Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: Április 28-án kezdődtek a deportálások

Az újságíró archívumából: Április 28-án kezdődtek a deportálások Az újságíró archívumából: Április 28-án kezdődtek a deportálások Az újságíró archívumából: Április 28-án kezdődtek a deportálások Az újságíró archívumából: Április 28-án kezdődtek a deportálások
Kulcsár László

Ez alkalommal egy olyan cikket vett elő archívumából a krónikás, amely évtizedekkel ezelőtt, 1989. április 28-án jelent meg az akkoriban tekintélyes és nagy példányszámú napilapban, a Magyar Hírlapban. Akkor, 29 évvel ezelőtt és ma is a magyar történelem leggyászosabb és legembertelenebb eseményére emlékezés adta/adja az okot arra, hogy mindenekelőtt a fiatal nemzedékek számára (akik átélték, túlélték, szenvedői, áldozatai, tehetetlen tanúi voltak a holokausztnak – sajnos, legnagyobbrészt már nincsenek közöttünk) bemutassuk, mi zajlott le 1944 tavaszán-nyarán Magyarországon, miként küldte halálba Horthy Miklós kormányzó és az akkori állami gépezet a király nélküli Magyar Királyság sok százezer állampolgárát, csakhogy megfeleljen a Hitlerrel, a náci birodalommal kötött szövetségesi szerződésnek. Maguk a sok látott-tapasztalt német végrehajtók is csodálkoztak az akkori magyar politikai szereplők és az államigazgatásban dolgozók elképesztő szolgalelkűségén, megfelelési igyekezetén. 1945. április 28-án kezdődött a magyar zsidóság deportálása, mindenekelőtt az auschwitz-birkenaui haláltáborba szállítása.  

 

Elégedetlen „a halál állomásfőnöke”

Bécsben, az Osztrák Ellenállás Archívumában folytatott kutatómunkájáról beszélgettünk dr. Szita Szabolcs törté­nész kandidátussal. Az antifasiszta küzdelem dokumentu­mai mellett igen gazdag anyag található az irattárban a zsidó- és cigányüldözésről, a háborús és népellenes bűnö­sök felelősségre vonásáról. Hazánkban még nem közölt, az 1944. évi deportálások szervezőit és „tanácsadóit", a hír­hedt Eichmann-kommandó tagjait terhelő bizonyítékok egész sorát találta meg a kutató.
● Milyen, eddig ismeretlen tényekre bukkant a bécsi do­kumentumok tanulmányozása­kor?

– Nemrég kapta meg az ar­chívum Franz Novak SS-Hauptsturmführer négy bécsi peré­nek teljes iratanyagát. Novak az Eichmann-különítményben az auschwitzi emberszállítmá­nyok egyik fő szervezője, „a halál állomásfőnöke" volt. Leg­utóbb 1972-ben ítélték hétévi börtönre; nem azért, mert cse­lekvően közreműködött több százezer ember gázkamrába juttatásában, hanem mert „túl­zsúfolta a halálgyárakba indí­tott vagonokat".

● Mikor kezdődtek válójá­ban a deportálások Magyaror­szágról?

– A menetrend szerinti és tömeges kiszállítás 1944. május 15-én. De éppen most, ápri­lis 28-án kell emlékeznünk a szomorú 45. évfordulóra, amely­nek újabb részleteire buk­kantam bécsi kutatásaim során. Fehéren-feketén bizonyítható, hogy a 45 esztendővel ezelőtti, április végi deportálások egy­részt a május közepén kezdő­dött tömeges elhurcolás „főpróbájául" és a Waldsee-levelezőlapokkal folytatott mani­pulálás magyarországi előké­szítését szolgálták.

● Vannak olvasóink akik nem hallottak a Waldsee-levelezőlapokról...

