Image Image Image Image Image Image Image Image Image Image
Lapozzon a lap tetejére

Lap tetejére

Az újságíró archívumából: fölmérhető, mekkorát fejlődött a távközlés és műsorszórás

Az újságíró archívumából: fölmérhető, mekkorát fejlődött a távközlés és műsorszórás
Kulcsár László

Éppen harminc esztendővel ezelőtt elsőként számolhatott be az akkor nagy példányszámú és tekintélyes Magyar Hírlap (1988. október 18.) arról, hogy a szakma legnagyobb tanácskozásán, Genfben fölosztották az égi pályákat és a frekvenciákat, kijelölték a magyar nemzeti műhold helyét. Csaknem 24 évet kellett viszont várni arra, hogy 2012. február 12-én a dél-amerikai Francia-Guyanában, Kourouban működő űrközpontból fölbocsássák az első magyar műholdat, a MASAT-1-et. Ha a rakéta- és műhold-nagyhatalmak produktumaihoz hasonlítjuk a miénket, az arányokat tekintve semmi szégyenkeznivalónk: a mintegy egykilós (nem geostacionárius, tehát „egy helyben álló”, a Földdel azonos sebességgel keringő!) magyar műhold volt akkor az első, amelyet fél-aktív mágneses stabilizátorral láttak el megalkotói… De ne szaladjunk előre, lássuk, milyen lehetőségek voltak három évtizeddel ezelőtt a műholdak, elsősorban a műsorszóró műholdak világában! E sorok írója az alábbi interjút vette elő újságírói archívumából: (Képünk illusztráció.)

Évekkel ezelőtt leszögezte az ITU, a Nemzetközi Távközlési Egyesület, az ENSZ szakosított intézménye: a frekvenciasávok és a geostacionárius pálya az egész emberiség természeti kincsei, amelyek csak korlátozott mértékben állnak a rendelkezésünkre.

Éppen ezért úgy kell fölosztani őket, hogy minden ország egyenlő mértékben részesülhessen belőlük. E hatalmas munkából vállalt újabb részt a WORC–ORB ’88, a geostacionárius pálya fölhasználásával foglalkozó rádió-világértekezlet genfi ülésszaka. A minap véget ért tanácskozáson a Magyar Népköztársaságot képviselő küldöttségben foglalt helyet két beszélgetőtársunk, dr. G. Tóth Károly, a posta műsorszóró-osztályának vezetője és dr. Hegyi Gábor főelőadó.

Mire jutottak a nemzetek képviselői a jó másfél hónapos genfi tanácskozássorozaton?

– Kijelöltük a nemzeti távközlési műholdak orbitális pozícióit és frekvenciáit; megállapodtunk a közvetlen műsorsugárzó műholdak (a DBS-ek) programtápláló – szaknyelven: felmenő ági – frekvenciáiban; tárgyaltunk a műholdas rádióműsor-szórás technikai feltételeiről, és foglalkoztunk a nagy képfelbontású tévérendszerekkel.

Ellentmondásnak tetszik: manapság, amikor tucatszám válogathat a világ az égi tévécsatornák műsorai között, még csak most sikerült megállapodni azokban a hullámhosszokban, amelyeken a műsort föllövik a műholdakra?

– Ne feledjük: a ma fogható égi műsorok távközlési műholdakról „csapódnak be” a parabolatükör-antennáinkra. Genfben most a közvetlen, tehát nagy teljesítménnyel sugárzó műsorszóró műholdak fölmenő frekvenciáit osztottuk el. Azért csak most, mert napjainkra teremtődtek meg ennek a technikai feltételei, bár a DBS-ekről, helyükről az égbolton és az általuk használható, a Földre, köztük a Magyarországra sugárzás frekvenciáiról már 1977-ben döntött egy rádió-világértekezlet.

Hol helyezkedhet el tehát a majdani magyar nemzeti távközlési műhold, és mekkora frekvenciatartománnyal gazdálkodhatunk általa?

– Meggyőződésünk, hogy irigylésre méltóan jó helyet kaptunk: a nyugati hosszúság 6,6 fokán, az Atlanti-óceán fölött. Ez azt jelenti, hogy mintegy 30 fokos elevációszögön (magassági szögön) „látjuk” holdunkat. Csak érdekességképpen jegyezzük meg: van olyan európai ország, amelynek holdja valahol Amerika partjai fölött fog lebegni... A frekvenciákról: minden ország egyenlő mennyiséget kapott a 4,5—13,25 gigahertz közötti tartományban. Ez egységesen és összesen 800 megahertz.

