a lap háttéranyaga megszólaltat egy eritreai férfit, aki menedékjogot kapott nálunk és utána a CEU-n tanult antropológiát. Az interjúalany azt tapasztalta az itt töltött évek alatt, hogy naponta érezni a diszkriminációt, ami rossz és tisztességtelen, ám megtette a hatását a kampány, mármint hogy a migránsok bűnözők, terroristák, és betegségeket terjesztenek. Továbbá át akarják formálni az ország keresztény kultúráját. Mint mondja, nem látják szívesen, pedig dolgozik egy pékségben és adót fizet. Érti persze, hogy a hatalom szavazatokat akar szerezni a hadjárattal. 2015 előtt a hajléktalanok és az alkoholisták voltak a célkeresztben, de azután változott a taktika.

Daily Telegraph: Egymás után harmadszor is kormányt alakíthat az ellentmondásos Orbán Viktor. Győzelmét csapásnak tekintik Brüsszel számára, ugyanakkor megerősíti az a fajta populista identitáspolitikát, ami a védjegye lett 2010 óta. A választás betetézte a kemény kampányt, amelynek során a miniszterelnök démonizálta a bevándorlókat, Brüsszelt és a külföldi támogatással működő civil csoportokat. A politikus bosszúval fenyegeti ellenfeleit. A hadjárat egyben rávilágított arra, mekkora szakadék van Orbán és az EU között a migráció ügyében, továbbá kérdéseket vetett fel egyre inkább autokrata kormányzása miatt, amelynek része, hogy monopolizálja a sajtót, illetve az államapparátus bizonyos részeit. A tudósítás itt visszahozza, hogy a Külügyminisztérium arra utasított magyar diplomatákat: szállítsanak negatív híreket állomáshelyükről a migráció ügyében. De úgy tudni, hogy voltak más választási visszaélések is, ideértve, hogy szavazatokat vettek, illetve Pécsett szállították a szavazókat. Kovács Zoltán szerint azonban a magas részvétel azt tanúsítja: a demokrácia él és virul.

The Guardian: Nagy és alapvető kihívást jelent az unió számára Orbán Viktor győzelme. Brüsszel egy olyan állammal került szembe a földrész kellős közepén, amely búcsút int a liberális értékeknek, viszont továbbra is felveszi a csekkeket. Biztosra lehet venni, hogy az EU-ban kevesen ünneplik a politikus átütő sikerét. merthogy a magyar kormány fokozatosan lebontotta a fékeket és ellensúlyokat, korlátozta a bírói függetlenséget és lecsapott a független sajtóra. A demokrácia visszaszorítását idegengyűlölő retorika kísérte, a menekültek, az Európai Unió és Soros ellen. A Bizottság azonban nem lát rendszerszintű bajokat. Sokan úgy vélik, hogy Juncker nem akar összetűzni Orbánnal. Mindketten az Európai Néppárt tagjai és az védi a Magyar vezetőt a bírálatoktól. Az EPP egyes tagjai abban bíznak, hogy a miniszterelnök lehiggad a választások után. Akik azonban jobban ismerik, erről egyáltalán nincsenek meggyőződve. Egy angol egyetemi tanár azt jósolja, hogy egyre becsvágyóbb lesz, érzi, hogy a körülmények neki kedveznek. 