– Eichmann és különleges alakulatának tagjai találták ki ezt a „türingiai helységet", amely persze a valóságban nem létezett. A Waldsee valójában Auschwitz-Birkenau volt, ott, a pokol tornácán íratták az elhurcolt emberekkel az egyen-levelezőlapokat: biztonságban megérkez­tem, egészséges vagyok, itt dol­gozunk… A bécsi archívum­ban bukkantam rá Eichman-nék futárának vallomására: Berlinből hozta Budapestre zsákszám a levelezőlapokat, és itt a magyar posta kézbesítette a hozzátartozóknak. Azok, akik a lapokat aláírták, legtöbbször talán már el is hamvadtak a krematóriumok tüzében, ami­kor hozzátartozóik megkapták a „megnyugtató" üdvözletet.

Honnan vittek magyar állampolgárokat 1944. április utolsó napjaiban „Waldseebe"?

Magyarország német meg­szállása, 1944. március 19. előtt egy héttel Eichmann és „mun­katársai" – a már említett No­vak, Krumey, Hunsche, Wisliceny, Dannecker és a többi tapasztalt, a deportálásokban nagy gyakorlatra szert tett sonderkommandós — Mauthausenben (az SS-zsargon Mord-hausennek nevezte a haláltá­boráról hírhedt osztrák helysé­get) gyülekeztek bevetésre várva. Az országot elözönlő né­met hadosztályok nyomában ők is megjelentek, és rögtön hoz­záláttak a letartóztatásokhoz; a túszszedéshez, a zsidók meg­félemlítéséhez és a „megnyugtatáshoz" is: ha a zsidóság meg­felelő magatartást tanúsít, nem lesz semmi bántódása… Szégyenletes tevékenységük „jogi" alapját Hitler és Horthy klessheimi megállapodása al­kotta: a kormányzó engedett a német követelésnek, magyar zsidó „munkások" Németországba szállításának.

– Az 1944. április 28-i első halálszerelvényre a Pest mel­letti kistarcsai táborba inter­nált 16–60 év közötti férfia­kat és a 18–50 év közötti nő­ket rakták föl. Elhoztam a bé­csi archívumból annak a doku­mentumnak a fénymásolatát, amely bizonyítja: ezt az első, több mint 1800 fős emberszál­lítmányt Krumey SS-Obersturmführer parancsnoksága alatt zsúfolták be a 45G min­tájú marhavagonokba, hogy – miként cinikusan kijelentette – „egy kis levegőhöz jussunk Kistarcsán". 

– Veesenmayer budapesti német követ és teljhatalmú bi­rodalmi megbízott az 1944. április 27-én kelt 1089. számú titkos táviratában jelezte Ber­linnek: a magyar honvédelmi minisztérium közreműködésé­vel kereken 2000 munkaképes férfit és nőt válogattak ki, hogy Auschwitzba szállítsák őket. A másnapi, 1108. számú távirat szerint: „Ma elindult Budapestről az első, 16–50 év közötti 1800 zsidó munkással a szállítmány. Holnap újabb vonat megy Topolyáról 2000 zsidó munkással."

Ezek szerint a magyar ka­tonaság által megszállt Délvi­dékről is indult szerelvény a lengyelországi haláltáborba a 45 évvel ezelőtti április végén?

– Sőt, még Nagykanizsáról is, 1944. április 30-án. Az ot­tani, politikaiaknak mondott deportáltak közé – hogy „gaz­daságosan" kihasználják a vonatszerelvényt, nőket, gyerekeket, öregeket is föltuszkol­tak az Auschwitzba induló marhavagonokba.A május 15-i menetrend szerinti deportálások megkez­dése előtt, május 4–5-én Bécsben a német „szakértők" a ma­gyar és a szlovák vasutak főtisztjeivel még egyeztető tár­gyalást folytattak, hogy zökke­nőmentesen folyjék emberek százezreinek a halálba szállítá­sa. Érdekes módon sem az oszt­rák, sem a magyar vasút ar­chívumában mindeddig nem sikerült megtalálni a deportá­lások iratait. Nem tudjuk pél­dául, hogy mit jelent a magyar zsidószállítmányokat rejtjelező DA rövidítés ...Eichmannék sokoldalúan készültek a tömeges deportá­lásra: Miskolcon és Kassán képezték ki a szerelvényeket kísérő német közrendőrökből toborzott Schutzpolizei (védő­rendőrség, Schupo) tagjait. A kutató számára fontos részlet: némileg módosul a halálvonatokat kísé­rő egyenruhások összetételéről alkotott kép. Eddig csak SS-ekről beszéltünk, írtunk. Igaz, abban a vészhelyzetben ugyan ki figyelte az egyenruhák közti különbséget, hogy SS- vagy Schupo-kézben van-e a gép­pisztoly, a korbács?! A Schupo-tagoknak az archívumban őr­zött tanúvallomása bizonyítja: közöttük is voltak, akiket meg­rendített az Auschwitzban, Birkenauban szemük elé táru­ló látvány, nem utolsósorban a vagonokból kitámolygó, kizu­hanó emberek állapota. 

