Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Milyen a divatipar, ha fenntartható? – Tavaszi pillanatok a kifutón

Milyen a divatipar, ha fenntartható? – Tavaszi pillanatok a kifutón
Elek Lenke

Amint kinyílik az aranyeső a kertekben, megszaporodnak a divattal kapcsolatos hírek. Az idén legkorábban a fehérneműmódi-irányzattal ismerkedhettünk meg. Egyébként az utóbbi hetekben is egymást érték az izgalmas események.

A pesti Andrássy út világmárkái közül az egyik patinás olasz cég hívta meg a témával foglalkozó újságírókat tavaszi kollekciójának megtekintésére. Valahogy úgy lép be az ember ezekbe a világörökség részét képező sugárúton lévő fényes-ékes boltokba, és úgy is fogadják, mint Vivient a Rodeo Drive-on a Micsoda nő! című filmben: ha nem is utasítják ki, de rácsodálkoznak, egyáltalán mit is akar.

Legyél fiatal, gazdag és sovány, de legalábbis tehetős turista – akkor nincs gond. Az eladóhölgyek is természetesen gyönyörűek, beszélnek angolul, kínaiul, no meg, oroszul, anyanyelvi szinten, ha netán erre tévedne egy tehetős orosz Moszkvából.

Mert itt aztán ki kell nyitni a pénztárcát. Egy kellemes tapintású házi köntössel kacérkodtam, de aztán gyorsan el is engedtem: 656 ezer forintot még lottófőnyeremény birtokában sem adnék érte. De bizonyára adnak helyettem mások: tévés műsorvezetők, (valamitől) hírességek, meg a környékbeli szállodák japán vendégei.

Ehhez képest az uralkodó divatszínek, formák, szoknyahosszok és derékelhelyezések már másodlagosak…  Hiszen ezekben az üzletekben nem ruhát, táskát és cipőt veszel, hanem életformát és presztízst.


A „fenntartható divat” – egy meglehetősen új fogalom, amely szoros összefüggésben áll a fast fashionnal, azaz a gyors divattal, amely olyan, mint a fast food, azaz a gyorsétterem: felejthető, mindazonáltal káros. Manapság ugyanis két-három hetenként cserélik már az üzletek árukészletét, egy ideig csak egymás között, aztán pedig rejtélyes süllyesztőbe hanyatlik mindaz, ami nem kelt el. Erről nem szívesen beszélnek a termelők, de a kereskedők sem. Egy idő után aztán kibukik az igazság: sok nyugati országban például az el nem adott ruházati holmikkal fűtenek… 

Ingyen nem adják oda a maradékot senkinek, ez ugyanis rontaná az árszínvonalat, meg a márka rangját is. Micsoda pazarlás, energiában, alapanyagban, munkaerőben!

De ez csak a probléma egyik vetülete, a másik, hogy a világmárkák nagy része a fejlődő országokban készül, ki tudja, milyen körülmények között: egészségtelen, levegőtlen lyukakban, gyermekmunkával, filléres bérért…

Nos, ez ellen próbál tenni a Nemzeti Divat Liga Magyarországon, melynek vezetője nem először hívta össze a maga szerény eszközeivel a témával foglalkozó hazai konferenciát. A témakörrel megérné magasabb szinten és nem csupán időlegesen foglalkozni.

Az etikus és fenntartható divat aktuális kérdésein túl – ökotudatos alapanyagok, környezetkímélő gyártási technológiák, körforgásos divat, zéró hulladék, nulla karbon-lábnyom, újrahasznosítás, slow fashion – foglalkoztak eme iparágnak a környezetre és a klímaváltozásra gyakorolt hatásával is. Ugyancsak ezeket a témákat járták körül sok ország hazánkba érkezett tervezői és szervezetei, akik helyi művészcsoportokat és munkaerőt is bevonnak tevékenységükbe. Közülük sokan élnek megváltozott munkaképességgel, vagy tartanak olyan életszakaszban, amikor csak ez az alkotó munka tudja kedvezően megváltoztatni helyzetüket.

Rattanból, hímezve, öko textíliákkal. Nézzünk néhány konkrét esetet! Ahmed Zubair Pakisztánból a hagyományok, a fenntarthatósági szempontok és a modern technológia összekapcsolásáról beszélt a férfiruha-gyártásban. A hagyományőrzéshez kapcsolódik a bangladesi előadó, Habib Ahasan témája is a régi khadi-technológiáról, amely kézi hímzésű, természetes alapanyagú textíliáival nulla karbon lábnyomot hagy maga után.

Az Oxfordban élő Sruthi Nagulavancha a hagyományos, indiai szövőszékeken kézzel készült indiai szári anyagokat gondolja újra, készít blézereket, a maradékokból meg kiegészítőket, ezzel is a körforgásos divat koncepcióit követve. Racso Jugarap, Fülöp-szigeteken született, Belgiumban élő művész és tervező nyakkendőt készít a rattan hulladékok újra hasznosításával és még a csomagolásnál is követi az öko-szempontokat, munkát adva a helyi közösségnek, olyan asszonyoknak, akik koruknál fogva már nem találnak megfelelő munkát.

Cristine Omollo kenyai divattervező jól példázza azt a társadalmi felelősségvállalást, hogy a periférián élőknek is lehet segíteni a teremtő munkába bevonásukkal – például makramé-készítés, textiltechnika-oktatás révén, esélyt kínálva egy jobb életre. Kenya egyébként nemrég tiltotta be az oly káros műanyag zacskók forgalmazását.