A magyar migrációs politikát jóváhagyták a bajor és osztrák szövetségesek. Az uniós pénzek elsikkasztásáról szóló hírek visszafogott reakciót váltottak ki a nettó befizetők részéről. És bár az OLAF vizsgálódik, a források jönnek továbbra is. A már említett brit elemző felhívja ugyanakkor a figyelmet, hogy a CEU ügyében nem érvényesült a pávatánc, Orbán nem lépett vissza, továbbra is fenyeget az egyetem bezárása. Nem hátrált meg a civilek elleni jogszabály kapcsán sem. A Bizottság mindkét ügyben az Európai Bíróság elé idézi Magyarországot, ám EP-képviselők szerint ez nem jó módszer a mind inkább autokrata vezetővel szemben. Egy pár tagállam amellett van, hogy az uniós támogatásokat kössék a demokratikus normák betartásához, ám ez a lépés leghamarabb csupán 2024-ben fájna a magyar kormánynak. Andor László szerint addig Orbánt még egyszer újraválasztanák és ugyanarra használná az EU-forrásokat, mint eddig. Szerinte inkább arra kellene odafigyelni, hogy Orbán és az övéi kiszolgálják magukat a közös kasszából, ám az Európa-barát civileket és sajtót nem engedik oda. A tét magas, mégsincs sok jele annak, hogy a földrész vezetői készek volnának szembeszállni a miniszterelnökkel. 

The Guardian: Marine Le Pen úgy kommentálta a magyar választásokat, hogy megint csak elutasították az értékek kiforgatását és az EU által szorgalmazott tömeges migrációt. A lap hozzáfűzi, hogy Orbán sikerét a bevándorlás-ellenes politika átütő sikerének tekintik és a szélsőjobbos pártok egész Európában üdvözlik majd azt. A kormányfő olyan hangot üt meg, amely a legtöbb országban a szélsőjobboldalon tanyázó töredékformációknak van fenntartva. Amikor pl. arról beszél, hogy a migránsok terror, bűnt és erőszakot hoznak magukkal. A retorika kellőképpen működött ahhoz, hogy megerősítse a Fidesz népszerűségét saját választói bázisa körében. Egyébiránt Orbán pár hete erkölcsi, politikai és jogi jóvátételt helyezett kilátásba ellenfelei számára, így az ellenzék, a civil társadalom és a kritikus média most attól fél, hogy még keményebb évek jönnek. 

FAZ: Orbán diadalmaskodott, ami semmi jót nem ígér Brüsszel számára, Le Pen viszont gratulált a magyar vezetőnek. A jövő évi európai választásokon győzhetnek a nacionalisták. A magyar politikus arról beszélt a siker ismeretében, hogy elhárították a sorscsapást, azaz hogy őt leváltsák. Az EU-ban bizonyosak abban, hogy most további konfliktusok alakulnak ki Magyarországgal. A politikus különben semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő annak alátámasztására, hogy Soros György több tízezer migránst akarna betelepíteni az országba. 

Süddeutsche Zeitung: Hatalmon marad a populista Orbán Viktor, miután a Fidesz messze megelőzte a széttagolt ellenzéket. Ennélfogva a kormányfő tetszése szerint alakíthatja a politikát és továbbra is szembemehet Brüsszellel. A párt a jelek szerint sikeresen hívta hadba a választóit. A kampány során az egyetlen téma a muzulmán „invázió” volt, ami a lakosság félelmeit és elutasító reflexeit igyekezett mozgásba hozni. Ellenségképként Soros, az EU és az ENSZ szolgált hozzá. Az ellenzéki ugyanakkor a demokrácia felszámolását és a hatalom közeli korrupciót állította a középpontba, de ez hidegen hagyta a szavazásra jogosultak többségét. Orbán ismét profitált abból, hogy az ellentábor két részre tagolódik, és nem sikerült az együttműködés. A Jobbik felé áthidalhatatlannak bizonyult az árok. Az uniónak most további kellemetlenségekre kell számítania Budapest részéről. A menekültpolitika kapcsán még az is lehetséges, hogy tovább keményedik az eddigi irányvonal.

