Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Ma hétfő van, 2018. december 17. Az év 351. napja, az időszámításunk kezdete óta eltelt 737442. nap.
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából – A szász miniszterelnök exkluzív interjúja

Az újságíró archívumából – A szász miniszterelnök exkluzív interjúja Az újságíró archívumából – A szász miniszterelnök exkluzív interjúja
Kulcsár László

A két német állam egyesülése utáni időszak különösen izgalmas volt – mindenekelőtt a keletnémetek számára. Sokan úgy érezték, hogy elveszítették a magyarországihoz korántsem hasonlítható szabadságukat – miközben ők váltak irigyelhetővé; a Német Szövetségi Köztársaság állampolgáraivá előlépvén, új útlevelük egyik pillanatról a másikra az egész világra kiterjesztette utazási lehetőségeiket. (A drezdai királyi kastély [Residenzschloß]; az újjáépített reneszánsz épületegyüttes az Elba-parti nagyváros szívében áll. (Képek: https://commons.wikimedia.org)

Mások (mindenekelőtt azok, akiknek az újraegyesülés előtt nem voltak kapcsolataik a nyugatiakkal, a „Wessikkel”) azt hitték, hogy megvásárolták őket, és ezzel ők, az „Ossik” másodrendű állampolgárrá fokoztatnak le. Így aztán érthető volt, hogy a többi között Szászországban, mindenekelőtt pedig „a tudatlanok, a mit sem sejtők völgyében” („Tal der Ahnungslosen“), tehát azokon a helyeken, ahová már nem ért el a nyugatnémet tévéadás, sokan szerfölött bizalmatlanul fogadták a tartományi rangra emelkedett valamikori megye új első emberét, a kereszténydemokrata Kurt Biedenkopf professzort, a CDU régi, sokszorosan kipróbált, tudományos pályája után számos tisztséget betöltött politikusát. Biedenkopfot 1990. november 8-án választották meg az újra létrejött Szász Szabad Állam / Freistaat Sachsen miniszterelnökévé (és töltötte be e tisztséget 2002. április 18-ig). Némi gúnyos felhanggal becenevet is kapott: König Kurt / Kurt király, utalván arra, hogy az egykoron nagy és gazdag Szászországban királyok uralkodtak. – Ez nem politika: Biedenkopf arról is ismert, hogy szerfölött választékosan öltözik, különös gondot fordít a nyakkendőire. Éppen 45 esztendővel ezelőtt választották meg a nyakkendők férfiújának. Ennél is híresebb hobbija: vasútmodellező, a Märklin márka megszállottja. (Ebbéli szenvedélyével nem áll egyedül: Churchill, Frank Sinatra, Tom Hanks, Phil Collins, Horst Seehofer és még sokan mások imádták, imádják a kisvasutakat  persze, elsősorban terepasztalon!).

Bevallom, amikor a rendszerváltás előestéjén alapított első (és utolsó) „komoly bulvárlap” külpolitikai szerkesztőjeként interjút készítettem Kurt Biedenkopffal, sem a nyakkendő-, sem a modellvasút-imádatáról nem tudtam. Ezért szigorúan a politikára összpontosítottam a Drezdába „ejtőernyőzött” CDU-prominenshez intézett kérdéseimet. (Az interjú a Mai Nap 1992. október 2-i számában jelent meg.)     

A képen: a szász miniszterelnökség épülettömbje  

Meg kell érteni a keletieket

Első nagy célunkat elértük: egy és oszthatatlan nép vagyunk, végleges határok között élünk. Része vagyunk az egyesült Nyugat-Európának – jelentette ki két évvel ezelőtt miniszterelnöki szűzbeszédében Kurt Biedenkopf (62) a politikai tudományok és a jog professzora, a Szász Szabad Állam kereszténydemokrata kormányfője. Ő volt az egyetlen, aki a keletnémet tartományi választásokon abszolút többséget ért el. Következetes, időnként saját pártja (melynek nyolc éven át főtitkára volt) számára is kényelmetlenné vált kíméletlen szókimondásával. Állítólag sokan föllélegeztek Bonnban, amikor Kelet-Németországba távozott megmérettetés céljából. Október 3-a, az egység napja, a német nemzeti ünnep alkalmából Biedenkopf miniszterelnök exkluzív interjút adott a Mai Nap munkatársának.