Edlira Sulaj tervező Albánia kulturális örökségét is bemutatja a viseletekben, hogyan lehet a modern öltözködésben ötvözni a folklórt, a hagyományos kézművességet, a hímzést, mindezt fenntartható módon, és erre oktatja a jövő nemzedékét is. A csoportos beszélgetésekhez csatlakoztak olyan indonéz szakemberek is, akik fogyatékkal élőket vonnak be az öko-textíliák készítésébe

Olvasd el a színeket! Julia A. Müller a slow fashion jegyében tervez Peruban, az ottani művészcsoportok bevonásával, sok családnak biztosítva megélhetést a kizárólag környezetbarát, alpaka-gyapjú (dél-amerikiai, háziasított teveféle szőre) alapanyagú, az ottani hagyományos kézi feldolgozással készülő kötött termékek gyártásával.

A magyar Kovács Kinga tervező Vigyél színt az életedbe! kezdeményezését mutatta be a konferencián: a ruhákba Braille-írással belehímezik a ruhák színeit, hogy az olvasható legyen a gyengén látók számára is, külön segítség nélkül. Az ötlet megvalósításában közreműködött Lengyel Zsófia, látássérült parasportoló, a magyar válogatott tagja is, aki a konferencia arca volt.

Az idén a kiemelt témák közé tartozott a divatipar és a klímaváltozás. Heidrun Sigfusdottír  izlandi tervező, ismert környezetvédő aktivista előadásában felhívta a figyelmet a tudatos vásárlás fontosságára. Évek óta vizsgálja, miként hatnak a fogyasztói szokások a klímaváltozásra, és síkraszáll, mozgósít a műanyag-felhasználás csökkentéséért is. Partnere az Izlandi Környezetvédelmi Szövetség, saját márkájának, a Dimmblá-nak a megvásárlásával a világ óceánjainak védelméhez is hozzájárul a vevő. Svédország is nagy figyelemre méltó erőfeszítéseket tesz a környezetvédelem és a fenntarthatóság területén. A skandináv ország képviseletében Nelly Hayek arról beszélt, hogy mennyire fontos a társadalmi összefogás nemcsak egyéni, hanem városi és kormány szinten is, valamint hogyan tudta Borås város újraéleszteni a textil- és divatipart.

Oroszország az idén elsőként jelenik meg a GSFW-en, a globális fenntarthatósági divathéten; Olga Johnson Antonova tervezőként, kurátorként a fenntartható divat és a művészetek összekapcsolásén fáradozik. Az ő ajánlásával mutatkozik be Julia Nyeva, hol másutt, mint Szentpétervárott élő orosz tervező, akit a Néva folyó szeretete és a keleti filozófia ihletett meg egy érdekes újrahasznosított kollekció tervezésében.

Cseréld ki a ruhatárad, ingyen! Még mindig ehhez a témakörhöz tartozik, csak más megközelítésben a ruhacsere intézménye, amit legutóbb, nagyon helyesen, a világ legnagyobb szállodaláncához, az Accorhoz tartozó Mercure Korona szálloda tett szalonképessé. Eddig is dívott, hogy jó barátnők elhozták fölös, megunt ruhájukat és trécselés közben egymás között csereberéltek, de most, hogy vezető divat-csevegők, -véleményformálók, valamint Lakatos Márk stílustanácsadó (divatos szóval: stylist/sztájliszt) biztatott erre idegeneket, még inkább kedvező felhangot kapott e törekvés.  Közben pedig bemutatták a szálloda felújított szobái mellett az alkalmazottak csinos új formaruháit, amelyeket stilizált és ízléses matyóhímzéses motívumok varázsolnak eredetivé.

Világjárók divatja

A Föld napja április 22. Ezt ma már sokan számon tartjuk, de a megemlékezések kapcsán újabban érdemes megemlíteni a fiatal vállalkozók divatipari újdonságait. A közeli múltban mutatkozott be Nagy Réka, a Map Me Up /wear the world/ kezdeményezésével. A 28 éves, kalandra kész, környezettudatos hölgy már bejárta a világot. Hat földrész mintegy 70 országában járt, önkénteskedett Srí Lankán és Dél-Afrikában, közelről megtapasztalta a szafarik világának kegyetlen törvényeit. Bakancsos turistaként bejárta Izlandot. Volt Pekingben, ahol H1N1-influenza gyanúja miatt karanténba zárták. A Távol-Keleten vagy Közép- és Dél-Amerikában, Ausztráliában is a turisták által kevésbé keresett izgalmakat kereste.

Célja, hogy környezetkímélő, többnyire újra hasznosítható, természetes anyagokból, pamutból készülő termékeit a felelősséggel gondolkodók körében, kezdő, föltörekvő vállalkozóként népszerűsítse. Általában kétféle mintával készültek a termékek, egy-egy hagyományos és mértani világtérképpel.

A zsákvászon-táska például könnyen összehajtható és hordozható. Nagyszerű a napi kirándulásra, vízpartra vagy a városi viselésre, csak pamutból készült, könnyű, vállon hordható a jól kialakított pántjai révén, rajta a nyomtatott kép tartós, kapacitása 12 liter.