Süddeutsche Zeitung: Sikeres volt az agymosás, Orbán Viktor sok pátosszal dolgozta meg követőit. Sem autoriter vezetési stílusa, sem a bőséges korrupciós történetek nem tudtak tartósan ártani neki. Nem hagyta cserben a tábora, amelyet a sokmillió muszlim beözönléséről szóló horrorforgatókönyvvel tart bűvöletben. Az orbáni uralom tehát folytatódik és ez nagyon nem jó jel Magyarország szemszögéből, Európa számára pedig rengeteg bosszúságot vetít előre. Hiszen ez a lelketlen stratéga a megosztás mestere. Idehaza „nemzetre“ esküszik, ám már jó ideje sikerült hatalmas árkokat létrehoznia a társadalmon belül. Végül is egy felszabdalt politikai terep a legjobb biztosíték arra nézve, hogy zavartalanul tudjon tovább kormányozni. A választási rendszer ennek érdekében már 7 éve személyesen szabta méretre. Az országot továbbra is átépítheti illiberális demokráciává, és ily módon átviheti a megosztó vírust Európára. Az utánzókra már rég rátalált, Lengyelországban és máshol.

Frankfurter Rundschau: A vezércikk azt sürgeti, hogy az EU ne tűrje tovább Orbán Viktort miniszterelnökként, mivel az semmibe veszi a demokráciát. Felidézi, hogy a határ megnyitása miatt Németország igen sokat köszönhet a magyaroknak, akik nagy szerepet játszottak abban, hogy véget ért a kontinens megosztottsága. Azt lehetne gondolni, hogy az uniós, illetve a Nato-csatlakozással az ország helye a Nyugaton van. Ám valójában illiberális demokrácia, a hatalmi ágak megosztását korlátozták, a sajtó- és szólásszabadságot épp úgy. A kisebbségi jogok védelme elégtelen, a tanszabadságot megnyirbálták. A hatalom megnehezíti a civilek tevékenységét. Azt sem szégyelli, hogy antiszemita érzelmeket kelt. A gazdaság viszont dübörög, hála a hatalmas uniós támogatásoknak és a német cégeknek, csak közben virágzik a korrupció és a kliensrendszer.

Mai állapotában az ország nem léphetett volna be annak idején az unióba. Tüske az EU körme alatt. Sőt egyesek szerint szégyen Európa számára. Orbán megveti a demokráciát és a jogállamot. Legalább is botrányos azonban, hogy Brüsszel mindezidáig képtelennek bizonyult megálljt parancsolni ezeknek a machinációknak. Kizárás nem lehetséges, a tagok megelégszenek azzal, hogy a gondot rátestálják a Bizottságra. Az meg kötelezettségszegési eljárással próbálja meggátolni a még rosszabbat. Viszont Orbán és a Fidesz egyáltalán nem szigetelődtek el. Az Európai Néppárt tagjai, annak elnöke nemrégiben dicsérte a magyar politikust, mondván, hogy az a stabilitás és jólét garanciája. Arra viszont nincs bizonyíték, amit a német kereszténydemokraták állítanak, hogy ti. a kormányfőre befolyást lehet gyakorolni a konzervatív szerveződésen belül.

Orbán nyomulni fog a következő hónapokban, mert nélküle és a barátai nélkül nincs megállapodás az uniós menedékjog megújításáról. A tagoknak azonban el kell gondolkodniuk azon, hogy megtűrhetnek-e olyasvalakit a körükben, aki tartósan tesz a demokráciára. Régóta esedékes a vita, hogy az uniós kifizetéseket kapcsolják össze a jogállam betartásával. Más módon nem lehet jobb belátásra téríteni az olyanokat, mint a magyar miniszterelnök.

Die Zeit: Orbán Viktor addig erőltette az álhíreket, addig uszított a migránsok ellen, hogy a propaganda immár az ellenzéket is megfogta. Ha az ember hinne a magyar sajtónak, azt gondolhatná, hogy az ország hatalmas menekültválság előtt áll. A déli határon két tranzitövezet működik, ám az ENSZ Menekültügyi Bizottsága szerint ezek valójában börtönök. A testület felszólította a magyar kormányt, hogy ne korlátozza drasztikusan a menedékjogot. Szíjjártó Péter azt állítja, hogy az országnak joga van biztonságban élni és a hatalom közeli sajtó szalagcímekben szajkózza a véleményt. Miközben tényleges esetek nemigen támasztják alá, hogy a migránsok a magyarok életét fenyegetnék. A kormány már tavaly azt állította, hogy Sorosnak titkos terve van. Zgut Edit a Political Capitaltől kifejti, hogy a kabinet a hecckampánnyal a liberális demokráciát kérdőjelezi meg. Ebben a Fidesz nagyon emlékeztet a szélsőjobbos német AfD-re. De a propaganda hathatós, pedig féligazságokra, sőt álhírekre támaszkodik.