Miniszterelnök úr, ön ép­pen két esztendeje áll Szászország kormánya élén; mit tart a legnagyobb sikerének?

Túl korai lenne két év után bármiféle záróértékelés. Az általunk bevezetett sok újdonság, változtatás még csak most érik. Mégis, egyik legna­gyobb sikerünknek könyvelhetjük el: viszonylag rövid idő alatt stabil és teljesítőképes tar­tományi kormányzatot hoztunk létre.

És melyek voltak a legna­gyobb kudarcai?

A gazdaság szerkezeté­nek átalakításában nem ér­tünk el olyan sikereket, ame­lyeket szívünk szerint szeret­tünk volna. Gyorsabban haladhattunk volna a jog egyszerűsítésében és a tulaj­donjogok tisztásában is.

Szászországban is ta­pasztalható a nacionalizmus, a külföldiellenesség, a szélsőségesek itt is megpróbál­koznak a törvényes rend megzavarásával. Mik ennek a fő okai, és mit lehet tenni ellenük?

Nagyon oda kell figyel­nünk, valójában milyen jelenségekkel van is dolgunk. Kife­jezetten nacionalizmusról nincs szó. De élő probléma a jobboldali szélsőségesség és külföldi-ellenesség. Ez na­gyon ádáz dolog, és mindent megteszünk, hogy véget ves­sünk neki. Ugyanakkor óva­kodjék mindenki az általáno­sító ítéletektől: sem „a szá­szok”, sem „a szász ifjúság" nem szélsőségesek, és nem idegengyűlölők. Mindenek­előtt a fiatalok kis csoportjai­ról van szó, akik a régi állami struktúra megszűntével mint­egy légüres térbe kerültek, és nem tudják, melyik a helyes irány. A kellő keménységgel fellépünk az erőszakos cse­lekmények elkövetőivel szemben. De legalább ilyen fontos, hogy beszéljünk is a fiatalokkal, segítsük őket az új társadalmi-politikai helyzetben. Meg kell tanulni a kapcsolatteremtést és -ápolást a külföldiekkel. Az NDK-belieknek annak idején nem sok lehetőségük volt erre.

Miként az egykori KGST-országoké, akként Szászország gazdasága is siralmas állapotban van. A bonni szö­vetségi kormány azt állítja, hogy 1995-re a kelet-német­országi munkabérek elérik a nyugati színvonalat. Való­ban? Avagy azt jelenti, hogy Nyugaton csökkenteni fogják a béreket?

A gazdaság fejlődését il­lető túl derűlátó prognóziso­kat – bárha sokan hangoztat­tak ilyeneket – már nem hal­lani. Az (újjá)építés 10–15 évig eltarthat. És ez egyálta­lán nem fogja azt jelenteni, hogy a kelet- és nyugat-né­metországi életkörülmények hajszálra megegyeznek majd. Attól senkinek sem kell félnie, hogy Nyugaton lefa­ragják a béreket. Aligha túl nagy áldozatkérés, hogy a gazdasági növekedés ütemét az átmenet idejére vissza kell fogni. Sok jel mutat arra, hogy a nyugati országrész lakói hajlandók a szolidaritásra.

Egyetemi tanárként ön is a tudomány világából való. Hogyan tud együttműködni Szászország építése közben a helyi értelmiséggel? Köztu­dott, hogy sokan az állambiz­tonsági minisztériumnak is dolgoztak...

Alapvetően bárki jóakara­tú emberrel szívesen együtt dolgozunk. De vannak hatá­rok. Ha például valakiről kide­rül, hogy más(ok)nak kárt okozott. Minden esetet egyenként meg kell vizsgálni, ellenzek mindennemű általá­nos elmarasztalást. A tarto­mány iskoláiban, felsőoktatá­si intézményeiben máris megtörtént ez az alapos vizs­gálatsorozat, sokakat elbo­csátottak.

Nagy a munkanélküliség a keletnémet tartományok­ban. Különösen a nőket sújt­ja. Csökken a családok életszínvonala. Mi erről a vélemé­nye, professzor úr?

