Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Írj igazat, kiutasíthatnak a féldiktatúra Magyarországról!

Írj igazat, kiutasíthatnak a féldiktatúra Magyarországról! Írj igazat, kiutasíthatnak a féldiktatúra Magyarországról!

A külföldre szóló német közszolgálati adó, a Deutsche Welle internetes oldala a minap – egész pontosan április huszadikán – interjút közölt Keno Verseckkel, aki a Deutsche Welle mellett a Der Spiegel hírmagazinnak is rendszeresen küld közép- és délkelet-európai témájú tudósításokat Budapestről. Verseck neve két nappal korábban feltűnt a Magyar Idők című lap egyik cikkében, azon külföldi tudósítók felsorolásában, akik a szerző – Lovas István – szerint „mindenféle tényszűrő nélküli szolgamunkát” végeznek Budapesten.

Lovas cikke elsősorban Eric Smit holland újságírót támadta, felemlegetve azt, hogy Smit, amikor interjút készített a holland közszolgálati rádióban azzal az európai parlamenti képviselőnővel, aki a Magyarországról szóló legfrissebb jelentést elkészítő munkacsoport vezetője, feltette neki a kérdést, megtenné-e, hogy a nevében arcul köpi Orbán Viktort. Ám Smit mellett a Magyar Idők szerzője, konkrét vádpontok kifejtése nélkül, megemlített több külföldi tudósítót, akivel kapcsolatban szerinte „a magyar kormánynak … most már válaszlépéseken kellene elgondolkodnia”. 

Lovasnak ezen a feketelistáján szerepel Keno Verseck, aki három és fél évtizede foglalkozik Magyarországgal, és aki most a Deutsche Welle adott reagáló interjújában elmondta: már hosszabb ideje gyakorlatilag a Fidesz totális bojkottja alatt végzi a munkáját Budapesten: a legalacsonyabb helyi szinten sem nyilatkoznak neki. Verseck felhívta a figyelmet arra: a kormány a „Stop, Soros!” törvénycsomag elfogadására készül, és az tartalmazza a kiutasítás, illetve a beutazási tilalom lehetőségét azokkal szemben, akik bármilyen formában támogatják az illegális migrációt.

A német újságíró szerint abból kiindulva, hogy ő beszámol az illegális migrációról, akár ki is utasíthatják vagy belépési tilalommal sújthatják. A Magyar Idők cikkét elsősorban megfélemlítő célzatúnak nevezte, és elmondta, hogy az ország lakosain is tapasztalja a megfélemlítettséget, bárkit kérdez, szinte senki nem meri a nevét adni a válaszhoz.

Keno Verseck szerint Orbán Viktor és pártja gyűlölködést vet, és mérgezi a közélet légkörét, ami hosszú távon nem tesz jót az országnak.

A Jacobin amerikai baloldali szocialista portál Tamás Gáspár Miklós írását közli „Orbán Viktor a felvilágosodás ellen” címmel, amelynek kiemelt állítása, hogy Magyarországon eluralkodott a migránsellenes paranoia, és rohamot intéztek az alapvető demokratikus jogok ellen.

A szerző, Orbán úgynevezett „mély államáról” írva hangsúlyozza, hogy ez a féldiktatúra – a maga tisztogatásaival, feketelistáival, a média elnyomásával – különbözik a posztsztálinista elődöktől, mert nem etatista és nem központosít. Vezérelve az önkényes, szeszélyes szabályozás és mindenekelőtt az informális jelleg.

Orbán Magyarországán a valódi hatalmi központok olyan, formálisan független intézmények (állami alapítványok, félig magánvállalatok, állami hitelből élő állítólagos magáncégek), amelyek kívül esnek a normális kormányzati igazgatás ellenőrzésén, valamint az igazságszolgáltatás ellenőrzésén is. Eközben a rendes adminisztrációt lebontják és csapatostul hajtanak el jól képzett közszolgákat. A törvényalkotás a látszólag vezető politikusok és tisztviselők háta mögött történik, és a tervezeteket rendszerint vita nélkül keresztülerőltetik a parlamenten.

A tőkejavakat a hűséges csatlósok között osztják el, akik aztán olyan politikai manővereket finanszíroznak, amelyeknek a költsége nem jelenik meg a kormányzati kiadások között. Az államhatalom elaprózódása, aminek a fejében a hatalom birtokosainak informális csoportja jut nyereséghez, olyan egyedülálló rendszert teremtett, amelyben diadalmasan visszatérnek a személyi függés prekapitalista formái, és eközben a tényleges politika ultrakapitalista. Tamás Gáspár Miklós mindezt a neokonzervativizmus és a merkantilizmus sajátságos kombinációjának nevezi.  

A hatalom csarnokain kívül a munkások ellenállását és a népi tiltakozást a tömeges kivándorlás helyettesíti – állapítja meg a szerző.

Az antikommunizmus itt nem a forradalommal, hanem a felvilágosodással való szembenállást jelenti, vagyis a szabályossággal, a polgári egyenlőséggel, a hiperracionalizmussal és a nyilvánossággal való szembenállást – írja TGM a Jacobin portálon.