Die Presse: A vezércikk azt hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor és utánzói ügyében az uniónak nincs más választása, mint hogy leszokjon a visszafogottságról. A magyar vezető ellentétes irányban járta végig a damaszkuszi utat, háromszor lett Paulusból Saulus. A liberális világrend hirdetőjéből az illiberális demokrácia bajnoka, Soros védencéből annak ősellensége, Európa-barátból euroszkeptikus. Bár ez utóbbi még nem teljesen meg végbe, Orbánnak a magatartási szabályok nem tetszenek az unióban. A brüsszeli pénzek elfogadásában viszont nem lát semmi kivetnivalót, éppen ellenkezőleg. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni a nevében: küldjétek a zsozsót, erkölcs és tisztesség van nálunk dögivel. Tisztességet emlegetni persze a tegnapi választás után nem éppen helyénvaló, hiszen amit a Fidesz a kampányban művelt, az a szó legszorosabb értelmében tisztességtelen volt: Európa-ellenes propaganda, szemforgató manipuláció az antiszemita közhelyekkel, uszítás az NGO-k ellen, félelemkeltés a menekültekkel szemben, ügyes játszadozás a kollektív kisebbségi komplexussal és a nemzeti fölény érzetével.

Mindebből mérgező keverék adódott, amely beszivárgott a szavazópolgárok tudatába és ott hosszan tartó hatást fejt ki. Viszont a gazdasági sikerek miatt nemigen számított, hogy az uniós pénzek egy része az orbánizmus haszonélvezőinek jut. Az EU idáig nem sokat tudott tenni a pimaszságnak és a túlzott igényeknek ezzel az ötvözetével szemben, ami a jelek szerint átterjed egész Közép-Európára. Csak az hat, ha az alapok megvonásával fenyeget. Az uniónak két tanulságot le kell vonnia: az Orbánnal kialakult viszályt nem lehet kibekkelni, illetve a támogatások nem csak kenőanyagként szolgálnak az egységes piacon. A nyomás eszközeként is be lehet vetni őket.

Die PresseOrbán Viktor semmit sem árult el arról, hogy az új kormány élén mik a tervei, leszámítva, hogy szó sem lehet muzulmán bevándorlásról. Pedig van éppen elég megoldásra váró gond, kezdve azzal, hogy nincs elég munkaerő, illetve pénz. Ugyanakkor a migráció bizonyosan nem az ország legnagyobb problémája, illetve inkább abban az értelemben, hogy több képzett munkáskézre volna szükség. A hiány azonban alacsonyabb munkanélküliségnek álcázva jelenik meg a statisztikákban. Viszont elriasztja a nagybefektetőket is. A miniszterelnök szerint a kiutat csakis a több gyerek jelenti, de ahhoz több nemzedéknyi idő szükséges. Pontosan tudja, hogy rövidtávon kizárólag a magasabb bér és a munkaerőimport segíthet. Ezért inkább diszkrét módon kiművelt emberfőket hoz be Libanonból, Törökországból, Indonéziából. Illetve újabban szerbekkel és ukránokkal próbálkozik, de csekély eredménnyel. Utóbbiaknak 10 ezer munkavállalási engedélyt adtak ki, miközben még 40 ezer ember kellene.