– -Nem szeretném, ha olvasóink megmosolyognának bennünket: távközlési műholdról beszélünk, ábrándozunk olyankor, amikor például földi, hazai telefóniánk, enyhén szólva, siralmas állapotú. Időszerű-e hát magyar nemzeti műholddal ingerelni, bosszantani állampolgárainkat?

– Kijelenthetjük: szabad és kell is beszélni erről a lehetőségről. Föl kell készülni rá, mert most még van idő a legérettebb döntés kiválasztására; a vízlépcsőügy nem ismétlődhet meg a távközlésben és másutt sem. Tudatosítani kell a kutatókkal, gyártmányfejlesztőkkel, az ipar szakembereivel, hogy adottak a nemzetközi lehetőségek a korszakos előrelépésre a magyar távközlésben is. Bár kis ország a miénk, mégsem utópia, hogy például műholdunk segítségével telefonáljunk, mondjuk, Zalaegerszegről Nyíregyházára; ugyanezen az égi úton telex-, telefax-összeköttetések is megvalósíthatók, miként egyéb, mondjuk adatátviteli szolgáltatások is.

– Nem utópia: a magyar távközlés számára a most kijelölt „égi parkolóhely” és a bőséges frekvenciatartomány akár ötven esztendőre előre meghatározhatja a fejlődés, fejlesztés irányát és mértékét. Olyan szolgáltatások is lebonyolíthatók ezáltal, amelyeket csak ezután fognak fölfedezni, kidolgozni! Egyébként az „égi” közreműködés a távközlésben már évek óta valóság az USA-ban, Japánban, sőt az arab világ sok országában.

vDöntés született Genfben a közvetlen műsorszóró műholdak, a DBS-ek fölmenő ági, úgynevezett programtápláló frekvenciáiról is. Ez mennyiben érint bennünket?

– A földi rádió- és televízióműsor-szórás csatornái lényegében telítettek; új program, így az MTV–3, vagy negyedik, ötödik nemzeti rádióműsor indítására már nincs módunk. Legföljebb kis teljesítményű, helyi adókat helyezhetünk üzembe, de már az ő frekvenciájukat is csak „cipőkanállal” tudjuk beékelni a többi, netán a szomszédjaink által használtak közé. Egyre sürgetőbb tehát a magyar égi csatornák megnyitása. Aligha szükséges e technikai követelményt magyarázni: a tájékoztatáspolitika rövid és hosszabb távú céljai is erre irányulnak. Mind több helyi programra lenne szükség, a tanácsok, intézmények szeretnének saját rádiót, tévét; szó van például kereskedelmi műsorszóró állomások létesítéséről. A földi műsorcsatornák fokozatos fölszabadítását szolgálja a magyar közvetlen műsorszóró műhold pályára bocsátása és üzembe helyezése, ahonnan könnyűszerrel megoldható lenne a nemzeti rádió- és tévéműsorok egyenletes és kiváló minőségű sugárzása. A mai hálózatunkat pedig a helyi műsorszóró-igények kielégítésére használhatnánk föl.

Hírügynökségi jelentés szerint a genfi rádió-világértekezleteken a távközlés, a műsorszórás technikai újdonságaival is megismerkedhetnek a szakemberek. Mennyire korszerű az ilyen nemzetközi összehasonlításban a magyar műsorszórás?

– Ha az európai postaügyi és távközlési konferenciában, a CEPT-ben részes országok minden eddigitől eltérő megoldással működő, Genfben bemutatott rádióműsor-szóró eljárását tekintjük, akkor van irigyelnivalónk. Olyan adóállomást láthattunk, hallhattunk, amely ugyanazon a frekvencián egyszerre 24 műsort képes kisugározni! Ezt a digitális technika teszi lehetővé, méghozzá a ma ismert leghűségesebb zenei hangzásban. Ehhez az új rendszerű rádió-műsorszóráshoz föl kellene osztani a rádiósávokat, hogy bevezethessék. Kérdés: elkötelezi-e magát a világ többsége ezen forradalmian új technika mellett? Ha igen, akkor irdatlanul nagy pénzek és termelőkapacitások mozdulhatnak meg ebbe az irányba, és talán még mi is részesülhetnénk a hatalmas üzletből, ha megfelelő ajánlattal állnánk elő.

– A saját mai valóságunkról pedig annyit: a Magyar Posta technikai fölkészültsége lehetővé teszi, hogy bővítse szolgáltatásait az URH-adók segítségével. A minapi Derrick-filmben látott személyhívó már nálunk sem utópia, megvalósítható, fölkészültünk a bevezetésére. Ugyanígy azt is megtehetjük, hogy egész napos rádióprogramot akár egy óra alatt, sűrítve kisugározzunk egy bizonyos vevőre, amely e „konzervet” tetszése szerinti időben fölhasználhatja...