Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Végre, jó választás

Végre, jó választás
Horváth Kálmán

Az emberek azt hallják szívesen, amit szeretnének, ezért még annak is örülnek, ha becsapják őket. Ne tessék ellapozni, ez nem választási értékelő, hanem színikritika, a mondat pedig nem a vesztes ellenzéktől, hanem Lionel Percy akadémikustól, művészettörténésztől, egyetemi oktatótól származik.

A fene sem tud más fejével gondolkodni, ezért nehéz megmondani, hogy csalás volt-e Magyarországon a tisztának mondott választás. A bizonytalan állampolgár kóvályog egy keveset, aztán a válaszért nem a kocsmába, hanem a színházba megy. Nem akarok pánikot kelteni, de hamarosan itt, a jegypénztárnál is hosszú lesz a sor, a Valódi hamisítvány ugyanis igazi sikerdarab – Hernádi Judit és Kern András jutalomjátéka –, nem kell hozzá pártkötődés, csak sok pótszék, nehogy már kétharmaddal szégyenkezzen a nézőtér.

Ha valaki mégis bejut, a színpadon szembe találkozik egy Maude Gutman nevű expincérnő lakóbuszával és a gondjával, hogy az ócskásboltban szerzett, immár a tulajdonában lévő Jackson Pollock festmény valódi vagy hamisítvány-e. Mi, magyarok Munkácsy Mihály, Madarász Viktor, balosként Derkovits Gyula, radikálisként Aba-Novák Vilmos, kockafejűként Vásárhelyi Győző képein cseperedtünk felnőtté, nekünk Jackson Pollock neve olyan, mint a New York Yankees baseball csapatának összeállítása, és amikor az absztrakt expresszionizmusról értesülünk, azt kérdezzük, hogy az a vonat megáll-e Kisvárdán.

Jackson Pollock 42 évig élt, a festék csurgatásával, fröcskölésével alkotott, olykor a taknyát, és legnagyobb magyar kritikusunk, Simicska Lajos által emlegetett, de a saját g-jét kente a vászonra, de nyugi, a színház olyan, mint az imaház, amikor illetlenül cselekszünk, keresztet vetünk. A tét tehát nagy, ami Magyarországon négy év, az ott dollármilliók, ami itt gyűlöletkeltés, az ott szórakoztatás: engedjük már el magunkat!

A pesti Belvárosi Színház vígjátékként hirdeti Stephen Sachs amerikai szerző művét, de a történet minden poénja ellenére inkább szomorkás, hiszen a képzőművészet nagy talánya előbb-utóbb életünk minősítése lesz, szakértelmünk, biztonságunk kérdőjeleződik meg, ráadásul a két mulattató: az eladó, Hernádi Judit és a becsüs, Kern András egy olcsó poént sem enged meg magának, sohasem bohócok, csak nevettetők, olykor gondolkodásra késztetők, pedig Lionel Percy megmondta, hogy a hiedelem áttör minden mázon.

Tudtuk, persze, hogy tudtuk, ez a két színész, mi mindenre képes, de amikor a néző a tökéletességgel szembesül, akkor arra is gondolhat, hogy ezért az élményért született a földre. Stephen Sachs nemcsak drámaíró, hanem rendező, sőt színházigazgató is, valószínűleg nem ismeri a magyarországi közéletet, a dolga az, hogy jól eladható, darabokat jegyezzen, az már csakis a véletlenen, na meg az időzítésen múlik, hogy a jóból remek, az örökzöldből aktuális lesz. Nagyszerű a fordítás, a díszlet, és külön köszönet a jelmeztervezőnek Hernádi Judit ruhája izgalmasan merész dekoltázsáért. Előadás végén a művésznő meghajol, és attól kezdve nincs vita: a valódit látjuk, és nem hamisítványt. 

Valódi hamisítvány – vígjáték. Fordította: Kovács Krisztina. Maude Gutman: Hernádi Judit; Lionel Percy: Kern András. Dramaturg: Kovács Krisztina. Díszlet: Valló Péter. Jelmez-asszisztens: Tóth Hajni. Plakát: Csáfordi László. A rendező munkatársa: Kis-Kádi Judit. Művészeti vezető: Zöldi Gergely. Rendező: Valló Péter. Producer: Orlai Tibor.