További baj az egészségügy állapota. Öregszik a társadalom és egyre betegebb. Nincs elég orvos és ápoló, ezeknek a drágán kiképzett szakembereknek nem kis része ma már más országban dolgozik. Az oktatás kapcsán szintén nagy bökkenő, hogy a legjobb diplomások szintén kivándorolnak. De a képzést központosították, a magolás és a hazafiság lett a fő szempont. Így azután elmennek a legjobb tanárok is. Vagyis túl sok az állam, miközben pénzt és embert nem lehet egykönnyen elővarázsolni. De hogy Orbánt rá lehet-e venni az erős állam megreformálására, az már nagy kérdés, mert ő azt önmagában értéknek tekinti.

Der StandardAz illiberális államot nem olyan könnyű leváltani. Erre figyelmeztet a kommentár a választás után. Hogy a jobboldali-populista Orbán lesz a befutó, arra lehetett számítani. Csak azt nem jelezték előre a felmérések, hogy ilyen nagyarányú lesz a győzelem. Meg hogy a rekord számú részvétel további támogatókhoz segíti a Fideszt. Az ellenzék ugyanakkor nem volt képes megmondani, hogy mit akar tenni, ha sikerülne leváltani a mostani hatalmat. De hát a helyzete olyan, mintha egy buborékban nem volna oxigén. A választói jogot a centrális erőtér igényei szerint módosították. A média legfontosabb szócsövei az orbáni propagandacsapat vezetése alatt állnak. A választási gépezet olyan adatbázisokkal dolgozik, hogy az még a Facebooknak vagy a Cambridge Analyticának is becsületére válna. Trollok tömkelege terjeszti a szociális hálón az álhíreket és gyűlöletposztokat. Sajnos, a társadalom jelentős részénél kitűnően beválik az agymosás.

A tekintélyelvű populisták bejelentéseit komolyan kell venni. Orbán jóvátétellel fenyegetett, ami megtorlást vagy bosszút jelent. Viktátor most hozzálát a liberalizmus utolsó szigeteinek felszámolásához. Megindul a média, a még viszonylag független igazságszolgáltatás, a Soros által alapított CEU, valamint a civil szervezetek ellen. Kovács Zoltán máris jelezte, hogy utóbbiak közül, amelyik beleavatkozik a politikába, annál lehúzzák a rolót. Az ilyen autokrata képződmények persze egyszer mindenképpen összeomlanak. De hogy mikor, az beláthatatlan. Addig a magyaroknak együtt kell élniük az Orbán-állammal.

Kurier: Az uniónak fel kellene vennie a kesztyűt az orbáni kihívással szemben. A kommentár ezt azzal indokolja, hogy a magyar vezető stratégiájára világos válaszokat kell adni, nem ér semmit a félszívvel elmotyogott korholás. Azt ugyanakkor nem lehet Orbán szemére vetni, hogy eltitkolná, mit akar. Az illiberális demokrácia a nemzetek önállóságát védi a közös Európa ellenében, a kereszténységet a Felvilágosodás elébe helyezi és száműzni kívánja az iszlámot a kontinensről. Ahogy a jogállammal bánik, az nyílt hadüzenet az európai értékeknek. Csak éppen Brüsszelben, de még inkább Bécsben és Berlinben ímmel-ámmal tekintenek a veszélyre. Az EU véget nem érő eljárásokkal reagál a jogsértésekre, hogy azután azoknak ne legyen semmiféle következményük. Ezt csak tetézi, hogy az Európai Néppárt továbbra sem képes nyílt vitára a Fidesszel. Közben pedig Orbán keresi a lehetőséget az összeütközés lehetőségét az értékek kapcsán, amiket újra akar fogalmazni. Legfőbb ideje, hogy az unió belebocsátkozzon ebben az értékvitába, mert lehet, hogy pl. egy s másban, pl. a bevándorlás kapcsán kénytelen lesz felülvizsgálni álláspontját, de közben átgondolja és megerősíti az alapelveket.

A nemzetközi sajtószemle elsőként itt jelent meg.