Tudjuk: igen rövid idő alatt bonyolították le a vidéki magyar zsidóság kiszállítását az országból. Hány embert hur­coltak el Magyarországról, vi­dékről és a fővárosból?

– A kamenyeck-podolszki, az újvidéki vérengzéseket és munkaszolgálatos-veszteségeket is beleszámítva, a magyar zsidóság mintegy 600 ezer hozzá­tartozóját gyászolja. Veesen­mayer német követ statisztiká­ja szerint 1944. április 28–jú­lius 9. között 437 402 személyt vittek ki az ország általuk ki­alakított öt övezetéből. A zsidó világkongresszus 40 évvel ez­előtt (bár akkor még friss volt a fájdalom és az emlékezet), 330 munka- és haláltáborról be­szélt. Azóta kiderült, hogy csu­pán Németországban, a lengyel és a cseh protektorátus terüle­tén 500, Ausztriában további 230 táborban voltak magyar zsidók!

● Hogyan tudtak viszonylag rövid idő alatt százezreket összegyűjteni és kivinni az or­szágból?

– Csakis a magyar hatósá­gok készséges közreműködésé­vel. Ennek ellenére — derül ki a bécsi archívumban őrzött periratokból — Eichmannék, Novakék és a többi vádlott mintegy fölróják a magyar hon­védség néhány magas beosztá­sú személyiségének, hogy aka­dályozta a „munkáját". Az tör­tént ugyanis, hogy ember­mentő céllal ezreket hívtak be katonai szolgálatra az üldözöt­tek közül. Reviczky Imre, a nagybányai közérdekű zászló­alj parancsnoka, Gobbi Ede százados (Gobbi Hilda édesap­ja!), Heinrich János ezredes és mások embermentő tevékeny­ségéről többet kellene beszél­nünk, írnunk, mint eddig. Mi­ként például dr. Mester Mik­lós államtitkáréról vagy Alapy Gáspár komáromi polgármes­teréről, akit végül is szabotázs címén deportáltak s elpusztí­tottak. A történészekre vár továbbá, hogy pontosan, hite­lesen földolgozzák a magyar­országi egyházak mentőakciói­nak történetét; végre reálisan kellene taglalni a többi között Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapát, a vértanúha­lált halt Apor Vilmos győri püspök, a soproni apácák a fehérvári és a veszprémi püspök, vagy éppen Mindszenty József akkori tevékenységét Miként Wallenberg és Langlet mellett a svájci Carl Lutz, az olasz Perlasca és segítőtársa regénybe illő történelmi tetteit is részletesen meg kelleni örökíteni. 

Nemzeti önbecsülésünk is megköveteli, hogy a magyar ellenállás minden mozzanatát fölkutassuk, hogy a magyarságról végre kedvezőbbé váljék a kép. Miként a kis Ausztriában rég megtették, akként nálunk is meg kellene szervezni végre a nemzeti ellenállás kutatóhelyét, hogy az oda betérők – mindenekelőtt gyerekeink, unokáink – a valóságnak megfelelően eligazodhassanak történelmünk e korszakában is.

Dokumentumfilm az izraeli  Eichmann-perről (tessék kattintani!)