Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

„Magyarország 2018–22” – hogyan tovább?

„Magyarország 2018–22” – hogyan tovább?
Farkas József György

Az országgyűlési választások lezajlottak, de az eredményeket valószínűleg sokáig nem felejtik el sem a közvetlenül érintettek, sem a politikai pártok, sem a lakosság – s végképp nem a politológusok, közvélemény-kutatók, akik eléggé „elmérték” prognózisaikat.

Erről tanúskodik az a rendkívüli érdeklődés, ami a Political Capital (PC) elemzőközpont és a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti közös konferenciáját megelőzte. Bevezetőjében László Róbert a PC szakértői által készített tanulmányt mutatta be, amelyet egy hét múlva közzé is tesznek, s amely a szavazás előtti választói megfontolásokról adott összefoglalót. A közvélemény-kutatások, körkérdések alapján összeállított ellaborátumból egyebek között kiderült, hogy a szavazásra jogosultak többsége inkább szavazatarányos parlamenti helyelosztást részesített volna előnyben, a stabil kormányzással szemben. Azok is többen voltak, akik szerint a jelenlegi választási rendszer inkább a kormánynak kedvez, ugyanakkor a határon túliak részvételéről fele-fele arányban megoszlottak a vélemények (most már elutasítóbb a hangulat – tette hozzá az elemző).

Hogyan vizsgázott a választási rendszer? – volt a következő témakör, s az ezt körüljáró három szakember – Lakner Zoltán, a 168 Óra főszerkesztő-helyettese, Unger Anna, az ELTE oktatója és Závecz Tibor közvélemény-kutató – szerint az ellenzéknek nem akadt integráló személyisége, a programjaikat pedig az átlagválasztó jószerint nem is ismerte. A korábbi „összefogás” jelszó helyett az „esélyes jelölt” keresése sem váltotta be a hozzáfűzött vérmes reményeket, ahol mégis sikerült, annak köszönhetően lesz egyáltalán ellenzéki képviselő a parlamentben – vélekedett egyikük.

Így gyakorlatilag a baloldal most ugyanannyi szavazatot (1,6 milliót) gyűjtött be, mint 2014-ben. A választóknak szánt üzeneteik csak gyéren jutottak el a címzettekhez, a versengő ellenzéki pártok főleg egymással foglalkoztak, a kampányban elaprózódtak. A vitában sok szó esett az előfordult hibákról, a rendszer összeomlásáról, az EBESZ-megfigyelők ténykedéséről, a feltételezett csalásokról is, de abban egyetértés mutatkozott, hogy az adott körülmények minden érintett előtt ismertek voltak, a felkészülés az ellenzék részéről viszont négy év alatt sem sikerült, ami az eredményen is meglátszik.

A program második felében politikusok értékelték a helyzetet. A meghívottak közül Szél Bernadett az utolsó pillanatban lemondta a részvételt, ám Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke és Molnár Gyula, az MSZP távozó elnöke megjelent, és kemény, de kulturált vitában elemezte az eredményeket és a fejleményeket. Gulyás elismerte, hogy „semmi esélyt” sem adott a voksolás előtt a kétharmadnak, bár pártja győzelmében biztos volt. A sikert eddigi eredményeiknek, a gazdaság felívelésének tulajdonította, a migráció témája pedig más európai választásokon is napirenden szerepelt.

Erről Molnár Gyula természetesen másként vélekedett, szerinte a migráció – amilyen hangsúlyt kapott április 8-áig a Fidesz propagandájában, úgy tűnt el a szavazás végeztével. A szocialista politikus szerint a múlt évek legprimitívebb és legdurvább kampánya zajlott, ráadásul ezt a választók pénzéből finanszírozta a kormánypárt. Azt viszont Molnár elismerte, hogy elhitték: a kormánynak van 2,2 millió szavazója, akit aztán hergelhetnek. Ehhez képest ennél többen jól láthatóan a Fidesz felé mozdultak el – tette hozzá.

A vitának különös aktualitást adtak a választás után növekvő számban előkerült csalásgyanús ügyek. Gulyás a baloldalt hibáztatta azért, hogy a választói törvény változtatásaira vonatkozó javaslataikról korábban elutasították a tárgyalást azzal, hogy az egész úgy rossz, ahogy kialakították. Ami a jelen problémáit illeti, azokra a fideszes politikus az érvényes jogorvoslati lehetőségek kihasználását szorgalmazta. Molnár a külföldön szavazók problémáját feszegette, nehezményezve a hazai lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok voksolási lehetőségeinek megnehezítését a határon túliakkal szemben. Ugyanő kifejezte óhaját, hogy a kormánypártok a jövőben vegyék komolyan az országgyűlés munkáját, ne akadályozzák például a bizottságok működését. Egy kérdésre válaszolva Gulyás Gergely kifejtette, hogy nem kíván igazságügyi miniszteri posztot betölteni, a tárca jelenlegi vezetője, Trócsányi László ténykedésével teljesen elégedett.