Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Kornai és Chikán

Kornai és Chikán
Békesi László

Nem lep meg, hogy Orbánék haladéktalanul hozzáláttak a bosszú hadjárathoz, a lakájmédia aljas bértollnokai pedig sietnek a vezér kedvében járni. (Figyelő-lista.) Orbán már évértékelő beszédében megígérte, hogy „politikai, erkölcsi és jogi elégtételt vesznek” a rendszer bírálóin. (Kornai János professzor; foto: hvg.hu)

A választások után mindezt megtoldotta egy mindenkinek szóló konkrét fenyegetéssel: „aki nincs velünk, az ellenünk van!” (Válasz Vona G.-nak.)
A bosszúszomjas, aljas fenyegetést minden jó érzésű embernek – akkor is ha a Fidesz és a rezsim híve – határozottan el kell utasítania!
Jelen soraimat azonban nem csak ez a jogos, elementáris felháborodás diktálja.

A Figyelő megbélyegző, uszító listáján két olyan neve is szerepel, aki közel áll hozzám, akit tisztelek, becsülök, akitől pályafutásom sorás sokat tanultam.
Kornai Jánosról és Chikán Attiláról (jobb oldali képen) van szó.

Kornai a ma élő magyar társadalom tudósok és a világon élő közgazdász professzorok egyik kiemelkedő alakja. Alig van olyan nyelv a világon, amelyre korszakos munkáit le ne fordították volna. Alig van olyan komoly közgazdasági egyetem és kutatóintézet, ahol munkáit ne tanítanák és hasznosítanák.

Generációk sora köszönheti neki szakmai eszmélését, eligazodását a világban és a közgazdaság-tudományban – a világ számos országában. Ha nem rgaszkodik hazájához, hanem végleg letelepedik Amerikában, akkor talán ma már Nobel-díj is jutalmazná munkásságát.

A minap, 90. születésnapján jószerével az egész világ közgazdászai – élükön Nobel-díjas tudósokkal! – köszöntötték őt.

Miután személyes pàlyafutásom nem akadémiai közegben zajlott, sohasem lehettem közvetlen minkatársa. Mégis tanító mesteremnek tekintem őt. Szakmai eszmélésem idején, a 60-as években – sok kollégámmal együtt – Kornai alapmunkái (A hiány, Antiequlibrium) tanítottak meg a világ kritikus elemzésére, a szocialista tervgazdálkodás életképtelenségére, a piaci versenygazdaság előnyeire és önkorrekciós képességére.

Később, amikor véleményét, tanácsát kértem kritikus helyzetekben – 89–90-ben, majd 94–95-ben – sosem tagadta meg segítségét, jó szándékú, sokszor kritikus véleményét.

Kornai Jánost magyarként ismeri és tiszteli a világ, munkásságával elismerést szerzett hazájának.

Chikán Attila szintén közgazdász nemzedékek tanára, mentora, támogatója. Egyetemi tanárként és a Rajk-kollégium igazgatójaként a fiatal közgazdász-nemzedék nevelője, második családjának megalapozója és életben tartója.

Noha sohasem voltunk közvetlen kollégák, ám egy-egy konkrét helyzetben együtt dolgoztunk szép feladatokon, jó célokért. (Reformszövetség, VOSZ gazdaságpolitikai bizottsága.)

Mindig becsültem tudását, tisztességét, elhivatottságát. Közös munkánk mindig inspiráló, élvezetes volt.

Mindketten mainstream közgazdászként hasonló nézeteket képviseltünk. Szakmai fórumokon, nyilvános vitákon többnyire támogattuk egymást. Ideológiai viták, vagy politikai preferenciák sosem mérgezték együttműködésünket, kapcsolatunkat. Akkor sem, amikor a politikai paletta ellentétes oldalán álltunk: ő a Fidesz, én pedig a szocialista kormányok miniszetereként.

A közgáz rektoraként sosem gátolta vagy befolyásolta oktató munkámat, örült, hogy részt vállalok az egyetemi oktatásban. Hab a tortán, hogy ifjúkorunkban mindketten atlétizáltunk, így élményvilágunk is hasonló volt.

Ezt a két nagyszerű, tudós közgazdászt és remek embert, magyar hazafit listázza, bélyegzi meg, kiáltja ki ellenségnek egy primitív talpnyalók által üzemeltetett szennylap.

Ez gyalázat, ami ellen elvi és személyes okokból egyaránt tiltakozom!

Noha senki sem hatalmazott fel rá, biztos vagyok benne, hogy sok kollégámmal egyetértésben tehetem ezt.

Mélységesen elszomorít és felháborít, hogy a hivatalos szakmai szervezetek – MTA közgazdasági osztálya, a Magyar Közgazdasági Társaság – lapítanak, nem tiltakoznak e gyalázat ellen és nem állnak ki a két méltatlanul támadott közgazdász mellett.

A szégyen rájuk is hull...

Békesi László írása elsőként itt jelent meg.