Az NDK „foglalkoztatás-gazdaságot" űzött, mindenki­nek volt munkája, de a kom­binátok, vállalatok termelé­kenysége oly alacsony volt, hogy nem lehettek verseny­képesek a szabad gazdaság­ban. A mi célunk: versenyké­pes termékeket előállító telje­sítmények gazdaságává át­alakítani a foglalkoztatás­gazdaságot. Ez pedig a foglalkoztatottak számának nagymértékű csökkentésével jár. Sokan újra találnak mun­kát, másoknak kicsik a lehe­tőségeik. A nagyon sok női munkanélküli annak a követ­kezménye, hogy túl sok lányt és asszonyt (a munkaképes korúaknak 89 százalékát!) foglalkoztattak az NDK-ban. A nyugatnémet gazdaságban ez az arány 55 százalék. Az immár egységes gazdasági térségben a keleti értékek a nyugatiakhoz igazodnak. Az átalakítás hatásai az összes családot érintik, és ez rá­nyomja a bélyegét az embe­rek magánéletére. Nem csu­pán az állam kötelessége, ha­nem a környezet, az egyesületek hivatása is, hogy segít­senek az érintetteknek. A népi szolidaritás, az emberek egymás iránti figyelme egyébként az NDK-ban is nagyra becsült erény volt.

Elégedett az országában megvalósult beruházások­kal? Netán a szövetségi kor­mánynak mélyebben kellene a zsebébe nyúlnia?

Senki sem kétli, hogy to­vábbra is szükség van állami pénzekre Kelet-Németország újjáépítéséhez. Nyugaton igen sokan nem képesek föl­fogni, hogy Kelet-Németor­szág fölépítése össz-németországi felada.

Miniszterelnök úr, mi a véleménye arról az alapelv­ről, hogy a tulajdonok vissza­adását helyezik előtérbe a kárpótlással szemben?

Ez az elv a beruházások alapvető akadályának bizo­nyult. Sok beruházás nem, vagy késve valósult meg, mi­vel nem tudható, kié egy-egy ingatlan, föld vagy épület. Amikor a visszaadás elvét el­határozták, alábecsülték a megvalósítása nehézségeit. Csakhogy ma már nem lehet visszavonni a kimondott szót, mert pörök lavináját indítaná el. Csak az eljárást lehet egy­szerűsíteni és meggyorsítani, hogy ne késlekedjenek a be­ruházások.

A keleti országrész sok vezetője Nyugatról jött. Biztos jobban értenek a piacgazda­sághoz, mint a keletnémetek. Csakhogy itt gyakran „tudálékos nyugatiaknak" mondják őket. Megértik-e a nyugatiak a keleti emberek problémáit; nem fenyeget-e egyfajta gyarmatosítás veszélye?

Újgyarmatosítás veszélyét nem látom. Szerencsére túlságosan is öntudatosa szászok. Persze vannak a Nyugatról jöttek között olyanok, akik iránt fenntartásokkal viseltetnek az itteniek, vagy akik több megértést várnának. De a nyugatnémetek többségét szívesen látják, értékes segítséget nyújtanak. Az is érthető, hogy nem tudnak teljesen azonosulni a keletnémetekkel. Ehhez nekik is a kommunista diktatúrában kellett volna élniük.

Ön, miniszterelnök úr, ugyancsak nyugatról jött. Elfogadták?

Ha csupán a választási eredményt tekintjük is, látszik, bizalommal viseltetnek irántam a szász nők és férfiak. Ez jó érzés, erőt ad a munkámhoz. De nagy felelősség is. Nem engedhetem meg, hogy csalódjanak bennem. Felnőttként kell kezelni őket, őszintén megmondva, hogy kemény idők várnak ránk. Ezt megtettem, megértették, elfogadták.

Németország hagyományosan jó gazdasági, tudományos, kulturális, személyes kapcsolatokat ápol Magyarországgal. Hogyan látja az ebbéli fejlődést Szászország és Magyarország vonatkozásában?

Szászország mindig nyitott volt a világ iránt, és az átmeneti megtorpanás után újra ápoljuk eme hagyományunkat. Az Európa szívében fekvő szász tartomány mindig is a keleti és délkeleti országokra nyíló kapu volt. A szerencsére nyitott határokon át tovább erősítjük, szélesítjük sokoldalú kapcsolatainkat. Az állami és intézményi kapcsolatok persze nem helyettesíthetik a személyes érintkezéseket. Ezért is nagy szeretettel fogadjuk mindazokat, akik hozzánk jönnek, mert azt tapasztaljuk, hogy a szászok is hasonló fogadtatásban részesülnek Magyarországon, a világban.

Miniszterelnök úr, köszönöm a válaszait!